Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-314

S8 314. országos Ölés mározius 20. 1871. beriség, tudományosság szempontjából is Franeziaországnak. Akár az erkölcsi, politikai tudományokat, akár a reál-tudományokat tekintsük, akár a szép irodalmat: Francziaországnak érdemei halhatatlanok. T. miniszterelnök ur szokott elmés modorával arra méltóztatott figyelmeztetni minket,hogy milyen zavarban lettünk volna mi, a 48-as párt, hogyha a mostan legördült események épen minket találtak volna a kormány rudjánál, utalva azon ellenmondásra, a mely nézeteink között nyilvánul. Ezen ellenmondás tagadhatlan következménye uraim r azon szabadságnak, melyet pártunk elvének tekintünk. Nálunk más, mint azon elvek, melyek programmunkban vannak letéve, nem irányadó. Nálunk más fegyelmet nem ismer senki, mint saját meggyőződését, (Fölkiáltásók jobbról: Nálunk sem!) Ezt követem én, valamint Simonyi és Kállay barátunk is. Egyébiránt láttuk, tegnap, hogy ily külön vélemények nemcsak köztünk, nemcsak ami sorainkban, hanem tisztelt szomszédaink, s a túloldal soraiban is mutatkoznak. S tudjuk uraim, hogy magában a kormány kebelében is merülnek föl kérdések, hol a miniszterek nem értenek egyet ; de azért a fődolgokra nézve egyetértenek, s hogyha találkoznék valaki, ki a válságos pillanatban, hol az egyöntetű tanácskozás mulhaílanul szükséges, nem ért egyet: az kötelességének tartaná visszalépni s átengedné a tért a többségnek, mely mindenütt az országos ügyek kormányzására van hivatva. S most még csak egy szót Horn barátomnak, ki azétt nem járulhat ezen határozati javaslatom pártolásához, mert úgymond — az későn jött. Ugy látszik, tisztelt barátom nem olvasta a határozati javaslatot. Ha én azt kívánnám, hogy Magyarország és Ausztria hadereje most induljon meg Francziaország segítségére és Elsass és Lotharingia elszakitásának megakadályozására; — ha én egyátalában háborús politikát kívánnék : akkor érteném ezen ellenvetést; de én mindössze annyit kívánok határozati javaslatomban, miszerint a ház jelentse ki, hogy a kormánynak a franczia-német viszálylyal szemben követett politikáját nem helyesli. Erre pedig nemcsak hogy nem késő az idő, hanem annak csakis most az ideje. Nem akarom tovább untatni a t. házat. Befejezésül — miután előadtam mind én, mind barátaim azon okokat, melyek határozati javaslatunk beadására birtak, s miután meghallották uraim az ellenérveket is — arra kérem: hozzanak bölcseségökben oly ítéletet, minőt az igazságszeretet és a haza érdeke sugall önöknek. (Helyeslés szélső bal felől.) Jókai Mór: A házszabályok értelmében kérek szót. Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ismételve igénybe veszem a házszabályok által föntartott jogot, hogy személyes kérdésben szót emelhessek; de már másodszor hallom ezen országházban azon szemrehányást ellenem tétetni,, hogy volt idő, midőn én a magyar nemzeti kormány ellen, mely valóban nemzeti kormány volt,. és az ország megtartásán fáradozott : ellenzéket alkottam. Ezt most a másodszori szemrehányás alkalmával kénytelen vagyok határozottan és kereken visszautasítani. Soha egyetlen egy sort,, egyetlen egy betűt senki nekem föl nem mutathat abból, a mit mondtam vagy irtam, mely legszentebb harczunknak, szabadságharczunknak, meggátlására , vagy roszalására lett volna írva vagy mondva; ez rágalom voltellenem akkor, melyet megczáfolni az illető helyen mindenkor kénytelen leszek és kénytelen vagyok itt is. Az én elvem azon időben — bár fiatal ember voltam akkor, 24 éves — az volt, hogy Magyarország minden erejével, férfiainak minden karjával, asszonyainak minden szivével, összes vagyonával küzdjön, vívja ki szabadságát, tartsa meg alkotmányát; de midőn kivívta alkotmányát, szabadságát megnyerte, állapodjék meg, és adja vissza a békét Magyarország önmagának. Ez volt akkori politikám, soha sem szégyeneltem, s bevallom, most is az. (Helyeslés.) Hivatkozhatnám arra is, — de nem akarok zajt csinálni belőle — hogy lapom, melyet akkor kiadtam, az országgyűlési tagok igen nagy részének, sőt az akkor Magyarország sorsát intéző kormány több tagjának volt orgánuma : de hogy oly nagy még mindig az ellenem fönmaradt ingerültség azon időkből, annak okát legjobban tudhatja t. barátom, ki most vádlólag lép föl ellenem, Irányi Dániel. Tudhatja igen jól, hogy nem a magyar kormány ellen volt intézve az oppositió, de igenis volt a magyar kormány egyik kezelő hivatalnoka ellen intézve, kiről maga igen tisztelt barátom Irányi Dániel a dolgok végén ezen emlékezetes szavakat mondta : „Én ugyan azért, mert egy oltár papjai közül egy tisztátalannak találtatott, ezen oltár híve lenni meg nem szűnök." Ez volt az ok, hivatkozom magára a képviselő úrra, mért tartatott fön ellenem e rágagalom. En a' haza ellen soha sem irtam. (Élénk tetszés.) Elnök: Névszerinti szavazást kér húsz képviselő. Bujanovics Sándor jegyzŐ : (olvassa a névszerinti szavazást kérők neveit): Horváth Elek, Kiss Lajos, Dezső Szaniszló, Kerkapoly Mór, Szathmáry Miklós, Bogyó Sándor, Szilády Áron, Pilisy Lajos, Hajdú Ignácz, Jan-