Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-337

337. országos ölés május 5. 1871. 139 tartja, hanem én ezen kivételt ugy a büntető I igazságszolgáltatás érdekében, valamint a neta­lán vád alá kerülő polgárok érdekében megen­gedhetőnek nem tartom. Ugyan mi indította azelőtt a törvényhozó hatalmat, illetőleg a szokást arra, hogy a felségsértési egyátalán a notalis pereket a királyi táblához utasította ? Nem egyéb, mint az, hogy az államhatalom félt a notalis pereket rá bizni a választás alá eső' municipális bírósá­gokra, és hogy némely esetben talán volt is oka félni, azt tudjuk a történetből mert bizo­nyosan municipális bíróságok mellett a Martino­vicsféle szomorú dráma nem fordult volna elő. A másik indok az volt, hogy a királyi tábla mellett székelt azon rettenetes, azonban bitorolt hatalmú királyi ügyigazgatóság, mely \ notalis perekben oly végzetes befolyást tudott | gyakorolni, mig a többi bíróságoknál csak ugy- I nevezett tiszti ügyészek vitték a felperességet. ' A harmadik indok talán az lehetett, hogy I a királyi táblának székhelyén, különösen Buda- j Pesten a központi katonai hatóság közelében J voltak, és ha netalán szükséges lett volna ka- | tonai hatalom felett rendelkezni, ezt hamarabb találhatták volna. De, t. ház, én azt hiszem, hogy mai idő­ben ezen érvek többé nem léteznek. Neveze­tesen az ország minden vidékein rendes királyi törvényszékek fognak felállíttatni, melyek épen oly megbízhatók lesznek Pozsonyban vagy Kés­márkon, Eperjesen vagy akár hol, mint Maros­vásárhelyi!, vagy Pesten; továbbá mindezen királyi törvényszékek mellett ugyan oly jog­körrel bíró közvádlók fognak alkalmaztatni, mint a központon levő hatóságoknál. Nemkü­lönben az ország különböző vidékein honvédpa­rancsnokságok tanyázván, a netán szükséges katonai hatalom felett rendelkezhetnek, és igy ezt a vidéki törvényszékek is kezük ügyében fogják lelni. En tehát régi indokokból nem gondolnám a notalis pereket továbbra is a köz­pont számára fenntartandónak. De különösen kell i elleneznem ezen 26. szakasz elfogadását, azért, I mertha az ily fontos perek mind a központba vitetnek: akkor az ország távolabb vidékén lakó. j soksor igen ártatlanul gyanúsított, megtámadott polgárokra felette nagy teher háromolnék. Ugyanis azok kénytelenek volnának védőkről már otthon in partibus , másodszor pedig, itt a köz­pontban gondoskodni , a mi a költségeket tetemesen növelné. Tessék meggondolni meny­nyivel drágább a rabtartás is itt a központon, mint a vidéken ; mennyire elhúzná a bűnfenyitő pereket azon körülmény, hogy azokban a hely színétől meszsze eső központi bíróság kénytelen eljárni, melynek három négy ezer mértföldnyi területről kell összefogdosni és összehordatni a sok gyanús és vádlott egyéneket; éhez járul a sok tanúkihallgatás, mi mind a központi bíróság teendőit szerfelett szaporítaná, az igazságszol­gáltatást pedig lassúvá tenné. Ezen a polgári és a közszabadság érdekéből felhozott érveken kivül még azt sem hallgatha­tom el, hogy a 26. szakaszban csak ugy mellé­kesen oly bűntényeket codificalnánk, melyeket a magyar büntető törvénykönyv nem ismer. Ilyen a felséges uralkodó ház tagjainak megsér­tése, mely alatt mást akarnak értetni, mint az első pontban felemiitett felségsértés alatt. Ilyen továbbá a 2. pont alatt a „kőzcsend­háboritás", mely ismét nem a magyar, hanem az osztrák büntető törvénykönyvből van átvéve. Igaz, hogy Erdélyben az osztrák büntető tör­vénykönyv tettleg fönnáll, de hogy ennek abso­lutisticus szakaszait a magyar törvényhozás be­czikkekyezze, ezt senki sem fogja köztünk kívánni; nem akarnám még mellékesen sem az osztrák büntető törvénykönyv eme szakaszait oly kiter­jedésben és oly magyarázatokkal beezikkelyez­tetni, amint azok Erdélyben jelenleg fennál­lanak. Különben a 26. szakaszban a 3. kikezdésre stylaris észrevételem is volna, a mennyiben abban tévesen olyasmi mondatik, mintha a fent előso­rolt bűnös cselekvények mindenike sajtó utján is követtethetik el ? Nem tudom felfogni, hogy pél­dáulpénzjegy vagy közhitelpapir hamisítást sajtó utján hogy követhetnének el ? Ez különben csak stylaris kifogás. Mindezeket előre bocsátva, bátor vagyok a t. háznak becses figyelmébe ajánlani azt, hogy miután nem akarjuk a pesti és marosvásárhelyi királyi tábláknak büntető ügyekben első bírásko­dási teendőit másra, mint a rendes illetékes ki­rályi törvényszékre ruházni; miután továbbá nem akarjuk Pesten és Marosvásárhelytt a többi hasonrangu királyi törvényszékek rovására a kivételes központi bíróságokat reudszeresite ni, és miután nem akarjuk azt, hogy a 26. szakasz­ban felsorolt bűntények a rendes királyi bírósá­gok elől elvonattassanak, és mert az 1869. IV. törvényczikk már egyszer kimondta azt, hogy senkit illetékes bíróságától elvonni nem szabad : tehát a maga vidékén illetékes törvényszékek elébe tartozóknak tartom a 26. szakaszban em­iitett bűntetteket is, azért indítványozom, hogy a 26, szakasz hagyassák ki. (Helyeslés bal felől.) Horváth Döme miniszteri meg­hízott : Vannak bizonyos kérdések, rnelyek, ha felvettetnek, önmagukban elárulják nem csak a kérdésnek fontosságát, hanem egyszersmind tanú­sítják azonnal, hogy a kérdésnek melyik megol­dása jár nagy aggálylyal. Ezen kérdés épen azok 18*

Next

/
Oldalképek
Tartalom