Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-368
162 3ő8. országos ülés szeptember 26. 1871. dott többi magyar püspök is, tán egynek kivételével az uj dogmát, — nincs az én interpellatiomban azon szó „ híveiknek", hanem az „egyházmegyében" — kihirdették és az uj tannak tanítását elrendelték. Ha a miniszter urnák nincs erről tudomása : én sajnálom, nekem van, és miután itt a váczi megyében vagyunk, felolvasom a váczi püspök körlevelét, melyet a megyebeli papsághoz szétküldött. (Olvas:) Circulares. Docreta synodi oeeumenicae Vaticanae, quae instituta in űrbe publicatione omnes fideles obligant, in advoluto transpono, ut DD. Curati eorandem in institutione publica et privata usum facere queant. Vacii 10. Julii 1871. Antonius Josephus Eppus. És ha ez nem a hívekhez van küldve és kihirdetve, mindenesetre pro publica et privata institutione van küldve az illető lelkészekhez és igy ezt jobban kihirdetni vagy jobban életbeléptetni nem tudom, hogyan lehetne. Az tehát, hogy a kormány föl fog ügyelni arra, hogy jövőre oly lépés ne tétessék, mely ezt a hívekkel mintegy elfogadtassa : megelőzőleg már a püspökök által megtétetett, mert itt egyenesen ki van mondva: „instituta in űrbe publicatione omnes fideles obligant", tehát ez minden hívekre kötelezőleg hirdettetett ki. Most t. ház, vegyük fel az egész kérdést higgadtan, a mint van. Mi történt ? A katholikus vallás évszázadok, majdnem két évezred óta fennáll és bizonyos tanokat hirdetett, melyeket az ezen vallást követő hivek elfogadtak és elismertek. A amit évben Rómában egy püspöki gyülekezet, úgynevezett synodms tartatott, melyben elhatároznak egy uj tant, mely uj tan egészen más alapokra fekteti ezen vallást. Mert eddig ezen vallás az embereken kivül nem ismert más lényt, mint az istent. Az isten és ember között nem állott eddig senki. Most azonban felállítanak bizonyos félisteneket, bizonyos oly lényeket, melyek tökéletesebbek, mint az ember. Ez oly elem a vallásban, mely egészen uj. Azonban ennek fejtegetésébe itt bocsátkozni, természetesen helye nincs; hanem következése ennek az volt, hogy a katholikus vallás hívei közül voltak sokan, kik e tant elismerték, voltak igen nagy számmal, kik nem ismerték el. Azok közt, kik nem ismerték el, voltak a magyar püspökök, kivéve egyet; volt a magyar király és volt a magyar kormány. Hogy a magyar püspökök ellene voltak: azt tudjuk mindnyájan a vaticáni synodus gyűléseiből; tudjuk, hogy mindnyájan, kivéve egyet, ellene szavaztak: tehát ezen dogma püspökeink meggyőződése nem volt. Mert ott, miután hónapokig capacitáltattak, miután mellette minden lehető érv felhozatott volna : mind ezek daczára saját véleményök és nézetöket követve, meggyőzödósök szerint tagadólag szavaztak. Ez tehát az ő meggyőződésök nem volt. De nem volt ez meggyőződése a királynak sem, mert különben augusztus 9-én kelt királyi leiratát nem adta volna ki; nem volt meggyőződése a kormánynak : mert különben augusztus 10-én ugyanazon királyi leiratot nem köröztette volna a püspököknél. Már most, t. ház, a kérdés az: hogy ha itt valami történt, a mit a kormány, a mit a király, a mit a katholikus híveknek mindenesetre nagy és tekintélyes része, mondhatnám, hasonlithatlanul nagyobb része azon katholikusoknak. kik gondolkoznak : el nem fogad, el nem ismer és a kormány azt a törvényekre és a régi joggyakorlatra hivatkozva eltiltja, és mégis találkoznak, a kik ezen tilalom ellenére cselekesznek, kérdés : van-e a kormánynak módjában a törvénynek s rendeletének érvényt szerezni? Azt hiszem, igenis van. Voltak már máskor is oly eseteink, a mikor a főpapok nem engedelmeskedtek. Tudjuk történelmünkből, hogy a főpapok nem mindig oly bárány szelidségüek, mint a szentírás szavai szerint is és hivatásuknál fogva lenniök kellene. Mit mondanak a mi törvényeink? Az 1507|8-iki törvényczikk azt mondja; „Quicunque contra statuta Regni palám et aperte egerit; Decretaque hujuscemodi, temerario abusu violare de caetero praesumpserit (prout haetenus per plerosque potentes fieri solitum erat) talis si fuerit Praelatus — különös, hogy a törvény itt mindjárt ráteszi ujját a praelatusra,— (Nagy derültség.) aut altéra Persona Ecclesiastica: in amissione Praelaturae, vei alterius dignitatis, et beneficii ; si verő Báró vei Nobilis: in amissione universorum bonorum suorum, et jurium suorum possessionarium convineatur eo facto et perpetuus Regiae Majestatis, ac Regni infidelis et esul habeatur. §. 1. Et talium Praelaturas, beneficia, seu dignitates vei jura possessionaria, Regia Majestas, cui maluerit, Hberam donandi, et conferendi habeat facultatem. Továbbá — nem akarom untatni a t. házat hosszas felolvasásokkal, — a 2-ik §. azt mondja, hogy ha pedig ő felsége nem adományozná : akkor a vármegye az alispán vezetése alatt népfelkelést rendezvén, annak jószágait vegye el, melyek azután közprédává válnak. (Derültség. íőlkiéltások: Jó lesz! Vegyük el!) Törvény tehát van, mely a főpapok büntetését elrendeli. E törvény 1507-ben kelt ugyan, de 1647-ben, mégpedig két helyen, t. i. az Y. és ; XIV. törvényczikkben újra megerősíttetett.
