Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-342

252 342. országú* nlés mája* 13. 1K71 üe nem akarok hosszú lenni, hivatkozom csak Halmossy Endre képviselőtársamnak épen e napokban tett hivatalos előterjesztésére s azon felolvasására, midőn egyes adatokat felolvasva kimutatta azt, hogy vannak községek, kivált a kiváltságolt kerületekben, hol az ügydarabok száma a törvényszékeknél nem meey többre, mint 5--600 telek ügyek száma alig évenként 80—90-re Ilyen községek penagy számmal vannak. Hát szükséges ilyeneknek törvényszéket tartani ? Méltóztassanak elhinni, hogy nem. Ugyanerre vonatkozólag bátor vagyok t. képviselőtársamat fölhívni arra, szíveskedjék ezen és más hasonló adatokkal akár a főtörvényszékeknél, akár a minisztériumi osztályokban megismerkedni : méltóztassék elhinni, hogy még az igazságszolgáltatás a megyékben többé kevésbbé megy ; de — tisztelet a tiszteletre méltó kivételeknek, de épen azon kérdéses városokban a törvényszékek nagy része jelenleg is oly selejtes, hogy, ha az 1868. LIV. törvényczikk nem fogta volna azon városokat a törvényszék joggyakorlatában benne találni: azóta a minisztérium bizonyosan nem fogta volna őket birtokbirósági hatáskörrel törvényszerűen fölruházhatni. En az utóbb említett javaslatot rosznak, gyakorlatilag kivihetetlennek találom, s azért a kormány részéről kérem egyszerűen a t. házat : méltóztassék a beadott két módositvány mellőztével a központi bizottság szövegét elfogadni. {Helyeslés bal felől. Szavazzunk!) • Simonyi Ernő: T. ház! Mielőtt mégegyszer ajánlanám a t. háznak elfogadásra az általam benyújtót módositványt: engedje meg a t. ház, hogy előttem szólottak néhány igen kevés megjegyzésére feleljek. Mindenek előtt imént előttem szólott Horváth Döme képviselő urnák úgyis mint a kormány képviselőjének beszédére akarok néhány rövid megjegyzést tenni. Nem tehetem, hogy meg ne említsem ismét, mennyi bajjal jár az, mikor a képviselőház a kormány egy nem felelős személyével áll szemben. A képviselő ur azzal állott fel, hogy a kormány nevében nyilatkozik ; de beszédjének azon egyetlen egy passusáná], mely reánk nézve bizonyos fontossággal bírhatott volna ; azt monda, hogy ez egyéni nézete. Kötelezi-e ez már most a kormányt, és ha igen mennyiben kötelezi? A képviselő ur ugyanis azt monda, hogy a 25-ös bizottság munkálata remek, és az ő egyéni nézete az, hogy azt nemcsak ugy kell megbecsülni mint Percei képviselő ur monda, hanem a legnagyobb mérvben fel kell használni, hogy csak azon helyeket kell kijelelni, melyeket kijelelése az ország és az igazságszolgáltatás érdekeinek megfelel. Igen; de miután ez csak az ő egyéni nézete, mennyiben kötelezi ez a minisztert? Nem vagyunk tehát képesek a kormánytól megtudni, hogy ezen nagy fontosságú kérdésben.- mert méltóztassanak felvenni, hogy itt az ország territoriális felosztása forog kérdésben — milyen alapelvből indul ki. Midőn a kormány képviselője e tekintetben megjegyzést tesz : akkor hozzá teszi, hogy ez az ő egyéni nézete. Azt monda a t. képviselő ur, és ekkor is mint képviselő, és nem mint a kormány megbízottja beszélt, — hogy mi képviselők nem voltunk képesek ellentállani választóink pressiójának. Ha ez igy van, ennek egyedüli oka az, hogy nem indultak meg azon egyetlen alapon, melyen elindulni kellett volna, és nem állítottak fel bizonyos elveket, bizonyos meghatározott kiindulási pontot. Ha ez megtörtént volna: akkor mindenki azt monta volna választójának, hogy ha a te kívánságod beleillik a mi keretünkbe, ha az általunk felállított elveknek megfelel: akkor teljesíthető ; ha pedig nem, akkor szóba sem jöhet. Önök nem akarnak megállapítani bizonyos határozott szabályokat, nem akarnak felállítani elveket, melyek végrehajtását a miniszterre bizhatnák, hanem azt mondják, hogy a miniszter kénye kedve szerint oszsza egyiknek a kegyeket és vonja meg azokat a másiktól. Ez az, a mi a legnagyobb eiégületlenségre ad okot, s mi a legnag yobb szemrehányást érdemli az egész eljárásban. Azt monda a t. képviselő ur, hogy nem fog recriminatiókba bocsátkozni, és hosszassan magyarázta meg, hogy miért. Czáfolatokba itt bocsátkozni lehet, de recriminátiókba nem. Mert méltóztassanak megengedni, köztünk és a kormány férfiai közt igen nagy a kölönbség. Mi az ország megbízottjai vagyunk, ők az ország fizetett szolgái. Nekünk kötelességünkké tétetett megbízóink részéről, hogy az ő működésüket ellenőrizzük, és valahányszor azt látjuk, hogy nem jól jártak el. nem ugy mint az ország érdeke parancsolja, jogunk van ezt szemükre hányni. Ily joga és kötelessége a kormánynak irányunkban nincs, mert mi ily megbízást nem fogadunk el. Egyébiránt is recriminatió sohasem czáfolat. Mi érvekkel állottunk fel a tervezett központibizottsági törvényjavaslat elfogadása ellen és azt vártam volna, hogy ezen érveket fogják inegczáfolni, mert a recriminatioval czáfolni nem lehet semmit. Még — nem a kormány nevében felszólalt, h anem szintén a kormátynyal s különösen az igazságtigyi minisztériummal szoros összeköttetésben álló — Halmossy képviselő és miniszteri tanácsosnak akarok válaszolni, nem akarok azokra hivatkozni a mik felendittettek Bajorország s Bádenre nézve. igen jól jegyezte meg Péchy Tamás képvi-