Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-342

244 342. országos ülés május 13. 1871. közigazgatásnál is az efféle székhelyekhez való uj berendezkedése a területnek. Tömérdek iromány szolgáltatik akkorát, melyek minthogy nem községenként, hanem személyenként vannak registrálva az iratok: nagy időt vesznek igénybe. Ha még hozzá veszszük azt, hogy a törvényszék személyzete is változik, tehát fel kell tennünk, hogy kevésbbé ügyes, vagy legalább kevésbbé jártas egyének jönnek az illető irodákba: azon biztos tudomást merem a t. ház előtt nyilvánítani, hogy egy év elforgása kell arra, hogy ezen területek a magok illető székhelyein a szükséges iratokkal el legyenek látva, vagy is, hogy a jelen törvényszékektől minden ügyiratok az illető törvényszékekhez átadathassanak. Ha már most ezen legideiglenesebb intézkedés áll be: akkor az fog következni, hogy egy pár év múlva ismét változás áll be, és megint újra egy évig fognak az iratok circulálni. Hogy ez a mi mostani igen bonyolódott törvénykezési helyzetünkben valami igen czélszerü dolog-e vagy nem ? azt nem szükséges a t. ház előtt fejtegetni. Egyátalában nem vagyok képes fölfogni, miért vezette a minisztérium ez ügyben a parlamentet olyan sokáig, hogy ugy fejezzem ki magamat, orránál fogva. Tudnia kellett volna a minisztériumnak, hogy a parlament nem képes ezt kidolgozni, mielőtt annak kidolgozására a parlamentet fölhívta. Akkor kellett volna a mostani központi bizottságnak törvényjavaslatot benyújtani, igen sok időt megkíméltünk volna vele. Ha a baloldal valamely tárgyban hosszabban nyilatkozik, mindjárt azt hozzák föl, milyen sok pénzébe kerül a parlament az országnak. E tárgynál arra semmi tekintet nem volt. Heteket, hónapokat vett a parlament működéséből el a 25-ös bizottság munkálata ; mégis most, midőn annak befejezéséhez kellene fognunk: méltóztatnak azt teljesen visszavetni, és igy az arra fordított idő nem egyéb idő-feesérlésnél.Hogy a minisztériumnak a 25ös bizottság adatokat szolgáltatott; az igaz: de igen szánandó állapotban van a kormány akkor, ha midőn minden az ő kezén megy keresztül, nem képes magának más utón adatokat szerezni, hanem a parlamentnek kell neki azokat szolgáltatni. A minisztériumnak volna kötelessége, hogy a parlamentnek adatokat szolgáltasson, esnem tőlünk várni azt, hogy mi szolgáltassunk neki adatokat. Nincs reményem, hogy a ház a 2 5-ös bizottság javaslatát fogadja el: de szabadjon legalább azon óhajtásomat kifejezni, hogy a minisztérium ott. a hol lehetséges lesz, a 25-ös bizottság munkálatát vegye figyelembe, ha már el is méltóztatik vetni azon Mocsáry t. barátom által tett igen helyes indítványt, melyet én a t. háznak még egyszer bátor volnék figyelmébe ajánlani. Vegyük elő a 25-ös bizottság munkálatát. menjünk át azon pontról pontra, azt az egynéhány tételt, a mi ellen alapos fölszólalás történhetik változtassuk meg s azután végezzük be parlamentalis kötelességeinket magunk, ne bízzuk senki másra, mert habár Hoffmann képviselőtársunk igen élesen kelt ki az ellen, hogy ő az egyes parlamenti tagokra nem értette azt, hogy a maga jogait átruházhassák másra, mert ezt veszedelmesnek tartja; de nem tartja veszedelmesnek, ha a parlament, sőt a felső ház és a király hozzájárulásával mind a három törvényhozási tényező másra ruházza a maga jogait: én részemről még ez utóbbit veszedelmesebbnek tartom, mint a másikat. Mert ha egyes parlamenti tag ruházza át a maga jogát: föl kell tennem, hogy az igen ritka eset lenne, mely befolyást az országra nem gyakorolhatna ; mert át van hatva a parlament legnagyobb része ennek lehetetlenségéről és igazságtalanságáról; de ha a parlament fogja átruházni a maga jogait azt már az ország érzi meg ; az már az egész törvényhozás jogának átadása levén, a mi ennek folytán keletkezett, az törvény erejével bir. Ajánlom Mocsáry képviselőtársam indítványát elfogadás végett. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Táncsis Mihály: T. ház! Nem ereszkedem magának a törvényjavaslatnak elemzésébe, hogj miért nem fogadható az el; azt mások elmondták előttem. De más alkalommal én is elmondtam már. hogy a birák kineveztetésének elvével az én elvem homlokegyenest ellenkezik. Itt egyszerűen tehát csak annyit mondhatnék, hogy ha el nem fogadtam ama törvényjavaslatot, mely szerint a bírák kineveztetnek és nem választatnak : annálfogva ezt sem fogadhatom el. T. ház! Sokszor történt már hivatkozás Angliára, történt a napokban, de történt éppen ma is, Éber Nándor t. képviselő ur által. Ha vaI laha csodálkoztam : ugy méltán csodálkozom most azon, miként lehet nekünk más országra, jelesen Angliára hivatkoznunk, mikor a mi ügyeinkről szólunk. Anglia és Magyarország! Anglia hatalmas állam: mi pedig Ausztriának provinciája vagyunk, mi nem vagyunk állam az államok sorában. T. ház! Mikor az 1867-ki kiegyezés megtörtént, és a quóta fölmerült : íeljajdultak az emberek. Mi lesz belőlünk? Miként bírjuk ama quótát leróni ? S azt merem állítani, hogy nagyobb bajunk is van a quótánál. Tehetetlenség; ez a mi bajunk, s ez azon irány, melyet a mi kormányunk követ, s a mely veszedelmesebb a quótánál, inert a quóta csak zsebeinket apasztja, ezen irány pedig lelkünket, szellemünket, nemzetiségünket mérgezi és semmisiti meg. Ez teljes meggyőződésem, és ily országot, ily kormányt, hasonlítani össze Angliával! Hogy ott is a kormányt bizzák meg. hogy egy