Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-342
250 842. országos ülés május 13. 1S71. lehet föladatom, hasonló recriminatiókat és vádakat állítanom; nem lehet annál inkább, mert hiszen önök velünk együtt úgyszólván mindnyájan egyet akarnak, és mindnyájunk legfőbb óhajtása az, hogy az igazságszolgáltatás rendezés minél előbb czélt érjen. Önöknek is az az óhajtásuk, hogy a mostani rendezés folytán az igazságszolgáltatás számára mind ellem, min szakértelem, munkaszeretet és képesség tekintetében, minél kielégítőbb bírósági létszám szerveztessék: annálinkább nem lehet föladatom reeriminatiókhoz nyúlnom, mennyiben meg vagyok győződve, hogy a végrehajtó közeg ezen nagyszerű föladatot bármi körülmények közt csak akkor érvényesítheti tökéletesen és teljes eredménynyel : h képviselőháznak minden tagja részéről pártszinezet nélkül biztosítva lesz arról, hogy ezen nagy föladatnál a végrehajtó közeget objectiv ügyszeretettel szívesen támogatni fogják, és miután positive tudom, hogy ezen recriminatiók fölélesztésével, ismétlésével csak visszahatást idéznék elő, ezúttal azokat az ügy érdekében mellőzni kívánom. De engedtessék meg nekem, amennyiben kérdésül vettetett föl, hogy a kormány, eljárásában mily állást foglaltat el. és kivan elfoglalni, hogy csak is objective, minden czélzás és sérteni kívánás nélkül ez érdekben fölszólalhassak. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy amint közel két évvel ezelőtt itt e házban tárgy altatott, és később érvényreemeltetett az 1869: IV. törvényczikk, ugy ha a minisztérium annak szellemében akart következetesen a szervezésnél eljárni, ennek szellemében a hagyományos megszokást, akár területet, akár székhelyet, akár a bíróságot illetőleg nem lehetett többé szorosan a szervezés föláldozásával eljárnia. Méltóztatnak emlékezni, hogy a miniszternek épen ezen törvény értelmében nem lehetett más intentiója, mint például a műveltebb külföldi államokat tekintve, csakis annyi bíróságot, és azoknak székhelyét ott fölállítani, a hová azt a nép, és a vidék természetszerű szükségei, és amennyire az ügyforgalmi szám azt utalták. Ezekből indulva ki, első szervezeti munkájában épen a 10 évi g} ? akorlat következtében 70—80 törvényszék volt proponálva. És mit tapasztaltunk ? Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy az országgyűlésnek ismét összejöttével jött az áradat, jött a búcsújárok serege, a törvényhatóságok, királyi városok, rendezett tanácsú városok részéről, a törvényhozás termét, a kormányt ellepték folyamodványaikkal, és mi képviselők vidékünk választói érdekében nagyon természetesen többé kevésbbé, közvetve, vagy közvetlenül mindent elkövettünk, hogy az illető vidéknek területe törvényszékkel, vagy bírósági joggal ruháztassák föl. Mi volt természetesebb, mint az, hogy ily körülmények közt még a legjobb akaratú, a legjobb törekvésű miniszter, habár fájlalta eredeti intentióját elejteni, ha teljesen koezkáztatni nem akarta magát a bírósági rendezést, mit a közügyek érdekében nem akarhatott, kényszerítve volt engedni, meg kellett magát adnia, meg kellett alkudnia a helyzettel és így származott azon helyzet, a melyre Tisza Kálmán t. képviselő ur hivatkozott, a mely 135 törvényszéket javaslott. Es akkor mit tapasztaltunk 1 ? A magyarországi gyakorlati férfiak nem voltak vele megelégedve; de nem is lehettek, mert a vidékek és területek respectálása mellett, pontról pontra ki lehetett mutatni, hogy oly helyek, hol a tíz évi ügyforgalom után Ítélve, egy-egy éven át alig volt 2000 ügy, a főtörvényszékekre, s az egyesbiróságokra vonatkozólag 2— 300 darab ügy, már ott törvényszéki és járásbirósági helyekül lettek kijelölve. Továbbá nagy községek, a melyek épen a törvény értelmében oly kiváltságosak, mint a megyék — azt kívánták, hogy ugyanaz a város, épen oly törvényszék — és bíróság székhelyévé tétessék. Most már, hogy a legjobb akaratú, legjobb törekvésű miniszter azokat a különböző, de némileg jogosult igényeket kiegyenlítse, a külföldi birósági helyzetet ismet've vette zsinórmértékül, jelesen, hogy a nyugaton az egyes bírósági rendszer nagyszerű eredményeket képes fölmutatni, azt igyekezett volna nálunk átültetni, és összeegyeztetni a létező jogi helyzettel. Ezt bejelentette at. háznak.ós a 25-ösbizottsának, és akkor ez teljes megnyugvással vétetett. De mit tapasztalunk? A legcompetensebb birák, az ügyvédi kamarák, a főtörvényszékek, a kik leginkább hivatvák ítélni és irányt adni e tekintetben : kijelentették, hogy habár igen szívesen vennék az eovesbiróságnak nagyobb hataskörrel, bizonyos pontig birtok-bírósággal is leendő fölruházását; de ezen átmeneti korszakban, előkészület nélkül egyszerre ez institutiót oly széles hatáskörrel létesíteni annyit tenne, mint a szervezést egyelőre gyakorlatilag, az életre nem alkalmaztatni. Es most mit tehetett a miniszteregyebet, mint a 25-ös bizottsággal egyetértőleg visszatérni a társasbirósági szervezetre, és többékevésbbé azon változtatni: így állott elő a 2ó-ös bizottság munkálata, s a mostani helyzet. T. képviselőház! Akkor, midőn látjuk a meglevő helyzetet, melynek előidézésére nézve bár történhettek hibák, történhettek mulasztások,mit kétségbe nem vonok; nem csupán az igazságügyminiszte! rium szerepelhetett tényezőként, de bár akaratlanul, — igényeikkel, követeléseikkel befolytak a törvényhatóságok, befolytunk mi képviselők közvetve I és közvetlenül; épen kötelességünknél fogva a I vidékek és városok iránt, vajon jogos-e, ha mini clen követ az igazságügyminiszteriumra dobunk,
