Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-329

329. országos öléi tárgyalási alapul elfogadja és kitűzi. Ha ezen I tervek hiányosak, ha különösen financziális te­kintetben nem helyesen kivitteknek fognak talál­tatni: ott van a szabad versenytárgyalás, mely mindezen bajokon segiteni íog ; mert akkor ki fog sülni : magasan vétettek-e föl a költségek, he­lyes-e a munkálat vagy nem? Miután tehát mindazon bajok, melyek a terveknek akár hiányossága, akár tökéletessége folytán mutatkoznának : a verseny-tárgyalás által lehetőleg el vannak háritva, kérem a t. házat, hogy ezen rendszer mellett maradni méltóztas­sék, különben e tekintetben indítvány ugy sem tétetett. (Helyeslés.) * Irányi Dániel: T. ház! Én is, mint az előttem szólottak , tökéletesen meg vagyok annak szükségéről győződve, hogy Eperjes G-ali­eziával vasút által összeköttessék; de: vélemé­nyem szerint ez összeköttetésnek nem Kis-Sze ben és Paloesa, hanem Bártfa felé kellene tör­ténni, ugy kereskedelmi mint hadászati szem­pontból. Kik ezen vidéket ismerik, tudják, hogy Gra­lieziával folytatott kereskedésünk mindig és pe­dig századok óta Bártfa felé vitetett. Kik az 1848 — 49-ki invasio történetére visszapillanta­nak : szintúgy tudják, hogy az ellenség nem Pa­loesának és Kis-Szebennek, hanem főleg Bártfának szokott betörni Magyarországba. Ugy látom azonban, hogy ezen kérdés e házban superált­nak tekintetik, és annálfogva nem is ez ellen akarok szólni, hanem arra kivánom felhasználni ezen átalános tárgyalást, hogy a vasútépítés­sel összekötött némely kérdés felderítését igye­kezzem előidézni. Á közlekedési és közmunkaminiszterium költségvetésének tárgyalása alkalmával, midőn megtudtuk azt, hogy a kamatbiztositás mellett immár megszavaztunk, ha jől emlékezem, 21 milliót, és hogy máris ez évben öt milliót le­szünk kénytelenek ily czimen fizetni : azon kér­dést voltam bátor a miniszter úrhoz intézni , nem tartaná-e szükségesnek, hogy az ország ter­hein való könnyítés szempontjából azon kérdés tanulmányoztassék? vajon nem lehetne-e a vas­pálya hosszában eső földbirtokot a többinél na­gyobb mértékben részeltetni a terhekben, miután ezen földbirtok, a mint tudjuk, a pálya felépí­tése által igen nagy mértékben növekszik árban és értékben? A t. miniszter ur az eszmét, amint tudom helyeselte; sőt hozzátette azt is, hogy immár tanulmányozás tárgyát képezi. Most ismét egy •?asut megszavazása kéretik tőlünk. Néhány nap múlva egy másik hasonló kéréssel fogunk ta­lálkozni s ezen részeltetése a szomszéd birtok­nak mai napig is ott van, a hol ezelőtt néhány KÉPV. B\ tíAPLÓ 18*5- XTT. iiltril 20. 1871. i M hónappal volt. Én tehát, miután szükségesnek látom, azon kérdést vagyok bátor intézni: mennyire haladtak azon tanulmányok és mikor fogja a mi­niszter ur azt a ház elé terjeszteni, hogy az törvény alakjában behozatván, általunk megsza­vaztassák ? A másik tárgy, melyre a t. háznak és a t. minisztériumnak figyelmét felhívni bátor va­gyok, az: miszerint kívánatos, hogy a vasutak­nál alkalmazott munkások érdekei az eddigi módnál hatályosabban megóvassanak. Gyakran halljuk azon panaszokat, hogy a vasutaknál al­kalmazott munkások az alvállalkozók által kí­méletlen módon zsaroltatnak, különösen az éle­lem tekintetében. Ha valaki azzal akarna vigasz­talni, hogy hisz szabad ott hagyni a munkát, annak azt felelném: hogy ez sok esetben lehe­tetlen, mert hisz ezen, a vasútnál alkalmazott munkások messze vidékről szállíttatnak oda és pedig gyakran a külföldről. Ezek rendesen a bí­róságnál nem kereshetnek orvoslást; mert sokan azt sem tudják, hova forduljanak, s másrészt mert nem érnek rá napokat tölteni azzal, hogy a bíróhoz orvoslásért járjanak. Én a nélkül, hogy határozott tervvel tud­nék előállani: szükségesnek látnám, hogy a mi­niszter ur arra fordítsa gondját, hogy ezen munkások az őket alkalmazó alvállalkozók ön­kénye és zsarolása ellen az eddiginél nyomaté­kosabb, sikeresebb módon megóvassanak. Külö­nösen az is kívánatosnak tűnt fel egy már épülő vasútra nézve, hogy a ki valamely vasútnak építésére az engedélyt a kormánytól vagy kép­viselőháztól megnyeri s azt más társulatra ru­házza : mint fővállalkozó ne szerepelhessen. Nem szükség ennek hátrányait bővebben magyaráz­nom ; azok, kik a keleti vasút történetét isme­rik , azt hiszem , egyetértenek velem. Ugy szintén óhajtandó az is, hogy a t. miniszter ur arra figyeljen, miszerint a bánatpénzek, me­lyeket az engedményesek a kimutatás biztosítá­sára letenni kötelesek : az eddigieknél nagyobbak legyenek, részint pedig szükséges az, hogy a mennyire tőle függ, azon" kötbér is > melyet az ily fővállalkozó az alakított társaság irányában letesz, ez szintén meghaladja az eddigi mérté­ket ; mert nem elég azt mondani, hogy ha nem teljesíti a kikötött feltételt; akkor elveszti a bá­natpénzt ; hanem sokkal fontosabb érdekek fo­rognak fönn arra nézve, hogy valamely vasút a megállapított feltételek szerint és a kellő idő­ben kiépíttessék, semhogy ezen érdekek a bá­natpénz elvesztése által biztosítva volnának. Ezeket kívántam a miniszter ur figyelmébe aján­lani, és a mennyiben kérdést intéztem hozzá, reménylem, hogy szives lesz arra felelni. Gorove István közlekedési mi­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom