Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-350
$50. országos ölés május 26. 1S71. 353 helységben egy csekély párt folytatja garázdálkodásait, a hatóságok pedig nem teljesitik kötelességeiket, itt más mód nines, mint az ügyet feljelenteni Ráday grófnak, az tud segíteni rajta. Kérdeztem, hogy mikép ? Azt felelték nagyon egyszerűen, a tortura-féle szigor által. Ez volt az első alkalom, hogy a torturáról hallottam. Nem akartam ugyan elhinni, hanem elég ok volt rá, hogy ez iránt érdeklődjem. Fel nem jelentettem ugyan az esetet Ráday gróf urnák, mert azt hittem, hogy ott, a hol ily torturai eljárásnak gyanúja forog fenn, becsületes ember, hazafi, nem teszi azt 5 hogy annak uj anyagot szolgáltasson; hanem irtam mindenfelé, barátaimnak, s kérdeztem azokat ez iránti tapasztalataikról, s mi volt az eredmény ? Ánonym leveleket irtak nekem, a mint például a mai „Pester Lloyd" is eonstatálja, hogy csakugyan számos ily anonym levelek jöttek ő hozzá is, melyben ugy nyilatkoztak, hogy náluk Torontál megyében, nyilvános titok a tortura alkalmazása, hanem hozzá tették, hogy Isten mentse meg őket, hogy valaki ez iránt panaszt tegyen, mert akkor jaj annak, akkor az Isten sem segit rajtunk! De én ebben nem nyugodtam meg, minduntalan tudakozódtam, kérdezősködtem nevek s eoncret esetek után, s végre akadt valaki, a ki eseteket és neveket is mondott, ki elmondta azt, hogy Bánát-Ivomlóson, Torontál megyében van egy ember, kit Muszának neveznek, ki több héttel ezelőtt szakított orral tért vissza Szegedről, a hol több ideig fogságban volt, s az elbeszélte, hogy a vádlottaknak harapófogókkal rángatják az orraikat, igy bántak vele és aztán szakított orral bocsátották ki, hogy 'rémüljön a világ. Azt is beszélik, hogy gróf Rádaynak van egy Molnár nevezetű biztosa, ki azzal kezdi a vallatást, hogy mihelyt hozzá behoznak valakit , sport ostorával az illetőnek ké]3ébe vág. Már most, ha köztudomásúlag ily dolgok történnek : lehet-e azt mondani, hogy ez nem valóságos tortura ? vagy legalább nem elegendő gyauu-ok arra, hogy bizony kell, valaminek lenni a dologban. — Én szerintem legalább senki a világon azt meg nem tagadhatja, hogy ez képes gyanút kelteni, a gyanút pedig a t. ház csak nem veheti ugy könnyedén, nem ignorálhatja azt. Tisztelem én az érvet, mit tegnap Huszár Imre képviselő ur mondott, hogy veszélyezve van a rablók által az ország becsülete és tekintélye; de szerintem sokkal inkább van veszélyeztetve országunk becsülete és tekintélye, ha tortura történnék s a t. ház a torturát elnézné, mert az által országunk eivilisátióját koczkáztatjuk a müveit világ szemében. (Tóth Vilmos közbeszól: hol a tortúra?) Én mondtam az esetet s a mai „AlbiKÉPV, B. ÍUFLÓ 185? XVI. naban" ki van nyomva, hogy hol van : tessék azt megolvasni, ott meg fogja látni a miniszter ur! Már t. ház, ha ily gyanúk esakugyan vannak, ha ily tények itt e házban is előhozatnak, ha a világ egy része elhiszi azokat, pedig elhiszi, mert közbeszéd tárgya, akkor azt gondolom, ez elég ok arra, hogy komolyan vegyük a dolgot, s hogy szigorúan vizsgálják meg a történteket. Ha pedig a dolgot komolyan akarjuk venni : azt hiszem, senki sem követelheti, hogy ignoráljuk a történteket, s ha nem ignonoráljuk, szerintem ennek következése az, hogy a t. ház egy bizottságot küldjön ki a dolgok megvizsgálására (Helyeslés a szélső baloldalon.); mert én meg nem elégszem azzal, ha a miniszter maga intézi a vizsgálatot, mert hiszen eddig is a miniszter kezében volt az ügy, és ez nem volt képes megakadályozni, hogy ama hírek el ne terjedjenek, oly hirek, melyek ha csak puszta híreknek is bebizonyultanak, még akkor is ártanak becsületünknek, melyeket tehát minden áron ki kell deríteni. Ismétlem, nincs alkalmatosb mód, mint egy bizottságot kiküldeni a házból, mely megvizsgálja a történteket. {Zaj jobb felől.) Ha ezt nem tesszük : az Isten sem veszi le rólunk azon gyanút, hogy eltűrjük, megengedjük a torturát. {Ugy van! A szélső baloldalon.) Itt nyilvánosan tisztába kell hozni az ügyet, mert vagy alapos a gyanú, vagy nem ? ha alapos orvosolni kell; ha nem igaz : útját kell vágni, mert különben én legalább ugy, mint Huszár Imre képviselő ur monda , hogy tiszta lelkiismerettel megszavazza a költségeket, nyugodt lelkiismerettel meg nem szavazhatom azokat. Azt mondja a miniszter ur, hogy nem jött hozzá panasz. Kérem, hiszen teszünk mi itt elég panaszt és még sincs semmi haszna, hát mi haszna lenne annak, ha máshonnan jönne hozzá panasz? (Igaz! Ugy van ! A szélső baloldalról). Azt mondja továbbá a miniszter ur, hogy a bíróság előtt senki sem hozott elő ily panaszokat, legalább a tárgyalási jegyzőkönyvben sehol sem foglaltatnak ilyenek. Ugyan uraim, hogyan fordulhatnának ott elő ily panaszok, midőn még az anonym levelekben is, a szabad polgárok igy nyilatkoznak, hogy Isten mentsen ! Jaj nekünk, ha azt megtudnák a szegedi urak ! De menjünk tovább, mit mond maga Ráday gróf, Falk Miksa képviselőtársunkhoz intézett levelében, a melyről a mai Pester Lloydból vettem tudomást: azt mondja: én ugyan meghallgatom a bíróságot, de mégis én döntöm el a vizsgálatot a letartóztatás ügyében. Ráday tehát a törvényen felül áll. Ez tűr hetién anomália. Ha ilyeneket közönbösen tűrünk, s ha azoknak, kik az ilyeneket előhozzák, csupán emberiség és hazafiuságból. azt vetjük szemökre, hogy pártol45
