Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-379
286 879. országos ülés november 11.1671. nyoktól eltérő természetűek volnának a telepitvényesek: válaszom az, miszerint a telepitvényesek és telepítő tulajdonosok közötti viszály az 1848-ki törvényhozásnak a birtokviszonyokat gyökeresen átalakító intézkedéseivel, mint ok az okozattal szoros összefüggésben áll. Kellőleg tehát ezen ellenmondás nincs megoldva még akkor sem, mikor a központi bizottság szövegezése fekszik a törvényhozás előtt; itt ugyanis nem tisztán, nem egészen urbériségi viszony van szőnyegen, de mégis valami azzal hasonló, öszszefüggő természetű, körülbelül mint az indokolásban ki van fejtve, hogy az öszszefüggés a kettő között olyan, mint az ok és okozat közt. En annak elhatározására nem kívánok magamnak igényt venni, hanem szólanom kell mégis azon kérdéshez: vajon ide illik-e tehát az állami, törvényhozási beavatkozás? kivánatos-e vagy sem, mint némelyek akarnák, egészen a magánjogi viszonyok körében érintetlenül hagyni ezen telepitvényesek ügyét? Szerintem határozottan áll mit a törvényjavaslat álláspontja is elfoglal: hogy megjött ideje, alkalma, szüksége, teljes indokoltsága az állam beleavatkozásának. Miért ? Mert azt nem tagadhatja senki, hogy az államnak a közigazgatási politika fenntartó oszlopa, a már megalakult község életkérdése van itt szőnyegre hozva, Bőt talán valamivel több. Ha mélyebben tekintünk a dolog lényegébe, szőnyegre van itt hozva körülbelől egy lex agraria; szőnyegre van hozva a tőkének a munkához való viszonya, mely tudjuk, mily lényeges nagyfontosságú kérdés korunkban a kultúra valamennyi államaiban. Ezen tekintetből kívántam szólni röviden ezen kérdéshez. Egy adoma szerint Amerikában felmondott gazdájának a cseléd azon oknál fogva, mert őt folyvást szükséges rosznak nevezte. Idő folytán azonban jelentkezik a cseléd, miszerint ugyanazon gazdánál kivan beszegődni. Midőn volt gazdája, ennek okát kérdé, igy felelt: mert azóta meggyőződtem, hogy a mily szükséges rósz a cseléd a gazda szemében, épen oly szükséges rósz a cseléd szemében a gazdája. T. ház! Ezen adomát kívánom alkalmazni, midőn hallom a panaszt, hogy mennyire ki van téve a szegény telepitvényes, a munkás, azon szerencsétlen helyzetnek, hogy rája zsarolást, nyomást gyakorolhat a föld tulajdonosa, és innen visszahangzik a panasz azon variatióval: nemde nyomást gyakorolnak maguk a telepitvényesek is a földnek tulajdonosára? mert midőn a legnagyobb szükség van a munkás kézre: akkor hagyja el a gazdát a munkás. íme tehát kölcsönösen panaszkodnak a felek, tehát igazságszolgáltatásra van szükség és indokolva van az állam beleavatkozása. De van itt még egy másik körülmény is, melyet ezen átalános tárgyalás alkalmával az előttem szólottak nem hogy kifelejtettek volna, de ajánlottak figyelmébe a t. háznak, és ez az, hogy midőn a múlt időkből származó telepitvényesekre kiterjed a törvényhozás figyelme: mi oka, mi szüksége, mi igazolhatósága van annak, hogy jelenleg nem terjed ki annak figyelme a jövendőben alkotandó telepitvényesekre. Tudjuk, hogy hazánkban azokra kiáltó szükség van; tudjuk, hogy a kincstár folyvást utalva van arra, hogy müvelhetővé tegye nagy kiterjedésű uradalmait ujabb és ujabb betelepítés által. Ez ismét azt involválja magában, hogy talán még sincs kellően előkészülve ezen törvényjavaslat arra, hogy érdemleges tárgyalását, végeldöntését érje el a t. házban. Ezt pedig annyival inkább mondhatom, mert mióta Magyarországon proclamáltatott a nagy ige: legyen szabad a föld, legyenek szabad polgárok, kiket a birtok élvezete a politikai jogok gyakorlása illet: ugyanaz óta nemcsak az történt már, hogy a megyék s községek újra szervezésénél a birtoknak adatott és tulajdoníttatott praeferenter a jogélvezet a virilis szavazatok által, hanem közbejött egy másik esemény, közbejött a culturának leghaladottabb angolszász fajnak európai államában. Mindnyájunk tudomására van az, miszerint ott a társadalom legfelsőbb osztálya szövetkezik a legalsóbb osztály embereivel a végett, hogy a munkás osztálynak, a nép legalsó rétegének sorsa anyagilag, erkölcsileg, szellemileg javítva legyen. Ezen körülmény nagy fontosságúvá teszi e kérdést, tehát nálunk nemcsak ama, már a központi bizottság szövegében eldöntött ágát a törvényjavaslatnak, mely szerint a telepitvényesek a magukhoz váltandó belsőség mellett fekvő külsőséget is válthatnak; de különben is inger és lekötő varázs van abban, hogy ha a munkás az előre kitűzött czélt elérheti, ha tulajdonra szert tehet. Hanem ezenkívül még, t. ház, indokolva van azon másik körülmény által is, mely a központibizottság szövegéből is kifelejtetett, de ezen törvényjavaslatnak legelső beterjesztése alkalmával a 7-ik szakaszban említve volt: hogy a telepitvónytulajdon megváltása állami segély közvetítése utján történik. Ez mit én különösen kiemelni kívántam és erre nézve ismét egy haladottabb nyugati culturai államból hozok fel példát. E helyen illőnek tartom felemlíteni egy nagy tekintetben álló angol politicus ama szavait: „A hol központosított kormányhatalom uralkodik: ott rendesen eltávoznak a vidékről a nagy városba, a
