Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-312
SI2. erszáws ülés márczius 17. 1870. 33 nak, a folyó évre való összehasonlításnál ki kell hagyni. Épen ezen állapotot, melyet a t. képviselő ur elkerülni akar—hogy t. i. valótlan tételek, és hamis számok ne állíttassanak föl, — tévesztette számításaiban, szem elől a t. képviselő ur: mert ha kellően állítja számait, az egyenes adók födőzeténél csak 1.521,000 frt többlet van főlvéve. Ezen emelkedés a jövedelmi adóknál van, mely egy millió néhány százezer írttal többet jövedelmezett 1869-ben, mint 1870-re előirányozva volt; következéskópen fölemelni nemcsak lehetett, de kellett az előirányzatot. Ami az illetékeket illeti — mert ezekről is megemlékezett a t. képviselő ur ámbár sok másról, mint az államjószágokról, dohányjövedékről hallgat •— ezeket én is mellőzöm; az illetékre mondom 1.082,000 írttal volt kevesebb főlvéve, mint 1869-ben befolyt, ámbár a múlt évi praeliminariumnál az idei nagyobb, ez volt a praeliminare, a t. ház ezen praeliminarét a pénzügyminiszter kezdeményezésére 1.200,000-re emelte föl, de mégis alig ment túl azon összegen, melyet az 1869-iki zárszámadások tényleg feltüntetnek. Én kötelességemnek ismertem t. ház, mindezeket előadni, a központi bizottság, és főleg a pénzügyi bizottság nevében, melyet képviselni szerencsém van. ítéljen köztem és Horn képviselő ur között a t. ház. (Helyeslés. Éljenzés.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. ház! Azok után, a miket a pénzügyi bizottság igen t. előadója Horn képviselő ur előadására elmondott, nekem, úgyszólván, semmi mondanivalóm sem maradt ő irányában. Tehát nem is azért emelek szót, hogy neki válaszoljak; bár előadásomban imitt-amott érinteni fogom az ő előadását is: hanem magára az ügyre tekintettel szót emelek, tájékozásul nemcsak a t. ház tagjait illetőleg, kik e tárgygyal úgyis alaposan foglalkoztak, s nem ugy, mint a t, képviselő ur, a legtöbb emberről föltéve, hogy a törvényjavaslatnak csak a 4.§-át olvasta. Azon fölfogás, melyet a t. képviselő ur tolmácsolt, csakis oly embertől várható, aki csupán a 4-ik szakaszt olvasta, és a többit nem. {Derültség jobb felől.) De, t. képviselő ur, itt nem csak e szakasz van tárgyalás alatt, hanem az egész javaslat. Attól pedig, ki a többi §§-t is alaposan átolvasta : bizonyára nem lehet azt várni, hogy magáévá tegye azon okoskodást, mely csak amattól érthető, és a melylyel, hogy a t. képviselő ur miért mulattatott bennünket, valóban nem tudom. Erre hát nem is akarok reflectálni; hanem az egészre való tekintettel akarok elmondani némely dolgokat, amikből ki fog tűnni: miben tér el annak ítélete, a ki csak egy §-t olvasott, annak EÉPV. H. HáPlÓ 18?| XYítéletétől, a ki az egészet figyelemmel átolvasta és tanulmányozta. Tagadhatlan az, hogy az előttünk fekvő pénzügyi tőrvényjavaslat alakjára nézve nagyon eltér az eddigiektől; de, mint a pénzügyi bizottság előadója kifejezte, az a t. ház határozata — és pedig teljes meggyőződésem szerint igen helyes és czélszerü határozata— alapján történt igy. A pénzügyi bizottság egészen jól felelt meg a t. ház határozatának; ós egészen roszul cselekedett volna, ha ugy járt volna el, mint azt a t. képviselő ur kívánta: ha t. i. függelékül mellékelte volna a hitel-müveletek állásának kimutatását. Igen: mert a t. ház határozata azt monda, hogy a kölcsönök fölveendők a budgetbe, tehát a budgettörvénybe is ; tehát nem azt, hogy ezeket illetőleg egy melléklet készíttessék, a mely függelékül esatoltassék ahoz. Ez az oka, hogy azok fölvétettek, és pedig nem függelékbe, hanem, a ház határozatához képest, a törvénybe. A képviselő ur nem tudván magának megmagyarázni, mit akart ezzel a pénzügyi bizottság, illetőleg első sorban a ház, kereste a fölvétel okát. s azt gondolta: czélunk az volt, hogy az átfutó tételek előhozására keresünk módot, alkalmat és helyet. Ez nem áll. Igaz, hogy a harmadik résznek, mint olyannak, külön fölvételével az átfutó tételek száma a dolog természeténél fogva igen növekedett; de ez csak mellékes dolog, és nem czél. Beláthatta volna ezt a t. képviselő ur már csak azon önmaga által is kiemelt körülményből is, melynél fogva ott milliókra menő reális és épennem átfutó bevételek és kiadások is vannak. Csak nem akarhattuk ezeket is azért hozni ott be, hogy az átfutó betételeknek nyissunk helyet? Más volt hát a czélunk, és pedig az: hogy megfeleljünk a ház azon határozatának, mely a kölcsönöket magába a költségvetésbe fölvétetni kívánta, a végre, hogy azok állása abból magából látható legyen. Ahol átfutó tételek mutatkoztak, ott mint olyanok vétettek föl azok eme csoportban is; de csakis ott és azok. Igaz, hogy ezáltal vagy 40 millióval szaporodtak az átfutó tételek; igaz, hogy ha ezeket leütjük: az összes 260 millió kiadás csak 220-nak mutatkozik; — s még ebben is lesznek átfutó tételek, és pedig mindazok, melyek a tavalyi és a két év előtti budgetben is benne voltak. Az említettem 40 millió az átfutó tételeknek csak ez utón előállott többlete. S miért mindez ? Azért, mert igazságot akartunk mondani, s mert igazságot akart hallani a ház. Mi az igazság pl. a vasúti kölcsönnél? Vajon csak az-e, hogy vasútépítésre fordittatik vagy 22 millió frt? Épen nem; mert ezzel nincs megmondva, hogy honnan veszszük azt: rendes, vagy rendki5
