Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-379
284 379, országos ülés november 11. 1S71 napszámok kényszer menhelyévé kezdtek válni. Ez a telepitvényesek jelen állapota, t. ház! Iparkodtam hű maradni a tényálláshoz, kerültem rajzomban a színezést és túlzást; mert nem könyöradományt akarok kieszközölni, hanem azt kérdezni a t. háztól: hiszi-e, hogy a jelen állapot fenntartható ? hiszi-e, hogy ez az állam leg. főbb érdekeivel összeegyeztethető? Én nem tartózkodom kimondani : hogy ezen állapotot humanitási szempontból tarthatatlannak, közgazdászat! szempontból károsnak, vallás-erkölcsi és állam-rendőrségi szempontból pedig veszélyesnek tartom. És mert igy vagyok meggyőződve: a törvényjavaslatot a ház asztalán üdvözlöm. Azt mondják némelyek, t. ház, hogy a telepitvényesek és földesurak közti viszony tisztán magánszerződésen alapul. Én azt hiszem, hogy ott, hol jobbágyi viszony volt: ott nem lehet azt állítani, hogy ez tisztán magánjogi természetű viszony. Már pedig ha kétkednék abban valaki, hogy a telepitvényesek 1848-ig jobbágyi viszonyban voltak a földesurak irányában: az magának igen könnyen szerezhet tudomást a dolog mikénti állásáról. Ezen viszonyt, t. ház, időről-időre szabályozta a törvényhozás, szabályozta pedipr az áilam legfőbb érdekének szempontjából. Midőn Pestnek szépítéséről volt szó, és a sugárút és körút tervezetéről: akkor a törvényhozás hasonló szempontból és motívumból indult ki; bátor vagyok kérdezni a t. háztól: vajon nagyobb államérdek-e a főváros szépítése, mint az, hogy oly nagy számú lakosság, és csak magam megyéjéről szólok, 118 négyszög mértföldnyi területen közel 80.000 lélek földönfutóvá ne tétessék ? mint az: hogy száz meg százezerek el ne veszítsék istenbe, vallásba, a hazába és a törvényhozásba vetett bizalmukat ? szintúgy az: hogy százezrek hajléktalanná ne tétessenek, és a desperatio karjaiba ne vessék magukat, és a közbiztonságot ne veszélyeztessék? Midőn 1848-ban a moratorialis törvény meghozatott: vajon nem a magánjogi viszonyok támadtattak-e meg, midőn a teljes érez értékben kölcsön adott 100 ezüst forint helyett 40 forint agioval deprecialt 80 forint elfogadására kényszeritette a hitelezőt, vajon nem a magánszerződéseket támadta-e meg a törvényhozás? Azt mondják, hogy ez veszélyes praecedens volna. Ezen veszélyes előzmények már rég fennállanak. Az 1832 — 36-iki országgyűlésen, midőn az örökváltságról volt szó: azt mondták a földesurak, hogy az úrbéri telkek kizárólagos tulajdonuk, és ellenzettek az örökváltság létesítését; most meg azt mondják: hogy az egészen más, mint az örökváltság; mert az úrbéri földeken a tulajdon osztott volt. Engedelmet kérek: nem más, mert az úrbéri földek is magyarországi földek voltak, melyeket dologra és azért adott a földesúr a népnek, hogy az helyette a terheket viselje. Tehát én elfogadom okoskodásaikat, és azt mondom : jól van! osztott volt a tulajdon. De azt vagyok bátor állítani: hogy a tulajdon a telepitvényeseknél is osztott. Senki se fogja kétségbe vonni, hogy a ház és gazdasági épületek, melyeket a telepitvényesek tettek: az ő tulajdonaik ; ki kétkedik benne, utalom a telekkönyvi jegyzőkönyvekre, melyekben ezek superaedificatumaikat bejegyeztették. Ez a szőnyegen forgó törvényjavaslatnál a kormánynak is álláspontja, mert azon törvényjavaslatban, melyet a kormány behozott: a superaedificatumra nézve a megváltást nem ellenzik. Én t. ház ! a külsőséget is osztott tulajdonnak tartom. (Halljuk! Halljuk!) Midőn telepítések történtek; a telepitvényeseknek a belsőségekhez meghatározott mennyiségű külsőség is adatott, melynek egy része mocsár volt, melyet munkával kellett kiszárítani, gátakkal körülvenni, és ezek fenntartásáról gondoskodni. Ezen teljesített munkával a telepitvényesek azon külsőségekbe investitiot tettek, mi az én felfogásom szerint nekik a külsőségekhez egy bizonyos jus quaesitumot is biztosit. Tovább megyek. A belsőségek beépíttettek. A telepitvényesek a házakon és ólakon kivül építettek maguknak magtárakat és kukoricza górét. Ezen építkezéseket azon szükség mértéke szerint tették: a mint nekik a telepítési szerződésben kisebb vagy nagyobb mértékű külsőség biztosíttatott. Ha már most a külsőségtől egészen elesnének, ha azoknak legalább egy bizonyos, egy oly részét, melylyel a colonia fennállását biztosithatni, megváltani nem volna szabad: akkor ezen épületeket, vagy legalább azoknak egy nagy részét lehordhatnák. Ellenvetheti valaki, hogy nem lesznek feleslegesek azon épületek ezentúl sem : mert bérelhetnek az emberek tovább is földeket és igy értékesíthetik azokat. Bocsánatot kérek t. ház ! ki ugy ismeri a viszonyokat mint én: az velem együtt bátran állithatja, hogy mindaddig, míg a telepitvényesek és földtulajdonosok közti viszony rendezve nem lesz: külsőségeket tőlök többé bérbe kapni nem fognak; mert a telepitvényesekben egy részről meg lesz az inger azon külsőségeket megszerezni; a földbirtokosokban pedig meg lesz a félelem, hogy előbb-utóbb, vagy talán valami mozgalmas időkben a törvényhozás azokat megváltás alá fogja vetni. Más volt a dolog a régi időkben, mikor a földesúr nem tudott mit csinálni földjével: mert nem volt tőkéje, melyből gazdaságát felszerelhette ; más most: midőn egyet gondol, s a földhitel-intézet segélyével instruálja magát, azzal