Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-313

• 313. országos ülés inárczlus 19. 1871. zonyos oldalról observálja határát; de nem tehetjük mi geographieus helyzetünknél fogva: mi tehát kénytelenek vagyunk fegyverkezni, nem mintha átalában szándékunk volna a háborúba beleavatkozni, mert az nem szándékunk; hanem azért, hogy saját biztonságunk, mely mondom geographieus tekintetben nem oly könnyen megvédhető, csak saját magunktól függjön ; s kijelentettük egyszersmind azt is, hogy, ha Oroszország ugyanezt akarja tenni a maga részéről, abban bizonyosan a mi részünkről senki ellenünk fordított prvoeatiót találni nem fog, hanem teljesen belenyugszik azon elv szerint: „minden állam maga tudja legjobban megítélni, melyek azon előkészületek, melyeket saját belbiztonsága érdekében szükségei." Ez a tényállás, melyet röviden abban vonok össze, hogy Muszkaország nem tartotta Ausztria-Magyarországot actiói tilalom alatt, valamint megfordítva, mi nem Muszkaországot. Hanem Oroszország kezdettől fogva elhatározta e háború alatt semlegesnek maradni, ngy, mint mi — mint ezt szerencsém volt megemlíteni — a magunk részéről elhatároztuk e háború folyama alatt a semlegességet föntartani, s azt fön is tartottuk. Ez a dolog valódi állása, melyet szükségesnek tartottam fölemlíteni azon insinuatiók irányában, melyeket a t. képviselő ur mintegy a ház előtt tett. ('Helyeslés.) És most ezennel bevégezném mondanivalómat, ha nem akarnék némi észrevételeket tenni azokra, miket t. barátom Ürményi mondott. A t. képviselő nr nem szólott határozottan arról, — és itt, mondom, csak a múlt politikának bírálatát tartom helyesnek — hogy vajon ő más politikát követett volna-e, vagyis a beavatkozási politikát tartotta volna-e helyesnek? de egy parabola, egy példa által, mit Jókai barátom irányában applikált, gondolom körülbelől kimondta ezt. De kimondta egyszersmind azt is, s e tekintetben találkozik azzal, mit Simonyi ur mondott, {Egy hang: Igaz! a szélsőségek találkoznak!) hogy ő gyanúval látja azt, mi most Németországban történik; fél a hódítási irányú politikától és a caesarismustól, mely ottan lábra kapott. En — meg fogja nekem a t. képviselő ur engedni — értem azt a politikát, ha valaki azt mondja, — ha tökéletesen ok nélkül mondja is, mint ez meggyőződésem, — hogy: „íme egy nagy erős állam, nagy katonai hatalommal bir, szándékában nem bizom; tehát szaporítsuk a véderőt, hogy azon esetre, ha megtámadtatunk, képesek legyünk magunkat védeni." De azt mondani : „ime egy nagy erős katonai hatalom, mely csak ürügyet keres, hogy minket megtámadjon, s ezt maholnap meg is fogja tenni; kár, hogy az ürügyet neki meg nem adtuk a múltban, és nemcsak az űrügyet, de az okot is: kár, hogy meg nem támadtuk," — ezen politikát nem tudom fölfogni (Helyeslés.) s még kevésbbé tudom fölfogni akkor, ha hozzájárul, — a mit Simonyi képviselő ur fractiója tesz,—(Derültség.) hogy midőn a véderő megszavazásáról •— kénytelen vagyok ismételni — van szó: akkor megtagad minden eszközt azon politikához, melyet ily módon formulázott. (Tetszés.) A t. képviselő ur továbbá még azt mondja, hogy engem sem tud fölmenteni egészen azon vádtól, miszerint nem tudtam eléggé fejleszteni a monarchia véderejét, s e tekintetben csak az ellenzék által követett eljárással mentegetett engem, mely e tekintetben nehézségeket csinált nekem. En t. ház, sokszor nyíltan mondtam ki e házban, hogy igenis: nehezítve találtam föladatomat az ellenzék eljárása által. De t. barátom fölszólalása által most jövök először azon helyzetbe s azon kényszerűségbe, kimondani, hogy : de nehezítve találtam még más körülmény által is, t. i. az által, hogy akkor, midőn a kormány megtámadtatott, — miszerint azon concessiók, melyeket ő egy önálló honvédség fölállítására szükségesnek tartott, az ország jogainak föladását foglalják magukban, — hogy, mondom, akkor, midőn ily irányban az ellenzék részéről megtámadtatott, nem talált egykis támaszt a jobb oldalon, mely azt fejezte volna ki: „de vannak az országban számosan olyanok is, kiknek már ez is, a mit a kormány akar, soknak látszik, kik már ebben is veszélyt látnak; mert ha ez történt volna: akkor mintegy két oldalról megtámadtatva, a kormány bizonyos súlyegyent tarthatott volna fön. (Élénk tetszés a jobb és a bal oldalon.) Midőn azonban a t. képviselő most, későn nyújtja támaszát, — én ugyan azt is köszönettel elfogadom, — de megvallom, ebből nagy hasznom nincs; (Élénk derültség.) átalában azon irányra nézve, melyet a t. képviselő ur itt és másutt fölszólalásaiban követett, s mely a szélső bal részéről is osztatik : csak egy megjegyzésem van. Hogyha veszedelmet mutatni, hogy ne mondjam, gyanítani, annyit tenne, mint erőt szerezni a monarchiának; ellenben a .jó viszonyt föntartani, habár a katonailag legerősebb állammal is, annyit tenne, mint saját biztonságát és rendelkezési jogát másnak kénye-kedvétől fölfüggeszteni : akkor helyeselném, akkor meg tudnám fogni azon politikát. De ez egészen máskép áll. En azt gondolom, hogy minden politikai, még inkább pedig fegyveres actiónál igen jó, ha két dolog van az ember oldalán, az ember mellett. Az egyik a jog, a másik az erő. Az egyiket, a jogot talán lehet néha nélkülözni: a másikat soha sem. Ha azon politika, melyet a t.