Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-376

876. országos ülés november 8. 1871. 233 annak ellenőrzése pedig, vajon nem vadászott-e a másén ? engedtessék át jogilag azoknak, kik e részben sérelmet találnak. Én tehát ragaszkodom Simonyi Ernő kép­viselő-társam azon kifejezéséhez, miszerint ezen törvényjavaslat nem egyéb, mint reaetionarius szellemben készített javaslat, nem egyéb, mint néhány urficskák mulatozására hozandó törvény­javaslat. Általában a többség minden törvényjavaslatot, mely beadatik a kormány részéről, támogat és el­fogad, eddig legalább mindig elfogadta, — meglehet keresztül vitetik ez is, hanem megtörténhetik, hogy, — én csak választó kerületemet veszem tekintetbe — ha meghataroztátik, hogy csak azok vadászhatnak szabadon, a kik 100 holdat birnak, lehet választó kerületemben e törvény 20, 30 talán 40 ily kényelmes önmaga birtokát bíró, urfias egyénnek jó: hanem állítom, miként választó kerületemben csak az 1848-ik tör­vény szerint is, saját birtoka után választó képességgel biró 2000 polgárt fosztja meg a netalán így megalkotandó törvény attól a ké­pességtől, a melyet a törvény neki megadott; és ha a t. kormány és a t. jobboldal jónak fogja látni még e jogot is nem hogy biztosítani, és gyakorlataiban meghagyni, hanem elvenni: én részemről azt hiszem, hogy okulva rajta, nem­csak a választó közönségek, hanem az egész haza lakosai, miként azon jobboldal, azon kor­mány, mely ezen törvényt jogaiknak ily meg­szorítására és csakis néhánynak mulatságára hozta : bizonyára nem fogja megérdemelni a jövő választásoknál a választó polgároknak bizalmát. (Nevetés.) E tekintetből is; de mert igazságtalannak is tartom azt, hogy a mi korunkban, midőn a jogoknak nem megszorításáról, hanem azok kor­szerű kiterjesztéséről kell gondoskodni, a köz­ponti bizottság előadója által előterjesztett tör­vényjavaslat felvétessék : azért annak ellene és Szomjas József t. képviselőtársam határozati javaslata mellett szavazok. Paczolay János: T. ház! Én megval­lom, hogy vadászember nem levén, ahhoz a tárgy­hoz, hogy miként kelljen a vadászati törvényt szabályozii: nem értek, és igy a kérdésnek azon oldalához szólni nem is fogok; hanem fogok szó­lani ezen kérdésre vonatkozólag, vajon szüksé­ges-e azon törvényt tárgyalni, vagy nem. Eserre vonatkozólag azt mondom, hogy szükséges; szük­séges pedig azért: mert ha már minden úrbéri viszonyokat megszüntettünk : mnlhatlanul követ­kezik az, hogy még az úrbéri birtokot terhelő ezen földesúri jogot is tökéletesen megszüntes­sük. Igen furcsa helyzet az, hogy az úrbéres mint minden más birtokos az országban birto­KÍPY. H. NAPLÓ 18^1 XTn ' kának teljes tulajdonosává válik és még sincs módjában megakadályozni néhány naplopót, hogy földjén barangoljanak és birtokában kárt okoz­zanak. Ilyen állapot többé nem tűrhető az or­szágban; de nem is sokat nyomnak a súlyban sem Madarász, sem Simonyi t. képviselő urak azon úrfiak mulatságára vonatkozó előadásaik; mert az úrfiak ezen mulatsága éppen az eddigi tör­vény által volt biztosítva, minthogy a jelenleg fönálló törvény szerint birtokának felét mindenki tilalmazhatja, és igy épen az úrfiak törvény ál­tal vannak biztosítva mulatságaikat űzhetni. Ha tehát e törvénynek meghozatala szükséges, épen az ellenkező indokból szükséges; szükséges: t. i. abból, hogy a jövőben necsak az úrfiak vadász­hassanak, hanem minden egyes birtokosnak e mu­latságot biztosítsa, melyet a fennálló törvény nem biztosit. Ha igy fogjuk fel a dolgot: meggyőződhetik Madarász József képviselőtársam, hogy választói azért, hogy a jelenlegi vadászati törvény a je­lenlegi úrfiak számára fenn nem tartatik, nem­csak hogy meg nem rónak, hanem méltányos el­járásunkért köszönetet fognak szavazni. Ez levén meggyőződésem: én a törvények tárgyalását annálinkább sürgetem, mert vannak itt a t. képviselők közt, azt hiszem többen, kik tanúi voltak és tudomásuk van azon álla­potokról és esetekről, melyek épen a fennálló vadászati törvény folytán következnek be. Közel oda, a hol lakom, a szomszédságban két év előtt valóságos csata folytattatott a fö­lött, vajon a volt úrbéreseknek szabad-e va­dászni ama területen akkor, midőn az előbbeni vadászati törvény a tilalmat arra felállította. Ily állapot nem tűrhető az országban, ily álla­pot nagyon primitív állapotra mutatna. Miután a vadászatot mégis két öl szélességű földön nem lehet gyakorolni, — vadász nem vagyok, nem tudom megmondani, miként kelljen a kis birto­kosoknak a vadászatot megengedni, ugy hogy egy harmadiknak, ki arra jogosítva van, kár ne okoztassék, erre azon urak, kik arról alapos tu­domással birnak, legjobban fognak megfelelhetni; de hogy ez állapot szabálytalanul nem marad­hat továbbra: ugy hiszem, mindenki, ki szánt­szándékkal magát e kérdést elodázni nem akarja, meg van győződve. Én tehát a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felől) Halász Boldizsár: T. ház! Egyátalá­ban nem reménylettem, hogy épen ezen oldalról tétetik indítvány ezen törvényjavaslat tárgyalá­sának elhalasztására ; még kevésbbé hittem azt, hogy oly indokok alapján, melyeket edclig hal­lottam, azok részéről, kik beadták a határozati javaslatot, és oly részletekbe mentek át, hogy 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom