Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-350

850. országos ülés májas 26. 1871. 347 hatáskörén túl ment, vagy hogy kínzásokat követett el, s ezért már az egész intézményt megakarják semmisíteni. Én ezt részemről téves felfogásnak tartom, mert ámbár a visszaélésnek én sem vagyok barátja, és pártolni nem is akarom ; de azt gondolom , hogy ha egy közeg hibát követett el, vagy hatáskörén túl járt el: nem az következik , hogy az egész intézményt abrogáljuk, hanem következik az, hogy ha van valakinek ilyenekről positiv tudomása , álljon elő, vádolja a kir. biztost, és meg vagyok győződve, hogy a kormány a bűnös kir. biztost el fogja távolítani, de nem az intézményt megsemmisíteni, hanem más kir. biztost fog helyébe kinevezni, (Helyeslés.) egy olyat, ki nem követ el visszaéléseket; de azt nem engedhetem meg, hogy az ily visszaélésből, — melyekről azonban tudomásom nincs — azt a következtetést lehessen vonni, hogy ez intézmény beszüntettessék , az az intézmény, mely az alföldön a közbiztonságot helyreállította, mely előidézte, hogy Istennek hála fegyvertelenül járhatunk : — az ily következtetéshez én részemről hozzájárulni nem fogok. {Helyeslés.) T. képviselőtársam Zlinszky György azt monda, hogy neki feltűnik, hogy — a mint magát kifejezte — mig esak a nadrágtalanokkal bántak így el: addig nem volt senki, ki a királyi biztos ellen kifogást tegyen ; de a mint a többiekre kerül vagy került a sor, általános feljajdulás történik, nemcsak a hírlapokban, hanem ez a képviselőházban is volt hallható. Osztozom e részbeni nézetében magam is, és magam is csodálkozom azon, hogy addig, mig csak az Tükör Bandi és efféle madarakról volt szó: nem jutott senkinek eszébe philantropiát követelni a bűnügyi eljárásnál, most azonban egyszerre feljajdulnak; de nem értek vele egyet, midőn ezt nem tartja democratikus eljárásnak, mert azt gondolom, hogy ez sem democratikus, sem aristocratikus érzelemben nem gyökerezik, hanem hogy ennek alapja mélyebben rejlik, és éppen azon körülménynél fogva, meggyőződésem szerint, elkerülhetlenül szükségessé válik, hogy ez intézmény továbbra erélyesen működjék, és hogy a kir. biztos erélyesen oda utasíttassák, hogy a vidéket a számos bűntettestől a társadalomnak e rákfenéitől kitisztítsa. Ezeknek átadása után a törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben is elfogadom. {Helyeslés). Simonyi Ernő: T. ház! Igen sajnálom, hogy e törvényjavaslat, mely a háznak komoly megfontolását érdemli, nem tárgyilagosan tárgyaltatik, a felszólalások nem minden szenvedélyesség, minden pártfogás és támadás nélkül, csupán magához a dolog érdeméhez, történtek. Az egyik képviselő feláll és vádolja a kormánybiztos eljárását ; feláll egy másik képviselő és védi a kormánybiztos eljárását anélkül, hogy arra egyiknek vagy másiknak elég bizonyítéka lenne. En ezt t. ház, helyesnek nem tartom, A törvényjavaslatnak nem szabad másképen, mint egészen érdemlegesen, átalában és mint olyannak tárgyaltatni, és a t. háznak csak igy illik, mint törvényhozónak határozni. Gyanúsítások szóratnak a hírlapokban, sőt már itt a képviselőházban is. TJraim, gyanúsítsanak annyit, a mennyit tetszik : én részemről sem ijesztés sem gyanúsítás által elriasztatni magamat nem engedem ; (Helyeslés a hal oldalon.) meg fogom mondani, a mit jónak, helyesnek tartok, és habár Zlinszky György és Kiss Miklós urak ezerszer fognak is gyanúsítani; e gyanúsítást visszautasítom, (Élénk helyeslés hal jelöl.) ezek engemet visszatartani nem fognak attól, amit mondani akarok. (Helyeslés.) Hiába gyanúsítanak, insinuálnak itten. (Felkiáltások: Nem történt itt insinuatió.) Igenis ennek más értelme nem volt, az ily gyanúsítást azon megvetéssel utasítom vissza, melyet az megérdemel. (Zajos helyeslés hal felől.) T. ház! Vegyük a törvényjavaslatot magát ; 1868-ban megzuvartatott a közcsend és közbiztonság az ország egy részében, a kormány ugy hiszem megtett mindent, mit rendes eszközök felhasználásával tenni lehetett, hogy a megzavart csend és közbátorság helyreállittassék. Ez nem sikerülvén, a törvényhozáshoz fordult és 100,000 frtot kivánt magának megszavaztatni arra, hogy a rendkívüli módon megzavart közcsend és béke helyreállítására rendkivüli eszközökhöz nyúljon. Uraim! Egy alkotmányos országban mindig igen szomorú dolog az, midőn a törvényen kívül álló rendkivüli eszközökhöz kell nyúlni, ez eszközök felhasználását azon pártnak kötelessége megakadályozni, mely nem ül a kormányon, mely nem kezeli a hatalmat, mely a hatalom ellenőrzésére van hivatva. Azonban hivatkozom a t. házra: vajon történt-e az ellenzék részéről ellenvetés akkor, midőn a kormány ily rendkivüli eszközökhöz nyúlt; az ellenzék nem bátorította ez eljárást, ezt bátorítani nem lehet, de látván, és felfogván azt, hogy a rendkivüli módon megzavart bátorság helyreállításánál rendkivüli eszközökre van szükség, elfogadta a kormány javaslatát. Akkor a kormány 100 ezer frtot ajánltatott meg, és ugy hiszem, mindjárt eleinte kiküldött egy királyi biztost a dunántúli megyékbe, a következő 1869 év elején pedig a Tisza vidékeire küldött ki egy másik királyi biztost. Uraim! Az a kérdés tűnik fel, hogy mi tehát az oka az országban ily nagy mérvben megzavart közbátorságnak, épen akkor, mikor az 44*