Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

124 365. országos ülés szeptember 2$. 1871. drágábbá fog válni később, mert hisz a pénzben szükség lévén, az természetesen drágább lesz (Széll Kálmán: Ad nem mondtam.) De az, hogy minálunk pénzszűke van: nem igen lehet biztos befolyással arra nézve, hogy az európai pénzpiaezokon is tettleg megdráguljon a pénz ; mert a mi viszonyaink egészen sajátságosak. Nekünk pl. ha most tulajdonkép normális viszonyaink volnának, ezüstkölesönre nem volna szükségünk. Mi önmagunktól felvehetnék ezen kölcsönt, miután a magunk körében kívánjuk azt kiadni, felvehetnők azt bankjegyekben is. Azonban nekünk oly szerencsétlen viszonyaink vannak, hogy ha jelenleg pénzforgalmunkból az állam számára is bizonyos összeget el fognánk vonni: akkor a pénz még szűkebbé válnék, s igy ennélfogva utalva vagyunk arra, hogy a külföldtől vegyünk fel pénzt, a külföldtől pedig csak ezüst kölcsönt kaphatunk, a mennyiben egy bankár sem fogja magát kitenni a mi agiónk ingadozásainak. Ha, mondom, normális viszonyok közt volnánk: a szükséglet saját körünkben előnyösebben fogna fedeztetni, a mennyiben oly előnyök vannak ezen kölcsönhöz kötve, melyek más kölcsönnél nem léteznek. Miután azonban ezen utat követnünk nem lehet, tehát az interpellátió által felemiitett körülménynek sem lehet befolyása arra. hogy a kölcsön drágábbá váljék, nem pedig annál kevésbbé, mert a mai lapok biztosítása szerint is, a papírok már általában emelkedőben vannak, ami világos jele annak, hogy a pénzszükséglet bizonyos tekintetben szűnni kezd. Nagy súlyt fektetett t. barátom arra, hogy az eddigi kölcsönök a jelenleginél sokkal terhesebbek voltak. Elismerem ezt, s pedig különösen a vasúti kölcsönt illetőleg. De hiszen azon időben Magyarország hitele nagyon ingatag lábon állott, nem is merném állítani, hogy az nem tökéletesen s a legnagyobb szabatossággal vitetett keresztül, s felteszem, hogy az ország pénzügyi tekintetben gyarapodik, s hitele is emelkedik, s miután kötelezettségeit pontosan teljesiti, mindinkább emelkedni is fog. Ha tehát normális viszonyaink lesznek, azon remény táplálható, hogy azon idő alatt, mely a költségvetés tárgyalása által fog igénybe vétetni, hitelünk még inkább fog emelkedni, s igy valószínű, hogy később még olcsóbb áron kaphatunk pénzt. T. barátom leginkább arra fektette ajánlatának súlyát, hogy ezen kölcsön feltételei elfogadhatók. Megengedem ; de ez annak ellenében, amit a negyedik osztály a t. háznak ajánl, nem érv: mert a negyedik osztály nem is bocsátkozott ezen kölcsön feltételeinek tárgyalásába, és most én is csak azért tettem észrevételeket a fel- j hozottak némely pontjára, mert összeköttetésben tartottam azokat lenni épen azon kérdéssel, mely általam itt felvétetett. Én tehát most sem fogok ezen kérdés taglalásába bocsátkozni, hanem egyszerűen csak annyit jelentek ki, hogy mindazok, mik a pénzügyi és központi bizottságok által felhozatnak, olyanok, melyek inkább magára a kölcsönre és annak fedezésére vonatkoznak. Azon kérdésre azonban, mely a negyedik osztály által itt felhozatott, hogy t. i. most döntendő-e el a 30 milliónyi kölcsön kérdése, hogy most hatái ozandó-e el ezen kölcsön felvétele, s hogy nem volna-e czélszerübb ezt akkor tenni, mikor a költségvetés le lesz tárgyalva: ez ellen nem hallottam oly érvet, mely reám nézve döntő hatással lett volna, s ezért kérem a t. házat, méltóztassék a negyedik osztály véleményét elfogadni. (Élénk helyeslés bal felől.) Horn Ede: T. ház! Midőn e kérdésben felszólalok, szabadjon mindenekelőtt kijelentenem 1., hogy a termékeny befektetésnek ellensége semmikép nem vagyok, sőt azokat annyira helyeslem , pártolom , hogy kész leszek mindig azon munkálkodni, a jobb oldallal együtt is, hogy évről évre megkevesbítsük, a hasznos befektetések javára, a haszontalan kiadásokat. 2. nincs semmikép szándékomban igazságát a kormány azon állításának kétségbe vonni, hogy deficitünk van ez idén, deficitünk lesz 1872-ben, és deficitünk lesz a következő években is; 3. minthogy elismerem a deficit létezését, minthogy helyeslem a termékeny befektetéseket, és minthogy előre látható, hogy a hiány nem fedezése mindenekelőtt a hasznos beruházásokat megrövidítené: magából következik, hogy elvben és átalánosan ellene semmikép sem lehetek e kölcsönnek. De nincs is szándékomban, vitatni e perczben a kölcsön felvételét vagy fel nem vételét, sem a kölcsön magasságát; nézetem szerint a vita mostani vagy átalános stádiumában felelni kell azon előzetes kérdésre, a melyet a pénzügyi bizottság is előtérbe állit: vajon hasznos-e, megengedhető-e, hogy e kölcsönt különválva a budgettől, a budget tárgyalása előtt tárgyaljuk és szavazzuk meg? Nézetem szerint e kérdésre átalában csak tagadólag lehet telelni. Megmutatta Péchy Tamás t. képiselőtársam, hogy ugy az alkotmányos gyakorlat, mint a dolog természete arra utal, hogy a hiány fedezéséről csak akkor gondoskodjunk, midőn e hiány rendesen és törvényesen meg van állapítva, azaz a budget tárgyalása alkalmával. Nem is tagadja ezt sem a pénzügyminiszter indokolása, sem a két bizottság előterjesztése, sem az igen tisztelt előadó ur; hanem az enyhítő körülményeket hangsúlyozzák; azt akarják