Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-350
350. országos ülés május 26 1871. 351 maradt 10 óráig a nélkül, hogy a pósta-láda kivétetett volna, és az álkulcsesal kinyittatott és a pénz kivétetett. Ez nem rablás, ez lopás, sikkasztás, ha tetszik; de nem az, a mita törvény rablásnak nevez. De t. ház azt hiszem, hogy ezen esetet rendes törvényszék előtt is el lehetett volna végezni annyival inkább, mert a mint a miniszter ur monda: az illető hatóságoknak is azonnal bejelentetett. Hogy azon illető hatóságok azután, mint a miniszter ur mondja, nem tették meg a kellő lépéseket, ezzel talán a miniszter urak kollegája az ipar és kereskedelmi miniszterhez kellett volna fordulnia és értesíteni kellett volna őt arról, hogy igen is bizony a posta departementben igen sok intézkedésekre van szükség, mert ott igen sok helyen, igen sok esetben nem teljesitik kötelességüket. De azért, mert az illető postai hatóságok nem teljesítették kötelességöket, a királyi biztosság elé terjeszteni az esetet, s azt elvonni a rendes törvényes úttól, az nézetem szerint nem helyes. Ez nézetem ezen esetre nézve. Hogy vajon bünös-e valaki ott, vagy hányan bűnösök, s vajon igaz-e mit a lapokban irnak, hogy a bankó csinálással is gyanusittattak: ezt nem kutatom. Meglehet, hogy ugy van; de én felebarátomról nem teszek fel roszat, bár tudom hogy vannak az egész világon mindennütt roszak s azért ezt nem állítom. Azt azonban állítom, hogv legyenek azok ártatlanok, bűnösök vagy nem bűnösök: ezek nem rendkívüli bíró, hanem a rendes bíró elé tartoznak. Me'g az is felhozatott Ormos képviselő ur által, hogy Aradon nagy a félelem, mert a királyi biztos oda készül és ez épen azt mutatja nézete szerint, hogy mennyire szükséges volt ezen királyi biztosság és mennyire ezélra vezető az ő eljárása. Méltóztassanak megengedni, én e tárgyban nem vizsgálódtam ; de mint mondám sokat beszéltek és irtak az utolsó napokban erről és ezen sokból aránylag igen kevés, de mégis valami kevés eljutott hozzám is. Ha tehát felveszem a királyi biztos eljárását, engedjen meg Ormos képviselő ur, nem csodálom, hogy Aradon, nem csodálnám, hogy az ország bármely részében is remegnek az emberek, ha a királyi biztos oda készül. Méltóztassanak csak ezt meghallgatni: „Ráday szegedi királyi biztos értesítette a budai főparancsnokságot, hogy a szegedi bűnügyek tárgyalásánál kitűnt, miszerint 1848 — 1849-ben Orczyfalván Temesvár mellett egy gyalogezred hadi pénztára elraboltatott. Mivel az illető rablóknak elegendő vagyonuk van arra, hogy a kártérítés lehetségessé váljék; de sem az illető ezred neve, vagy száma, sem az elrabolt pénz összege kiderítve nincsen : a közös hadügyminisztérium valamennyi csapatparancsnokságot utasította, hogy ha a seregben bárki ezen dologról értesülve volna, tudassa azt a budai főhadparanesnoksággal. tí Ha oda megyünk vissza uraim, hogy kinyomozzuk, ki volt az országban az, a ki 1848/9-ben a császári seregnek kárt okozott és a kinek vagyona van, abból a kár megtérítendő: akkor bizonynyal remegni fog az országban minden vidék, melynek fiai 1848/9-ben hazájuk iránti kötelességüket teljesítették. (Élénk helyeslés bal félő. I) Ha mondom ilyenek történnek, ha ez igaz — ón nem mondom, hogy igaz-e, hanem csak felolvastam, a miniszternek feladata kideríteni igaz-e az, hogy ilyenekre is kiterjed a kir. biztos működése - és hogy az azon időben elkövetett ilynemű tényekért is felelősség alá vonatnak az illetők; ha ez igaz, mondom : akkor nem csodálkozom, hogy remegnek nemcsak Aradon, hanem az ország minden vidékein, hová ezen intézmény közeledik. Ez uraim valóságos ostromállapot. Emlékeztetem a t. házat, hány száz folyamodás tétetett ide a ház asztalára az iránt, hogy az 1848/9. években kárt szenvedett honpolgárok kárai megtéríttessenek. Vajon volt-e egyetlen eset, hogy megtéríttetett volna % és most királyi biztost küldenek ki, hogy kipuhatolja mennyi pénzt veszített 1848/9-ben, és mennyi kára történt a cs. hadseregnek, és ha a tetteseknek jószáguk van: akkor visszatérittetnek. (Mozgás, Ellenmondás jobb felől.) Én nem fogom a t. ház figyelmét továbbra igénybe venni; hanem óhajtom, hogy a t. miniszter ur képes legyen necsak azt felelni, hogy erről arról tudomása nincs, hanem legyen szives és szerezzen magának kimerítő tudomást arról: igaz-e hogy a királyi biztos kiterjeszté hatáskörét tul azon, a mennyi őt a törvény szerint megilleti, szerezzen tudomást arról, vajon alkalmaztatnak-e ott a vallatásnál eszközök, melyek a civilisatióval és a törvényekkel meg nem egyeztethetők ? Ezek iránt, itt a házban tanúságot, nyilvános tanúságot igért két képviselő, a lapok is Ígérték ezt, itt módja van szaván fogni az illetőket, állítsák elő a tanukat. Nem elég azt mondani a miniszternek, hogy hozzám nem jött panasz. Az inquisitio börtöneiből sem jött panasz soha, mert az áldozat félt panaszolni, nehogy még erősebben szenvedjen azért, mert panaszkodott. Én uraim addig, mig ezekre nézve felvilágosítást nem nyerek: részemről sem képviselői állásommal, sem kötelességemmel összefórhetőnek nem tartom, hogy ily intézmény további fenntartására szavazzak, és a törvényjavaslatot meg nem szavazom. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.)
