Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-341

200 311. országol ülés májas 12. 1S71. azután is módjában legyen egyes vidékeket markában tartani. Ezen §-nak, melyről most szólok, a 4-ik §-nak igen is volt értelme, akkor, midőn arról volt szó, hogy a törvényhozás határozza meg előre a törvényszékek és járásbíróságok helyeit; mert akkor az ország érdekeit kellett védeni egyes helyeken netalán felmerülő túlságos kívánalmak ellenében ; de midőn a minisztériumra bizatik a meghatározás, ha ugyan — mondom — ama büntetési és jutalmazási hatalom nem kívántatik általa terjesztetni, akkor ennek semmi értelme nincs, mert a miniszter határozván meg a helyeket, előlegesen biztosságot szerezhet magának mindenek felől. De ezenkívül t. képviselőház, a központi bizottság javaslata, a miniszter tetszésére bízza, hol legyenek bánya-törvényszékek, hol legyenek sajtóbiróságok: tehát egy alkotmányos ország, hatalmának első garantiáját, a sajtó-szabadságnak ügyét, a törvénykezés szempontjából a miniszteri szeszélyre bizza. Oly dolognak tartom ezt, t. képviselőház, minőhöz hasonlót szabadállamok példájából fölmutatni soha nem fognak; oly dolognak tartom ezt, a mely ha megtörténik, csak kettőt bizonyíthat : vagy azt, hogy a képviselőház, mely azt megszavazta, nem képviseli a nemzetet, (Bal felől felkiáltások : Igaz!) vagy azt, hogy ha képviseli a nemzetet, s ez volna aztán igazán szomorú : e nemzet nem képes maga sem a szabadságra. En tisztelt képviselőház, bár sok olyant tapasztaltam már e házban, mi nézeteimmel ellenkezett: nem voltam képes mégis meglepetésemet visszatartani, midőn hallottam, midőn értesültem, hogy mi szándékoltatik most. És valóban nem birok magamnak más magyarázatot adni e tárgy fölött, mert hiszen t. képviselőtársaimnak alkotmányos érzületét kétségbe vonni nem lehet szándékom, nem birok más magyarázatot adni magamnak; minthogy önök féltvén a bebonyolított helyzetben, ha az országgyűlés teljesíti a helyiségekre nézve kötelességét, pártjoknak népszerűségét: azt gondolják, „bízzuk inkább a miniszterre, ha az országban nagj

r lesz az elégedetlenség, azt eldobjuk, és a párt népszerűsége megmarad." (Bal felől helyeslés.) Azonban t. képviselőház, ha ez volt a számítás: meg vagyok győződve róla, nagy lesz a esalatkozás; mert ha elégedetlenség lesz, fognak ugyan haragudni azon miniszterre; de van annyi józan esze ez ország népének, hogy meg fogja azt is kérdezni, ki engedte meg, ki hatalmazta föl azt a minisztert, hogy ezt tegye, (Helyeslés bal felől.) és akkor a kötelességét mulasztott képviselőre jobban fog haragudni, mint arra a miniszterre. En t. ház ezek szerint nem fogadhatván el a központi bizottság indítványát: azzal szemben elleninditványt leszek bátor a t. ház asztalára letenni. (Halljuk ÍJ Mielőtt azonban ezt tenném és annak fölolvasását és a tárgyalás folytán elfogadását kérném, még csak egy-két megjegyzést engedjen nekem a t. ház! (Halljuk\) Engedjék meg, hogy egy kérést intézzek t, képviselőtársaimhoz e háznak minden oldalán. (Halljuk!) Azt mondja Montesquieu egyik munkájában hogy annak, hogy egy országban vannak zsarnokok, nem annyira a zsarnokok okai, mint az, hogy minden zsarnok talál készséges szolgákat. Nem hiszem, hogy ez állítás igazságát kétségbe vonni lehetne. De ha áll azon állítás: akkor áll szerintem az is, hogy abban, hogy egy minisztérium, ily meghatalmazást igényel a maga számára, nem annyira a minisztérium hibás ; hanem a hiba inkább azokban rejlik, a kik őt följogosítják azon reményre, hogy ezen kívánsága teljesíttetni fog. (Helyeslés bal felől.) En tudom, t. ház, hogy rendkívüli időkben sokszor a legszabadabb államok is dictátori hatalmat adnak a minisztériumnak; de soha sem történik ez békés időben, és soha sem történik azért, hogy ily módon életbe vágó reformok vitessenek keresztül, hogy az ország oly kerületi fölosztása intéztessék el; történik nem azért, hogy a jövő számára törvények alkottassanak: de történik azért, hogy az ország a törvények korlátain tul is a veszélyek közepette megmentessék. És önök most, az az, a központi bizottság békés időben arra akarja a minisztert fölhatalmazni, hogy tetszése szerint rendezze be az ország törvényszékeit, és járásbíróságait és azok kerületének meghatározásával disponáljon az ország eddigi területi fölosztásával. En azt hiszem, hogy arra, hogy ez valahol történt volna: példát mutatni nekem senki sem fog, és igen kérem önöket, ne adjuk meg e példát mi; ne adjuk meg a nem rég lezajlott korszak férfiainak azon elégtételt, hogy azt mondhassák ; ,,ime mennyit zajongott, mennyit elégedetlenkedett e nemzet többek kőzött azért, hogy törvényszékei, hogy területének kérdései nem törvényhozási utón intéztettek el; s ma, midőn azon helyzetben van, hogy ezekről törvényhozási] ag intézkedhessek: mint kiskorú, öntehetetlen maga is s a miniszteri teljhatalom szárnyai alá búvik. (Élénk tetszés bál felől.) Azt mondják önök, különbség van a helyzetben. Elismerem, hogy van. Akkor a hatalomra vergődött erőszak, a nemzetnek ellenére követte el ezeket; most a nemzet képviselete maga mond le jogáról és kötelességéről, és akarja azt a miniszterre ruházni. Van különbség, t. ház ; de e különbségnek végeredménye, vagy is igazi alapja