Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-331

40 33T. OTSíágos ülés üpril 22. 1871: helyeslés) és reményli, hogy azon törekvéseiben, hogy a haza legszentebb érdekeit, a polgári szabadságot, ép ugy, mint a magyar közjog függetlenségét egész épségben fentartsa: minden rendű hazafiak kész támogatására számithat. (Atalános élénk helyeslés.) Schwarcz Gyula: Talán nem csalódom tisztelt ház, ha azt hiszem, hogy a képviselőház legnagyobb része osztatlan tetszéssel fogadta a miniszter ur válaszának azon részét, melyben elvi álláspontját a placetum kérdésében csak az imént ünnepélyesen kinyilatkoztatta. Ezen nyilatkozatra szükség volt; mert midőn tanúi levénk azon politikának, melyet a pápa világi uralmának visszaszerzésére csak a legújabban megkezdett: akkor nekünk, a nemzet törvényhozóinak, mindenesetre tudnunk kellett, hogy minő módozatban, hol keresi a miniszter s átalában véve a kormány a római curiának netaláni kezdeményezései, merényletei ellenében, hazánk belnyugalmának érdekében, a biztosítékokat. A kormány tehát a biztosítékot a placetum-ban keresi, és ezt igen helyesen teszi;nézetem szerint, ha nem szállott volna is százados hagyományaink, és a törvényes gyakorlatnál fogva a placetum reánk : nekünk mostan a fennálló körülmények között meg kellene a placetum jogát alkotni. En részemről, mondom, teljesen megnyugszom azon elvi állá,spontban, melyet az igen tisztelt miniszter ur e kérdésben imént magáénak vallott. Egészen más kérdés t. ház, vajon ép oly mértékben helyeselhető-e azon értelmezés egyrészről, melyet a tisztelt miniszter ur a placetum jog mikénti gyakorlatának adott; másrészről pedig azon magatartás, melyeta fenforgó kérdésben követni méltóztatott. Mint kivehettem a tisztelt miniszter ur beszédéből, ő lényeges különböztetést tesz csakugyan a pápai közlemények között, a melyek tisztán csak lelkiismereti és vallás dolgokra, és azok között, melyek anyagi, vagyis világi dolgokra vonatkoznak. (Több hang: Nem less!) Schwarcz Gyula: Ha nem tesz, annál jobb ; de abban az esetben ha tett volna, nagyon óhajtottam volna, valamint most is óhajtom, hogy a„ miniszter, bármikor is jön, és bármely pápai közlemény, a miniszter lankadatlanul résen álljon; mert a pápai közleményekbe beleférhetnek oly dolgok, a melyek, tisztán hitágazati színezetűk daczára, kihirdetve az országban, a népnek, különösen azon osztálynak, a mely nem áll a műveltségnek legmagasabb fokán, belnyugalmát megzavarhatnák. A concret eseteket illetőleg nem értettem teljesen a tisztelt miniszter ur válaszát, a mennyiben nem hangsúlyozta azt, vajon csakugyan van-e tudomása, hogy ha nem is több megyében, legalább egy helyütt csakugyan kihirdettetett-e a pápai csalbatatlanságról szóló dogma, nevezetesen a székes-fehérvári székes-egyházban az ottani esperes által csakugyan kihirdettetett-e vagy nem ? Nekem a többi esetekről tudomásom nincs ; de van igenis maga által a székes-fehérvári polgári hatóság által hiteles tudomásom arról, hogy Székes-Fehérvárott egy 9 órai mise után, a prédikáczio alkalmával az ottani székes-egyházban az esperes által a pápai csalhatatlanságról szóló dogma csakugyan kihirdettetett. És most bocsánatot kérek, hogy ha egy pár szóval bátor leszek ezen kérdésnek fejtegetésébe bocsátkozni, vagy legalább jelzésébe, hogy mikép történt az. Már a t. ház beismerte, hogy mennyire fontos kérdés, melyet a tisztelt miniszter ur a placetum jogosultságáról elmondott; mindenesetre megérdemli, hogy nézzük, vajon mi történt ezen esetben, és mit kivan a képviselőház hogy történjék ? En megengedem, hogy a pápai közlemény azon forma szerint, melyeket a canonjog és a szertartási gyakorlat fentart: a székes-fehérvári székes-egyházban sem hirdettetett ki. De nézetem szerint mire való a placetum? Arra, hogy megelőzzük azon veszélyt, mely a prédikálószékről, a vallás örve alatt, a haza belnyugalmára, papi fondorlatok folytán hárOmolhatnék. En nem abba látom a veszélyt, hogy egy okmány kellő szertartások mellett felolvastatik : hanem abban látom, hogy ott olvastatik fel, hol a népség nem áll a műveltség kellő magaslatán, hogy oly vidéken, a prédikálószékből, a melyből úgyszólván a népség még most összes szellemi táplálékát meriti, (Igaz!) hall oly dolgokat, melyek ítéletét megzavarják, és a polgári kötelességeknek teljesítésére nyugtalanitólag hatnak. Közvetlenül ugy, mint közvetve, azt hiszem már magának a csalhatatlansági dogmának mindenesetre lehet hatása az ország nyugalmára, különösen oly vidéken, hol a nép nem bír a lelkiismereti szabadság, és a sajtószabadság kellő fogalmával, hol még lapokat sem olvasnak, hanem egyedüli szellemi életét a nép azon vallásos bizalom határain belül mozgatja, melylyel papja s a prédikácziószék iránt viseltetik. (Helyeslés.) Hogy minő veszélyek származhatnak ezen, most már kihirdetett dogma elterjedéséből hazánkban magára az állam-közjogra: nem melegítem föl, valamint azt sem, hogy, midőn a pápa magát csalatkozhatlannak nyilvánította, és így mindazt, a mit a pápa, hirdet, némileg kötelezővé tette a legújabb tanok szerint a katholikusokra nézve, felmelegítvén netán az Unam sanctam-fóle bullát és VII Gergely, III. Incze, VIII. Bonifácius kísérleteit, csupán magának azon dogmának ki-