Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-342
342. országos ülés május 13. 1871. 233 mely vélekedésem szerint a valódi nyilvánosság és a most behozott nyilvánosság közt létezik. Én tehát, mint mondám, meg vagyok győződve, hogy csakis ha ezt a nyilvánosságot, és szóbeli eljárást állítjuk oda, mint törvénykezésünk alapját: akkor fogjuk megvetni valóban alkotmányos törvényeink hasisát. Ezek levén nézeteim : őszintén megvallom, mikor a 25-ös bizottság munkálatát kezembe vettem, eszembe jutott lord Melbourne egy mondása, mely az angol parlamenti életben közmondássá vált : mikor tanácsot kérni jöttek hozzá bonyolult ügyben, — és ez sokszor történt, mert nagy volt a bizalom az ő Ítéletéhez és tapintatához, — ő kihallgatva a tanácskérőt, ki neki azon különféle eljárást elsorolva, melyet követhetne, akkor mindig azt szokta volta lord kérdezni : vajon nem hagyhatná-e abba, cant yon leave it alone? őszintén megvallom, hogy ez volt az én érzelmem is, mikor a 25-ös bizottság munkálatát kezembe vettem. (Felkiáltások a szélsőbal oldalon : Akkor fogadják el Simonyi indítványát.) Másrészről azon meggyőződésre kellett jutnom, hogy ezen dolgot mégis egészben magára hagyni nem lehet. Felállítottunk két elvet, melyet mint sarkelvet egész törvénykezési rendszerűnkben elfogadtunk, t. i. hogy a törvénykezés a közigazgatástól elválasztassék, és hogy a törvénykezés mindenütt a fejedelem nevében történik. E két elvnek alkalmazása szükségessé tette azt, hogy némi változtatásokat tegyünk; de ezen változtatásoknál csak az a nehézség forog fenn, hogy mennyire megyünk. És én azt hiszem, hogy ebben a pillanatban, midőn épen az alap hiányzik, csakis oly rendelkezést akarhatunk, mely minél inkább az ideiglenesség jellegét viselje. Ezen ideiglenesség,mely sokak előtt a legnagyobb akadály, előttem a legnagyobb előny, mert a mint mondám, én még nem estem kétségbe az iránt, hogy képesek legyünk ezen kát év alatt a nyilvános és szóbeli eljárást behozni, a mely e tekintetben nekünk a valódi alapot meg tudja adni. Mindezeknél fogva, bár nem helye selhetem a módot, a melylyel ezen állásba jutottunk, s melyet elejétől fogva sokkal czélszerübb lett volna az én nézetem szerint elfoglalni ; mégis miután valahára oda jutottunk, hogy mód nyujtatik a leggyakorlatibb utón a szóbeli és nyilvános eljárás behozataláig egy ideiglenes szervezést felállítani: én a központi-bizottság véleményét pártolom. (Jobb felől helyeslés.) Dietrich Ignácz: T. ház! (Halljuk!) Nekem mint gyakorlati jogásznak (Halljuk!) nem illenék elhallgatni azokat, a miket épen előttem szólott t. képviselő ur mondott, habár bizonyos részben a most tárgyalás alatt levő törvényjavasKKPV. B. KAPLÓ 18y XTI, lat tüzetes megvitatásához nem is tartoznak; mondom nem illenék nekem mint gyakorlati jogásznak, hogy ebben a házban nyilatkozatot ne tegyek. A t. képviselő ur kiemelte, hogy ő az 1 egyes-bíróságoknak, az tgyes-biráknak barátja, 1 és hivatkozott művelt országokra, a többi között Angliára. Én azt gondolom, hogy ez a kérdés nem tartozik a mai vitához, mert a házban nincs egyetlen egy ember is, s nem is volt eddig sem. | a ki nem látta volna be, hogy a mi viszonyaj inkhoz képest mi itten Magyarországon ne leI gyünk kénytelenek az első bíróságoknál az egyes birói rendszert a társas-bíróságok mellett együttesen alkalmazni; nincs egy sem, ki ne látná be, hogy ily rövid idő alatt nagyszerű reformot keresztül vinni nehéz lenne. Én tehát annak vitatásába, hogy melyik rendszer jobb, a társas vagy egyes bírósági-rendszer : nem bocsátkozom. De megjegyzést kell tennem arra , mit a t. képviselő ur mondott, hogy nálunk Magyarországban 1723. évig nem volt más, mint egyesbiróság. Hirtelenében nem idézhetek sokat, mert nem voltam rá előkészülve s csak a most elővett Corpus-Jurisból idézek egy helyet, az 1500 évi X-dik ezikket, melyet felütöttem, és mely azt mondja: „§ 1. Quod ultra illos sedecim juratos Assessores, judicio interessé debentes, ex Dominis Praelatis quatuor, et de Dominis Baronibus totidem Jurisperiti, et prudentia caeteris praepollentes, per Eegiam Majestatem eligantur, qui in Octavis magnis, et integris omnes interessé debeant." §. 2. In brevibus verojudiciis,peramplius continue celebrandis, solummodo duodecim ex eisdem mutuatis, et alternatis intersese vicibus, assidere teneautur. Es igy, ha méltóztatik a t. képviselő ur magának fáradságot venni és Corpus-Juris-unkat elejétől végig tekinteni: folytonosan collégiumokat fog abban találni, (A szélső bal felől: TJgy van!) és a collégiumok annyira átmentek a nemzet vérébe, hogy például a falusi bírónál is ott van a biró mellett az esküdt, a szolgabírónál szintén az esküdt, az alispáni bíróságnál az alispán mellett a szolgabíró és esküdt; a városok és megyék törvényszékeit mindig collégiumok képezték. Itt tehát a nemzetnek egy század óta megállapított szokása és törvényei által szentesitett intézménye forog kérdésben; ennek ellenére kár lenne most a nemzet géniusával, szellemével ellenkezőleg azt vitatni, hogy jobb volna az egyesbirósági rendszer (Helyeslés a sséhö bal felől.) Azt monda a t. képviselő ur, hogy éppen abban helyezi reményét, hogy ezen rendezésben a legnagyobb ideiglenességet látja, mert szóban van, hogy nemsokára nagyobb változás fog történni a törvénykezés rendezésében. Ugyanis a szóbeliség és nyilvánosság alapján uj perrendtar30
