Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-337
144 337. orszítgos ülés májas 5. 1871 kötelesek mindazon helyiségeket és azok szerelvényeit, melyek eddig törvénykezési ezélokra használtattak: a kormánynak átadni ; másodszor átadni a börtönöket és azok szerelvényeit; és harmadszor a fegy- és rendőrök fegyvereit, még pedig ingyen. Nem hiszem, hogy a törvényhozás figyelmét elmellőzné azon körülmény, mikép egy és ugyanazon épületben két gazda, két ur, két parancsoló nem lehet. Mindnyájan tudjuk, hogy valamint a megyeházában az első alispán a főszemély, ugy a városi törvényhatóság épületében a polgármester. Az alispán parancsol a megyeházban a személyzet fölött, rendelkezik mindazon helyiségek fölött, melyek azon épületben foglaltatnak. Már most méltóztassanak kegyesen reflectálni azon körülményre, - nem tudom: a városokban van-e rá eset, de a megyékben igenis, — hogy a megyeházában az első alispán szállást is bir. Most a teendőknek nagy halmaza, a telekkönyvi és polgári ügyek szaporulása miatt a telekkönyvi hatóságok és törvényszékek személyzetét is szaporítani kellett, mi azt eredményezé, hogy az alispán nem tehetett egyebet, mint hogy lassan-lassan több szobából kevesebbe húzódott, és végre a megye házából egészen kiköltözködött, és privát szállást fogadott magának inkább, semhogy egymaga személyének kényelme végett a hivatalos személyzetet összeszorította volna. Ennek természetes következése az lett, hogy a belügyminisztérium az illető alispánnak — ha jól emlékszem — 4 — 500 frt szállásbért utalványozott. Ha most kimondatik, miszerint a törvénykezés használatára átadatik minden helyiség, és hogy a törvényhatóság ingyen köteles azt átengedni: kérdem a t. képviselőháztól, hogy mi fog történni az notariával, a pénztárakkal, a megyei számvevőséggel és egyéb hivatalokkal, ugy nem kevésbbé magával a várnagygyal, ki szoros értelemben a börtönőrtől különböző egyéniség, mert a rabokkal semmi dolga nincs, hanem az egész háznak személyzete fölött áll, ki azok teendőit ellenőrzi. En megvallom : az első pontra nézve nincsen, s nem is tudok mindjárt más orvoslást, mint azt, hogy excludáljuk azon lehetőséget, hogy a törvénykezés intézkedése folytán két gazda legyen egy házban, és hogy egy törvényszéki elnök is parancsoljon. Magában értetődik, hogy ezen szakasz második részére, t. i a szerelvényekre nézve, melyek jelenleg törvénykezési ezélokra használtatnak, — ideértve a börtönöket és azok szerelvényeit — kifogásom nem lehet; mert a közigazgatásnak magának börtönökre és azok szerelvényeire, e törvény meghozatala után szüksége többé nem lehet; erre nézve tehát semmi észrevételem nem levén, igen természetesen hajlandó vagyok megengedni, hogy a börtönök és azok szerelvényei föltétlenül átadassanak. A 34-dik szakasz végén a fegyőrök és fegyvereikről van szó. Méltóztassanak megengedni, t. ház, mit értünk a fegyőrök fegyverei alatt? Hiszen fegyőrök nincsenek is, hanem a törvényhatóság börtönhelyiségeiben a rabok fölött az úgynevezett megyei hajdúk, s a városokban ismét a városi hajdúk kötelesek fölügyelni; ezeknek felügyelete még a policiális felügyeletek kötelességei közé tartoznának, mintán ezek, jól tudjuk, a városokban a belbéke, a csend és rend fölött első sorban ügyelnek fel; én tehát más óvszert nem tudok nyújtani, mint azt: biztosítani akarom a rendelkezési jogot azon személynek, a ki rosban az első személy, ugy szintén annak, ki a megye családfeje, s ez az alispán. En ezt csak ugy vélem elérhetőnek, hogy ha ez alkalommal es nobili officio concessiot teszünk, és azt sem ingyen, sem pénzért nem adja át a megyei hatóságnak. Bátor vagyok ennélfogva következő módosításom elfogadását ajánlani. Jámbor Pál jegyző (olvassa Németh Alberí módosítását); „A törvényhatóságok mindazon helyiségeket és szerelvényeket, melyek jelenleg törvénykezési ezélokra használtatnak, ideértve a börtönöket és azok szerelvényeit, az ujonan kinevezett bíróságoknak használat végett átengedik; a rabok őrzése és az azok fölölti felügyelet pedig az eddigi gyakorlat szerint meghagyatik." Dietrich Ignácz: T. ház! Én is bátor vagyok egy módosítást benyújtani. Nem szólanék, hanem egy fontos elv forog kérdésben: és ez a tulajdonjog, mely előttem szent és sérthetetlen s melyhez semmi alkalommal sehol hozzányúlni nem engednék. Én tapasztaltam, még a Bach korszakban sem merték ezt tenni, a törvényhatóságoktól akkor sem vették el ingyen, hanem csak az ár megtérítése mellett. Én különbséget teszek ingóságok és ingatlanok között; az ingóságoknak, ha az állam átveszi: térítse meg értéket a törvényhatóságoknak. Az ingatlanra nézve azonban, mivel az állam hirtelen nem építhet : tartozik a törvényhatóság az épületeit átadni, hanem akkor fizessen az állam haszonbért, s erre nézre ugy a törvényhatóság, mint az állam biztosítására szabassék meg egy bizonyos határidő, körülbelül 3—4 év. Ha az állam nem építhet, vegye az épületet haszonbérbe , így tett még a Bach-kormány is. Jámbor Pál jegyző (olvassa Dietrich Ignácz módosiíványát.) E szó „ingyen" hagyassék ki, e szó után „átengedni" tétessék: „és pedig az ingókat örökösen a becsárnak megtérítése mellett, az ingatlanokat pedig 3 évi haszonbérbe, megfelelő haszonbérfizetés mellett."
