Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-376
876. országos ülés november 8. 1871. 233 annak ellenőrzése pedig, vajon nem vadászott-e a másén ? engedtessék át jogilag azoknak, kik e részben sérelmet találnak. Én tehát ragaszkodom Simonyi Ernő képviselő-társam azon kifejezéséhez, miszerint ezen törvényjavaslat nem egyéb, mint reaetionarius szellemben készített javaslat, nem egyéb, mint néhány urficskák mulatozására hozandó törvényjavaslat. Általában a többség minden törvényjavaslatot, mely beadatik a kormány részéről, támogat és elfogad, eddig legalább mindig elfogadta, — meglehet keresztül vitetik ez is, hanem megtörténhetik, hogy, — én csak választó kerületemet veszem tekintetbe — ha meghataroztátik, hogy csak azok vadászhatnak szabadon, a kik 100 holdat birnak, lehet választó kerületemben e törvény 20, 30 talán 40 ily kényelmes önmaga birtokát bíró, urfias egyénnek jó: hanem állítom, miként választó kerületemben csak az 1848-ik törvény szerint is, saját birtoka után választó képességgel biró 2000 polgárt fosztja meg a netalán így megalkotandó törvény attól a képességtől, a melyet a törvény neki megadott; és ha a t. kormány és a t. jobboldal jónak fogja látni még e jogot is nem hogy biztosítani, és gyakorlataiban meghagyni, hanem elvenni: én részemről azt hiszem, hogy okulva rajta, nemcsak a választó közönségek, hanem az egész haza lakosai, miként azon jobboldal, azon kormány, mely ezen törvényt jogaiknak ily megszorítására és csakis néhánynak mulatságára hozta : bizonyára nem fogja megérdemelni a jövő választásoknál a választó polgároknak bizalmát. (Nevetés.) E tekintetből is; de mert igazságtalannak is tartom azt, hogy a mi korunkban, midőn a jogoknak nem megszorításáról, hanem azok korszerű kiterjesztéséről kell gondoskodni, a központi bizottság előadója által előterjesztett törvényjavaslat felvétessék : azért annak ellene és Szomjas József t. képviselőtársam határozati javaslata mellett szavazok. Paczolay János: T. ház! Én megvallom, hogy vadászember nem levén, ahhoz a tárgyhoz, hogy miként kelljen a vadászati törvényt szabályozii: nem értek, és igy a kérdésnek azon oldalához szólni nem is fogok; hanem fogok szólani ezen kérdésre vonatkozólag, vajon szükséges-e azon törvényt tárgyalni, vagy nem. Eserre vonatkozólag azt mondom, hogy szükséges; szükséges pedig azért: mert ha már minden úrbéri viszonyokat megszüntettünk : mnlhatlanul következik az, hogy még az úrbéri birtokot terhelő ezen földesúri jogot is tökéletesen megszüntessük. Igen furcsa helyzet az, hogy az úrbéres mint minden más birtokos az országban birtoKÍPY. H. NAPLÓ 18^1 XTn ' kának teljes tulajdonosává válik és még sincs módjában megakadályozni néhány naplopót, hogy földjén barangoljanak és birtokában kárt okozzanak. Ilyen állapot többé nem tűrhető az országban; de nem is sokat nyomnak a súlyban sem Madarász, sem Simonyi t. képviselő urak azon úrfiak mulatságára vonatkozó előadásaik; mert az úrfiak ezen mulatsága éppen az eddigi törvény által volt biztosítva, minthogy a jelenleg fönálló törvény szerint birtokának felét mindenki tilalmazhatja, és igy épen az úrfiak törvény által vannak biztosítva mulatságaikat űzhetni. Ha tehát e törvénynek meghozatala szükséges, épen az ellenkező indokból szükséges; szükséges: t. i. abból, hogy a jövőben necsak az úrfiak vadászhassanak, hanem minden egyes birtokosnak e mulatságot biztosítsa, melyet a fennálló törvény nem biztosit. Ha igy fogjuk fel a dolgot: meggyőződhetik Madarász József képviselőtársam, hogy választói azért, hogy a jelenlegi vadászati törvény a jelenlegi úrfiak számára fenn nem tartatik, nemcsak hogy meg nem rónak, hanem méltányos eljárásunkért köszönetet fognak szavazni. Ez levén meggyőződésem: én a törvények tárgyalását annálinkább sürgetem, mert vannak itt a t. képviselők közt, azt hiszem többen, kik tanúi voltak és tudomásuk van azon állapotokról és esetekről, melyek épen a fennálló vadászati törvény folytán következnek be. Közel oda, a hol lakom, a szomszédságban két év előtt valóságos csata folytattatott a fölött, vajon a volt úrbéreseknek szabad-e vadászni ama területen akkor, midőn az előbbeni vadászati törvény a tilalmat arra felállította. Ily állapot nem tűrhető az országban, ily állapot nagyon primitív állapotra mutatna. Miután a vadászatot mégis két öl szélességű földön nem lehet gyakorolni, — vadász nem vagyok, nem tudom megmondani, miként kelljen a kis birtokosoknak a vadászatot megengedni, ugy hogy egy harmadiknak, ki arra jogosítva van, kár ne okoztassék, erre azon urak, kik arról alapos tudomással birnak, legjobban fognak megfelelhetni; de hogy ez állapot szabálytalanul nem maradhat továbbra: ugy hiszem, mindenki, ki szántszándékkal magát e kérdést elodázni nem akarja, meg van győződve. Én tehát a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felől) Halász Boldizsár: T. ház! Egyátalában nem reménylettem, hogy épen ezen oldalról tétetik indítvány ezen törvényjavaslat tárgyalásának elhalasztására ; még kevésbbé hittem azt, hogy oly indokok alapján, melyeket edclig hallottam, azok részéről, kik beadták a határozati javaslatot, és oly részletekbe mentek át, hogy 30
