Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

313. országos ülés márczius 18. 187!. 45 irta Granville-nek, az angol külügyminiszternek, október 6-ki jegyzékében. Azt mondám, hogy a diplomatiában tudvalevő dolog volt az, hogy Ausztria bizonyos interdietum alatt állott Oroszország részéről, s azért nem mozdult. Ausztria magaviseletét illetőleg, fölolvastam múlt alkalommal a Veres könyvből, — melyet most nem hoztam magammal. -— nem levén elkészülve arra, hogy a tárgyalás ma történik meg — a múltkor fölolvastam — mondom — több pontot, a melyből kitűnik, hogy Beust gr. másoknak mondja: „Interveniáljatok ti, mert mi nem mozdulhatunk." Az ember nem tudta, mire magyarázza a dolgot; mert magában véve ezek mindig homályos nyilatkozatok voltak: azonban végre kisült, hogy tehát Oroszország interdictuma nem engedte az interventiót. Az egyébiránt, hogy Oroszország ily intérdietumot nyilván, vagy más utón juttatott-e a mi külügyérünk tudomására : azt én nem tudom ; hanem az tagadhatlan, hogy a mi külügyérünk, — ha ennek súlya alatt mozdulni nem mert: — Ausztria és Magyarországot mindenesetre degradálta azon nagyhatalmi állásából, melyet az a maga számára eddig Európában követelt, s melyet azon roppant fegyveres erővel, melyre itten részünkről most 22 millió megszavaztatni kéretik, mindenesetre föntartani képes lehetett volna. Hogy Ausztria s Magyarország több mint egy millió fegyveres emberrel képes lett volna most is, még ha magánosan állott volna is, addig mig a háborúnak vége nem volt, sikeresen közbenjárni : ez nekem mindig meggyőződésem volt s ezen meggyőződésem ezentúl is az marad. Én nem osztom azon félénkek politikáját, kik azt tartják, hogy Ausztria-Magyarországnak egy millió kétszázezer katonával mozdulni sem szabad, mert a szomszédban megtámadtatnánk más által. Nem helyeseltem, és nem helyeselhettem azon politikát, mely azt mondta, hogy: Magyarország csak Ausztriával szövetkezve állhat fön, és ugyanez elvnél fogva, nem helyeselhetem azon politikát, mely azt mondja, hogy: Ausztria és Magyarország nem szólhat egymagában Európa ügyeibe, hanem kell, hogy karöltve járjon Oroszországgal. Ide mutat pedig az egész diplomatiai levelezés, mert minden attól volt föltételezve : megengedi-e Oroszország, vagy nem? Ha méltóztatnak kívánni, a mondottra vonatkozólag, egy más példát is hozok föl, és kérem erre a t. ház figyelmét. (Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni arra,hogy még mielőtt a háború tulajdonkép kitört volna : megjelent e

gy angol lapban egy szerződési tervezet, mely Bismark gr. és Benedetti franezia követ közt köttetett. Bismark azt mondta, hogy neki Benedetti diktálta a szerződést, Benedetti pedig azt állitotta, hogy Bismark gondolata volt az egész. Kettőjök közt történt a dolog • ámbár egyik sem akart gazdája lenni; ez azonban nem lényeges; de lényeges az, hogy négy évig mindketten titokban tartották a szerződést, melynek egy pontja azt tartalmazta, hogy Francziaország foglalja el Belgiumot. Méltóztatnak tudni, t. ház, hogy ha vau Európában kérdés, mely Angolországot képes még minden szövetséges nélküli háborúra is inditaui: ugy ez azon veszélyben rejlik, hogy Belgium Francziaország által elfoglaltathatnék. Ez rá nézve önfentartási érdek, melynek józanságát én mostan nem kritizálom, hanem fölállítom mint tényt. Belgium kis állam levén, mint méltóztatnak tudni, 1839-ben az 5 európai nagyhatalmasság által aláirt kölcsönös szerződésben e kis állam semlegessége biztosíttatott. Midőn tehát az angol kormány látta, hogy a porosz és -franezia kormány közt létezett volna az iránt szerződés, hogy Belgium Franeziaországhoz csatoltassék : igen természetesen meghökkent, és azonnal, mielőtt a háború kitört s mindenesetre mielőtt befejeztetett volna: — igyeI kezett biztosítani Belgiumot uj szerződés által az ellen, hogy ezen háború által ezen semlegesség valami kárt ne szenvedjen; és igy előterjesztett azonnal egy uj szerződést, mely az előbbi szerződésre hivatkozva, azt megerősíti, előterjesztette ezen szerződést mindenekelőtt a két ! hadviselő félnek: Franezia- és PoroszországI nak; fölszólította őket, hogy vele ily szerződésre lépjenek, fölszólította azon fölül a szerződést szintén aláirt Oroszországot és Ausztriát, hogy ezek szintén járuljanak hozzá. Ebben nem volt semmi. Midőn aztán gróf Beust ezen szerződésről értesült, azt mondta rá augusztus 6-kán, hogy igenis ő ezt helyesli, ez ellen semmi kifogása sincs, és hogy AusztriaMagyarország részéről hozzá fog járulni azonnal, mihelyt ezen szerződést Franezia- és Poroszí ország elfogadta. Ezt azzal indokolta, hogy Ani golország kezdeményezve ezen szerződést Poroszország és Francziaországgal. igen természetes, hogy be kell várni az eredményt, hogy ezek mit határoznak. Ez igen helyes. Augusztus 11-én lord Bloomfield közli gr. Beusttal, hogy Poroszország és Francziaország a szerződést elfogadta. Tehát járuljon ő is hozzá. Akkor azonban már Benst azt mondja, hogy igen örvend rajta, hogy az igen nagy elégtételére szolgál, miszerint Poroszos Francziaország elfogadta; de ő nem látja annak alkalmát, hogy e szerződós Ausztria-Magyarország részéről is aláírassák, annál is inkább,