Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-332
66 332. országos ülés épril 25. 1871. vánja megtartani. A kik meg akarják változtatni : méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség megváltoztatni kívánja. Ebből következik azon második kérdés: elhalasztassék-e a vadászati törvény a kitűzött napirendről, igen vagy nem ? A kik elhalasztani kívánják: méltóztassanak főlállani. (Megtörténik.) Tehát a vadászati törvényjavaslat a napirendről elhalasztatik. Azonban t. ház! ez nem akadályozza azt, hogy ha az arányositási törvényjavaslatnak még hátralevő 1—2. §-át befejeztük : még a szárazföldi határon át Dalmátországba szállítandó tűzifára vetett vámnak megszüntetéséről szóló igen kis, de fontos törvényjavaslatot ne tárgyaljuk. (Helyeslés.) Most a napirenden következnék harmadszori felolvasása az irtványokrol szóló törvényjavaslatnak. Ivacskovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Elfogadja a t. ház a most harmadszor felolvasott törvényjavaslatot ? (Elfogadjuk! Nem fogadjuk el!) A kik elfogadják: méltóztassanak felállani. (Megtürtém'k.) A többség elfogadja, és igy a törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás végett a főrendekhez fog átküldetni. Most folytatjuk az arányosításról és tagosításról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Azonban a eultusminiszter ur, mivel holnap ülés nincs : két interpellatióra kíván válaszolni, ha a t. ház megengedi. (Halljuk!) Pauler Tivadar közoktatási misiszter: T. ház! Henszlmann Imre képviselő ur interpellatiót intézett hozzám az egyetemi könyvtár ügyében és azon perre nézve, mely az egyetem és a sz.-ferenczrendi barátok között lefolyt, illetőleg foly, és egyszersmind kérdést tett azon eszközök iránt is, melyeket alkalmazni szándékomban van az egyetem jogainak megóvására. Az interpellatióra válaszom a következő : Azon épületek közé, melyek a Budáról Pestre áttett egyetemnek átadattak, a sz.-ferenczrendiek kolostorának nagyobb része annak kerti telkeivel tartozott; az utóbbiak idő folytán a a herczeg Grassalkovich-féle telekért kicseréltetvén : az egyetem a kolostor nagyobb részének és melléképületének birtokában szakadatlanul megmaradt, mig annak egyik szárnya az istenitiszteletre szükséges szerzetesek számára fennmaradt. 1841-ben az egyetem által birtokolt helyiségek két szobája a rendnek közigazgatási rendelet alapján, de csak határozatlan időre, engedtetett át. 1855-ben a mérnöki tanoda, lSőT-ben pedig az udvarteieknek egy része, hasonlag közigazgatási utón a rendnek adatott át; a többi helyiségek birtokában a könyvtár, illetőleg az egyetem megmaradt. Ezen közbirtokosságból némi villongások, súrlódások eredtek, melyeknek folytán 1866. május 2-án a helytartótanács a közalapítványi ügyigazgatóságot felszólította, hogy ezen helyiségek jogi természete iránt adjon véleményt. Az ügyigazgatóságnak véleménye az levén, hogy ezen helyiségek az egyetemnek tulajdonát képezik: a helytartótanács a közalapítványi ügyigazgatóságot a pernek megindítására utasította. Az ügyigazgatóság a pert Pest városának törvényszéke előtt megindította és azt követ?lte, hogy a kérdéses helyiségek az egyetemnek visszaadassanak, a.zaz az egyetem birtokába bocsáttassanak. Pest városa törvényszéke ítéletében a felperest keresetétől elmozdította és a kérdéses helyiségek birtokában alperes szerzetesrendet meghagyta; a királyi tábla ezen ítéletet megerősítette, szintúgy érdemére nézve a legfőbb ítélőszék is. A birói hatalomnak függetlensége, a hozott ítéleteknek tiszteletbentartása és szentsége a polgári szabadságnak egyik sarkkövét képezi, sarkkövét képezi a mi alkotmányunknak is, a mint azt az l79i-ik évi XII. törvényczikk nyíltan elismeri, és ennélfogva ezen ítéletek és azok indokolásának bírálatába bocsátkozni sem jogom, sem hivatásom. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a legfőbb Ítélőszék ítéletének súlypontját nem azon indokokra fekteti, melyeket a tisztelt interpelláló ur felhozott; nevezetesen nem azon közigazgatási rendeletekre, melyek az épület egyes részeinek átadására nézve keltek ; és a t. képviselő ur meg lehet győződve, hogy minden törvényes és szükséges eszközök alkalmaztatni fognak, hogy az egyetem jogai minden sérelemtől megóvassauak, amint a közalapítványi ügyigazgató a semmiségi panaszt már be is nyújtotta. A mi az interpellatiónak azon részét illeti: vajon van-e tudomásom arról, hogy a közalapítványi ügyek igazgatója a barátoknak confratere : őszintén bevallom, hogy azon körülményről akkor idején tudomásom nem volt, és aligha lenne mai nap, ha az interpelláló ur arra nem figyelmeztet. Azonban interpellatiója folytán tudakozódtam és megtudtam, hogy 1855-ben az ügyigazgató mint érsekújvári lakos az ottani zárda syndicnsának választatott. Azonban emez állásáról lemondott, lemondott előbb mint azon véleményt adta, hogy az egyetemi könyvtárnak épületje az egyetem tulajdonát képezi. Egyébiránt, tekintve az ügyigazgatónak a közalapok érdekében kifejtett munkásságát: legkisebb okom sincs akár ügy buzgóságában, akár eljárása helyességében kételkedni. Ezzel kapcsolatban egyszersmind Táncsics képviselő urnák azoniaterpellatiójára. „Nem szán-