Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-337

144 337. orszítgos ülés májas 5. 1871 kötelesek mindazon helyiségeket és azok szerel­vényeit, melyek eddig törvénykezési ezélokra használtattak: a kormánynak átadni ; másodszor átadni a börtönöket és azok szerelvényeit; és harmadszor a fegy- és rendőrök fegyvereit, még pedig ingyen. Nem hiszem, hogy a törvényhozás figyelmét elmellőzné azon körülmény, mikép egy és ugyan­azon épületben két gazda, két ur, két parancsoló nem lehet. Mindnyájan tudjuk, hogy valamint a megyeházában az első alispán a főszemély, ugy a városi törvényhatóság épületében a polgár­mester. Az alispán parancsol a megyeházban a személyzet fölött, rendelkezik mindazon helyisé­gek fölött, melyek azon épületben foglaltatnak. Már most méltóztassanak kegyesen reflectálni azon körülményre, - nem tudom: a városok­ban van-e rá eset, de a megyékben igenis, — hogy a megyeházában az első alispán szállást is bir. Most a teendőknek nagy halmaza, a te­lekkönyvi és polgári ügyek szaporulása miatt a telekkönyvi hatóságok és törvényszékek személy­zetét is szaporítani kellett, mi azt eredményezé, hogy az alispán nem tehetett egyebet, mint hogy lassan-lassan több szobából kevesebbe hú­zódott, és végre a megye házából egészen kiköl­tözködött, és privát szállást fogadott magának inkább, semhogy egymaga személyének kényelme végett a hivatalos személyzetet összeszorította volna. Ennek természetes következése az lett, hogy a belügyminisztérium az illető alispánnak — ha jól emlékszem — 4 — 500 frt szállásbért utal­ványozott. Ha most kimondatik, miszerint a tör­vénykezés használatára átadatik minden he­lyiség, és hogy a törvényhatóság ingyen köteles azt átengedni: kérdem a t. képviselőháztól, hogy mi fog történni az notariával, a pénztárakkal, a megyei számvevőséggel és egyéb hivatalokkal, ugy nem kevésbbé magával a várnagygyal, ki szoros értelemben a börtönőrtől különböző egyé­niség, mert a rabokkal semmi dolga nincs, ha­nem az egész háznak személyzete fölött áll, ki azok teendőit ellenőrzi. En megvallom : az első pontra nézve nincsen, s nem is tudok mindjárt más orvoslást, mint azt, hogy excludáljuk azon lehetőséget, hogy a törvénykezés intézkedése folytán két gazda legyen egy házban, és hogy egy törvényszéki elnök is parancsoljon. Magában értetődik, hogy ezen szakasz má­sodik részére, t. i a szerelvényekre nézve, me­lyek jelenleg törvénykezési ezélokra használtat­nak, — ideértve a börtönöket és azok szerelvé­nyeit — kifogásom nem lehet; mert a közigaz­gatásnak magának börtönökre és azok szerelvé­nyeire, e törvény meghozatala után szüksége többé nem lehet; erre nézve tehát semmi észre­vételem nem levén, igen természetesen hajlandó vagyok megengedni, hogy a börtönök és azok szerelvényei föltétlenül átadassanak. A 34-dik szakasz végén a fegyőrök és fegyvereikről van szó. Méltóztassanak megengedni, t. ház, mit ér­tünk a fegyőrök fegyverei alatt? Hiszen fegy­őrök nincsenek is, hanem a törvényhatóság bör­tönhelyiségeiben a rabok fölött az úgynevezett megyei hajdúk, s a városokban ismét a városi hajdúk kötelesek fölügyelni; ezeknek felügyelete még a policiális felügyeletek kötelességei közé tartoznának, mintán ezek, jól tudjuk, a váro­sokban a belbéke, a csend és rend fölött első sorban ügyelnek fel; én tehát más óvszert nem tudok nyújtani, mint azt: biztosítani akarom a rendelkezési jogot azon személynek, a ki rosban az első személy, ugy szintén annak, ki a megye családfeje, s ez az alispán. En ezt csak ugy vélem elérhetőnek, hogy ha ez alkalommal es nobili officio concessiot teszünk, és azt sem ingyen, sem pénzért nem adja át a megyei ha­tóságnak. Bátor vagyok ennélfogva következő módosításom elfogadását ajánlani. Jámbor Pál jegyző (olvassa Németh Alberí módosítását); „A törvényhatóságok mind­azon helyiségeket és szerelvényeket, melyek jelen­leg törvénykezési ezélokra használtatnak, ide­értve a börtönöket és azok szerelvényeit, az ujonan kinevezett bíróságoknak használat végett áten­gedik; a rabok őrzése és az azok fölölti felügye­let pedig az eddigi gyakorlat szerint megha­gyatik." Dietrich Ignácz: T. ház! Én is bá­tor vagyok egy módosítást benyújtani. Nem szó­lanék, hanem egy fontos elv forog kérdésben: és ez a tulajdonjog, mely előttem szent és sérthe­tetlen s melyhez semmi alkalommal sehol hozzá­nyúlni nem engednék. Én tapasztaltam, még a Bach korszakban sem merték ezt tenni, a tör­vényhatóságoktól akkor sem vették el ingyen, hanem csak az ár megtérítése mellett. Én különbséget teszek ingóságok és ingatlanok között; az ingóságoknak, ha az állam átveszi: térítse meg értéket a törvényhatóságoknak. Az ingatlanra nézve azonban, mivel az állam hirte­len nem építhet : tartozik a törvényhatóság az épületeit átadni, hanem akkor fizessen az állam haszonbért, s erre nézre ugy a törvényhatóság, mint az állam biztosítására szabassék meg egy bizonyos határidő, körülbelül 3—4 év. Ha az állam nem építhet, vegye az épületet haszon­bérbe , így tett még a Bach-kormány is. Jámbor Pál jegyző (olvassa Diet­rich Ignácz módosiíványát.) E szó „ingyen" ha­gyassék ki, e szó után „átengedni" tétessék: „és pedig az ingókat örökösen a becsárnak megtérítése mellett, az ingatlanokat pedig 3 évi haszonbérbe, megfelelő haszonbérfizetés mellett."

Next

/
Oldalképek
Tartalom