Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-340

190 3á0. országos ülés május 10. 1871. levén foglalva a főrendiháznál, — szerencsém e házban nem volt, másrészről pedig a magam beteges állapota miatt a nyilatkozat nehezemre esett volna. Szívesen elhalasztanám a nyilatkozatadást most is azon alkalomra, midőn az igazságügyminiszter jelen lesz ; de mivel az országgyűlés óriási léptekkel közeledik vége felé, és a legközelebbi napokban már napirendre fog kitüzetni azon fontos kérdés, melyre interpellatióm vonatkozott, de másrészről az igazságügyminiszter ur szintúgy, mint én az ő feleletéről a napilapok közleményéből tudomást vettem, tán a gyorsírói közleményekből tudomást vehet e nyilatkozatomról : fölhasználom ez alkalmat, hogy nyilatkozatomat megtegyem. Először azon kérdést intéztem az igazságügyminiszter úrhoz: „szándékozik-e azon esetre, ha a birói szervezés iránti törvényjavaslat, beleértve természetesen a bíróságok számának, székhelyének és fizetésének meghatározásáról szóló törvényjavaslatokat is, — ezen ülésszak vége előtt keresztülvitetik és törvénynyé válik, a végrehajtást oly erélyesen kezébe venni, hogy az legalább az összes személyzet kinevezésére nézve ezen országgyűlési ülésszak lefolyása előtt, vagyis 1872-dik évi április 20-dikán életbe fog léptetni V Ezen kérdésre a miniszter ur a következőket válaszolta: „hogy a biztosítást arra nézve, hogy a bírósági törvényeket 1872. april 20-ig végre fogja hajtani, csak akkor nyújthatom, ha a t. képviselő ur viszont azon biztosítást képes adni, hogy leküzdhetlen-akadályokkal nem fogok találkozni. „Azonban nekem alapos reményem van arra nézve, hogy ha e folyó hó végéig a bírósági törvényjavaslatok törvény erejére emelkednek, és ha előre nem látható és leküzdhetlen akadályok közbe nem lépnek, már 1872. január lén az uj bíróságok működésüket tettleg megkezdhetik. Hogy rajtam semmi sem fog múlni, és hogy a törvények meghozatala után azonnal azok végrehajtásához fogok: azon egyről biztosithatom a t. házat." Ha ezen féleletet egész átalánosságban tekinti az ember, lehetetlen, hogy bizonyos megnyugvást ne találjon benne; mert ezen felelet sokkal több ígéretet tesz, mint én interpellatióm által elérni reméltem. Én csak annyit kívántam, hogy biztosítsa a miniszter ur a házat az iránt, hogy a bíróságok összes személyzete legalább 1872. april 20-ig, mint az orseággyülés bezártáig, ki lesz nevezve. A miniszter ur többet ígért, azt mondván, hogy nemcsak ki lesz nevezve; hanem a bíróságok január 1-én már működni is fognak. Azonban, ha mélyebben bírálat alá veszem ezen mi" niszteri nyilatkozatot, ki kell jelentenem, hogy ezzel megelégedni lehetetlen. Mert ez nem egyéb, mint a mit a közmondással: „nesze semmi fogd meg jól-"nak mondunk. A miniszter ur válaszában először azt mondja, hogy ,,ha én biztosítást nyújtok neki az iránt, hogy leküzdhetlen akadályok nem fognak előfordulni." Sem én, sem senki más az országban a miniszternek nem nyújthat biztosítást az iránt, hogy leküzdhetlen akadályok nem fognak közbelépni, mert p. o., a mitől a gondviselés óvja meg országunkot, háborúba keveredhetünk, a mi leküzdhetlen akadály lenne, mely esetben a miniszter legjobb akarata és szándéka mellett sem lehetne végrehajtani a törvényt; de nem is gondoltam ily akadályra, nem is kérdeztem a minisztertől azt, vajon ily akadály mellett is szándékozik-e végrehajtani a törvényt? mert előre föltettem azt, hogy ily akadály nem fog közbejönni, s épen ezért nem tudom megérteni, miért tartotta szükségesnek a miniszter válaszában ezen föltételt kikötni ? A feleletnek második része így szól: „azonban alapos reményem van, hogy előre nem látható s leküzdhetlen akadályok nem fognak közbelépni." Megvallom igazán, hogy én e tekintetbea az igazságügyminiszter úrtól többet vártam, mert azon föltétel mellett, hogy előre nem látható és leküzdhetlen akadályok nem lépnek közbe: a minisztertől nem azt. hogy „reménye van", hanem határozott nyilatkozatot vártam; volna; vártam volna oly határozottságot, melylyel egy szaktudománynyal bíró s az ő körét tökéletesen ismerő férfiúnak nyilatkozni kell, hogy igenis azon esetre, ha előre nem látható és leküzdhetlen akadályok közbe nem lépnek, biztosítom a házat, hogy végre fogom hajtani a törvényt. A harmadik tétellel szintén nem vagyok megelégedve. Azt mondja ugyanis a t. miniszter ur, hogy rajta nem fog múlni, hogy hozzáfogjon a végrehajtáshoz. Ha a t. miniszter urat oly férfiúnak ismerném, aki, ha valamihez hozzáfog, azt szerencsésen dűlőre is tudja vinni : megnyugodnám ezen nyilatkozatában; de oly férfiútól, ki 4 esztendő óta „fog" az igazságügy rendezéséhez, és ezen 4 év óta most alig állunk a kezdet elején, és pedig ugy, hogy minden szakembernek azon óhajtást kell nyilvánítani, hogy bár még ott sem állanánk: e felelet, engem legalább, ki nem azt kérdeztem, hogy mikor fog hozzáfogni a végrehajtáshoz, hanem azt, hogy mikor fogja azt bevégezni, a felelet egyátalában ki nem elégit. Egyébiránt, t. ház, én látok akadályokat