Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-314

SI4. országos ülés márczius 20. 187J. 73 nokoknak, akik ami oldalunkról fölszólaltak, csupán arra vonatkozott, hogy a minisztérium által követett politikának veszélyes következményeit sötét színekben ecsetelte. És a csend, mely e beszéd végén nyilvánult, könnyen adhatna azon félreértésre alkalmat, hogy a ház ezen oldalán a mostani helyzetet hasonlóképen ugyanazon sötét színben látják, és, hogy a ház ezen oldala ezen semlegességi politikában némdeg megrendittetett. Ezért kötelességemnek érzem legalább a magam részéről fölszólalni és kijelenteni, hogy én épen nem látom a helyzetet oly sötét színben, mint a t. képviselő ur előadta : ellenkezőleg, azon politika által, a mely követtetett, azt sokkal jobb állapotba látom helyezve. Ezen sötét vázlatnak hátterében a németporosz szövetség mutatkozott. Ámbár én átalában nagy barátja vagyok az associatio elvének, de mondhatom, hogy ezen associatiót, mely 2 millió szuronyra alkalmaztatik, magam is némileg veszélyesnek tartom. De hogy áll e részben a dolog ? A t. képviselő ur azt gondolja, hogy semlegességi politikánk által ezen associatiót semmikép nem gátoltuk meg. Ez meg lehet; de kérdem másrészről: vajon ha ezen semlegességi politikát nem követtük volna, nem-e épen azon eredményt hoztuk volna elő, hogy ezen associatiót egyenesen előidéztük volna ? Amúgy is csupán azon félelem és gyanú, mely e tekintetben uralkodott, máris sokat tett arra, hogy ezen szövetség némileg erősíttessék. Méltóztatnak emlékezni, hogy mi volt az állás 1866 óta. Azonkívül a félelemre, hogy ezen szövetség létrejövend, némelyek jó politikának tartották másrészről szövetség után nézni, és épen ennek következtében történt, hogy ama két állam sokkal közelebb állt egymás mellé, mint különben megtörtént volna. A szövetségekkel körülbelül épen ugy vagyunk, mint a fegyverkezésekkel, hogy tulaj donképen senkisem tudja, hogy hol kezdődik, és mindegyik a másikat vádolja, így történt ezúttal is; csupán azon hiszemből, hogy az osztrák-magyar birodalom Francziaország felé gravitál: szükségesnek tartották, hogy Poroszország viszont Muszkaországra támaszkodjék. Én tehát azon véleményben vagyok, hogy a loyalis semlegességi politika által mi a legjobb utat választottuk arra, hogy ezen szövetséget legalább szükségessé és elkerülhetetlené ne tegyük. Egy másik sötét oldal, mely itt fölmutattatott, abban áll, hogy a szerződések tökéletesen megpzüntek, és hogy ezentúl csakis az ököljog fog uralkodói. Ürményi Mik^a t. barátom azt a véleményt X»VY. H, WAPLÓ. 18*-! 3^T. nyilvánította, hogy háború mindig lesz, hanem igen sok függ attól: hogy mely elv irányadó azon háborúban. Én is azon véleményben vagyok ; de azon következményt, melyeket ő levon : én nem YOnom. Ő t. i. arra hivatkozik, hogy most Elsass ós Lothringia visszacsatolására, a főindoK az, hogy a németek azt egy elavult jognál fogva követelik. A német professorok igen, de nem Bismarck és Moltke. Bismarck és Moltke e tekintetben kimondták, hogy ők a német határ biztosítását akarják ezzel elérni, de semmikép nem hivatkoztak azon elavult jogra, melynélfogva Elsass és Lothringia valaha Németország részét képezte. Az igaz, hogy az majdnem brutális mód a dolgot igy oda állítani, de ez többé kevésbbó mindig igy volt. En őszintén megvallom, hogy ezt jobb szeretem azon áljóember politikájánál, mely eddig e tekintetben követtetett, mint 1859-ben, midőn egy nagy eszme valósítására indíttatott meg a háború, s azzal végződött, hogy 2 tartomány Olaszországtól elszakittatott. Igaz, hogy mindig uralkodott és most is uralkodik az ököljog. A képviselő ur azt gondolja, hogy a sainte-alliance ideje alatt nem uralkolott. De hogyan áll a dolog? 1815-ben a fejedelmek megosztoztak Európán, és ezen megosztozás biztosítására keletkezett ezen szent frigy, mely által mindenki biztosította a másét, mert ezáltal biztosította a magáét is, és mindnyájuknak érdeke volt, a népek ébredező szelleme ellen szövetkezni. Ez azon szerződésnek nemcsak árnyoldala, hanem valódi lényege volt; ez volt a laibachi, veronai, acheni congressusok, a nápolyi és spanyol interventió ideje. Őszintén megvallom, hogy ón a szerződéseknek ily biztositékát, még ha létesíthető volna is, nem óhajtom. Sokszor föltették magukban a népek, hogy ezentúl a szerződóseket megtartják, és hogy ököljog nem fog továbbra uralkodni. Azonban a politikában is, mint a természetben, többé kevésbbé Darvin tana uralkodik, mely szerint az erősebb mindig föntartja és érvényesiti a maga jogait; hiába igyekezünk ezt meggátolni, mert ez természeti törvény, mely ellen hasztalan küzdünk. Igaz, hogy, ha ezen jog túlságig vitetnék : félni lehetne, hogy az emberi nem nagyon elaljasodik; de van ismét egy nagy természeti törvény, mely a politikában is működik, és ez az : hogy minden túlzás önmagát boszulja meg, s azért látjuk, hogy sohasem vergődhetett föl egy nemzet oly fokra, hogy a többin uralkodhatott volna, és az universális monarchiák eszméi soha sem létesíttethettek. 10