Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

312. országos ülés márczius 18. 1871. 35 átfutó tételek elkülönítése után származó eredmény. Ez az egyik mód az összemérésre. De van egy másik is, melyet követhetünk: t. i. ha a tavalyi előirányzatot a jelen előirányzat formájába öntjük át. Akkor is meg lehet látni: hányadán vagyunk pénzügyi helyzetünkkel. Ez esetre az 1870-dik évi előirányzat rendes szükséglete 139.550,000írt —elhagyva a százasokat — ; az ez évi 149.473,000 frt. A különbözet a mostani szükséglet és a tavalyi közt 9.922,000 frt. A fedezet a tavalyi előirányzat szerint 131.899,000frt, az ez évi 145.196,0000 frt; tehát a többlet ez évre 13 millió, és ez teszi lehetségessé, hogy a rendes szükséglet és a fedezet közt az idén 35.823,900 írttal kevesebb hiány mutatkozik, mint mutatkozott tavaly. Rendes előirányzatunk tehát ez idén 3.374,000 írttal kedvezőbb. A rendkívüli szükséglet tavaly a honvédség részére áttett 1 millión kivül 50.557,000 forintot tett: az idén tesz 50,858,000 frtot. A fedezet volt tavaly ismét a honvédségnél áttett 1 millió nélkül 3.541,000 forint, az idén tesz 38.369,000 frtot s igy ismét előáll egy 2.546,000 frtnyi különbözet a jelen évi előirányzat javára. A hitel- és pénztár müveleteknél a múlt évi előirányzat szerinti szükséglet — az átfutok kihagyásával— lett volna 15.447,000 frt, mig a jelen évi 19.917,000 forintot tes«; ugyanott a bevétel múlt évben 15.892,000 frtot, az idén 18.141,000 frt. Itt tehát a múlt évi előirányzat kedvezőbb, mint az idei. És ez igen természetes, miután a multévi előirányzatban sem a kincstári utalványok készítési költsége, sem azok kamatozása nem figuráit, mig ezen évre, mindezek föl vannak véve. A múlt évi előirányzatban nem figuráit a szőlő-dézsma törlesztésére szükséges 350,000 frtnyi összeg sem: mig az, — miután a törlesztésnek egyszer már meg kell kezdődni — ezen évben fel van véve. De ez nem tesz különbséget: miután meg van a kellő fedezet; de tesz az, hogy a vasúti kölcsönnél fölmerülő azon differentia, mely a forgalomnak már átadott vasutak jövedelme és az azokba befektetett tőkének törlesztési járuléka és kamatozása között fönforgott, a múlt évben szintén nem volt fölvéve a budgetbe, és magából a kölcsön tőkéjéből egyenlittetett ki; mig az idén az ország közjövedelmeiből fedeztetik az, a mi közel 600,00frtramegy. Tehát ezen különbözet meg volt tavaly is; csakhogy akkor a vasúti kölcsöntőkéjét fogyasztotta, mig ezen évben az ország közjövedelmeiből fedeztetik, hogy csorbítatlanul maradjon a tőke. A végeredmény, ismétlem: az, hogy a tavalyi hiány, beleértve minden póthitelt, 22.243,020 frt volt, mig a jelen évi hiány 18.542,362 frt; tehát 3.700,658 írttal kisebb. Ez a valóság. Jól tudom t. ház, hogy ennek ellenében azon észrevételt lehet tenni, hogy a deficit tulajdonképen nagyobb, és ha jól emlékszem, Máriássy képviselő ur már tette is ez ellenvetést, azt mondván, hogy a fődözet rovatai közt van egy és pedig 5.550,000 írtra menő, melynek czime ez: „az ingó államvagyon egy részének értékesítéséből" a minek fölvétele által — szerinte — már be van vallva, hogy kiadásainkat bevételeinkből nem fedezhetjük, s hogy készleteinkhez kell nyúlnunk. Tökéletesen igaz; hanem a képviselő ur elfeledte, amit én kötelességem szerint most pótlólag megjegyzek: hogy a kiadások közt is van egy épen akkora, a mely tulajdonkép nem kiadás, hanem előlegezési összeg t. i. az, a mely vasúti társulatoknak adandó előleg és illetőleg segély. Ez nem kiadás: hanem az állam ingó értékének másnemű elhelyezése. Egy bizonyos összeg, mely eddig ilyen vagy olyan papírokban volt elhelyezve, jövőre bizonyos vasutaknak adatik előlegképen és ez összeg a törvény szerint egyszer visszatérül és pedig 4 perczentes kamatjával együtt. Mások azt fogják mondhatai, hogy van más oly tétel az előirányzatban, mely szerint ingatlan államvagyon eladásából veszünk be 916,575 frtot. Tökéletesen igaz, valamint igaz az is, hogy a mit eladott fekvőség árából fedezünk: az tulajdonképen deficitet képez; mert a tőkevagyon árán találja meg fedezetét a kérdéses szükséglet. Ezt elfogadom; hanem ennek ellenében azt jegyzem meg, hogy a kiadások rovatában is találunk néhány tételt, melyeknek summázata 2.152,000 frtot tesz ki, vásárlásokra ; még pedig egy részben ingatlanokra, mint földbirtokok és épületek, egyrészben ingókra, mint például az Eszterházyképtár. Ez acquisitio. Mig egyfelől eladunk vagy 900,000 forint árát, addig másfelől 2.152,000 írt árát vásárlunk. A differentia igen jelentékeny: t. i. 1.540,000 frt árával többet veszünk, mint a mennyit eladunk; ez tehát tulajdonképen a vagyonmérleg javára esik. Azonban, ha sikerült is megmutatnom, hogy a deficit nem nagyobb; — mert hisz annál, mit akár ingó, akár ingatlan eladásából fedezünk: az előirányzottnál, sokkal többet tesz az, a mit megint ugy helyezünk el, hogy a megfelelő egyenérték az állam birtokában meg lesz és pedig azt gondolom, olyaténkópen lesz meg, a mint jobb szeretjük , miután a metamorfosisra senki sem kényszeritett ; azért a valósággal fönforgó s őszintén, bevallott deficit is szerfölött tetemes annyira, hogy épen nem szükséges azt még na5*