Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

30 312. országos iiiés márcziiM 18. 1871. mondani és föntartani azt, hogy ha szabad ezen szót használnom, — mert ez nem valamely személy, hanem csak irás ellen irányoztatik, — hazugság a. törvénynek azon tétele, hogy kiadásaink 260 millióra rúgnak, ós hazugság a törvénynek azon tétele, hogy a bevételek 242 milliót tesznek, és hazugság azon harmadik tétele, hogy a deficit 18 milliót tesz. T. ház! Igen könnyű volna nekünk azt mondani: szent igaz az, mi ebben van, és kőnynyü volna azt felhasználni fegyverül a kormány ellen; mert azt mondhatnók: 2 — 3 évvel ezelőtt csak 150 millió volt a kiadás, és most két év alatt már 260 millióra rug. Mily gyors előlépés a kiadásokban, a nép terheltetésében, sat.! De én ezt nem mondom. Növekedett a kiadás, és van sok haszontalan kiadás : de a miniszter maga magát, és a pénzügyi bizottság indirecte őt, igazságtalanul vádolja, ha azt állitja, hogy kiadásaink 260 millióra rúgnak ; mert a törvény 4-dik §-sa azt mondja: „A 2. §-banmegállapított rendes, rendkívüli, és hitel- és pénztármüveleti kiadások együtt véve 260 millió 804,172 forintot tevő összes szükséglet, és a 3-ik §-ban előirányzott rendes, rendkívüli, és hitel- ós pénztármüveleti bevételek együttvéve 242,261,810 frtnyi összes fedezet között, és pedig a rendes kiadások és jövedelmek között, 4,077,120 frtnyi, a rendkívüli kiadások és bevételek között 12,409,180 frtnyi , és a hitel- és pénztármüveleti előirányzatban mutatkozó 1,776,062 frtnyi, és igy összesen 18,542,362 frtnyi különbözet mutatkozik. Ez itt világos szavakkal van kimondva, s ez világos valótlanság. Ha a közönség, vagy külföldön valaki ezen törvényt kezébe veszi: azt hiszi, hogy nekünk 260 millió bevételünk van ; pedig mint már mondottam, átfutó tételekről a , törvényben szó sem lehet, s azokat a törvény, — mint ezt a pénzügyi bizottság is elismeri, — valóságos komoly kiadásoknak veszi, ez pedig — ki kell mondanom: hazugság. T. ház! Mondtam, hogy én nem akarok az átalános pénzügyi helyzet megvizsgálásába bocsátkozni. Ha azt akarnám, könnyű volna például kimutatni, hogy ezen törvényjavaslat különben is hibázik a valóság ellen. így például, ha azt látom, hogy a nagyon tisztelt pénzügyér ur a rendes bevételekben az egyenes adókat 57 millióra számítja, míg a múlt évben csak 54 millióra voltak téve; ha páldául az illetékeket 14,200,000 forintra számítja , míg a múlt évben csak 10,800,000 forinttal számíttattak; ha azt látjuk, hogy a jövedékeket 43 millióra teszi, mig azt a múlt évben csak 38 millió] a tette : akkor jogom volna azt mondani, hogy nagyon optimisticus ezen előirányzat, hogy nem alapul a valóságon. És ha azt látom, hogy a rendkívüli bevételekben újra figurái eme 3.500,000 írt, mely a múlt évi budgetben már ott állott, és melyet ki kellene kapni magából a budget készletéből, s mely újra itt van : mondhatnám, hogy nem nagyon kedvezőnek látom a helyzetet. De mint mondtam, ezen politikai és pénzügyi oldalt félreteszem és csupán számtanilag vizsgáltam meg az előttem fekvő törvényjavaslatot, és ki kell mondanom, hogy a pénzügyi bizottság vagy balul fogta fel a képviselőháznak határozatát, vagy az elhamarkodottságban, a szórakozottságban, nem ugy érvényesítette a ház czélszerü határozatát, a mint azt érvényesítenie kellett volna. Csak egy szóm van még, t. ház! (Halljuk !) ; Elismerem, hogy az előmutatott tételeknek és tényeknek practicus, concret conclusióra volna szükségök. Azt hiszem, ha hatalmamban lett volna, ezen észrevételeket vagy elvtársaim körében, vagy az osztályokban megtenni, talán reábirhattam volna a ház egy részét akkor, az ülés előtt: hogy újra, hogy másként szerkeztessék ezen törvényjavaslat. Fájdalom, nem voltam Pesten, sem a körben nem voltam jelen, sem az osztályokban, mikor ez tárgyaltatott, s csak tegnap délben vettem ki a törvényjavaslatot a ház irodájából. Azért ilyen fontos ügyben nem akarván ugyszólva magánosan, elvtársaim hozzájárulása nélkül valami indítványt terjeszteni a t. ház elé: arra kell szorítkoznom, hogy figyelmeztessem a t. házat, és a nagyon tisztelt pénzügyér urat ezen tényekre, és óvást tegyek, hogy ezen mintát a jövőben ne tessék követni. Széll Kálmán előadó: T. képviselőház ! Azon igen súlyos vád, a melylyel az előttem szólott igen t. képviselő ur a pénzügyi bizottságot, a ház minden osztályát és az osztályok előadóiból alakult központi bizottságot illette az által, hogy azt állította, miszerint a költségvetés ugy, a mint az összeállittatott és szerkesztetett, nagyon szórakozott, kevés gonddal készült munka, hogy meghamisítja az egész pénzügyi mérleget, hogy valótlanságot állit föl: kötelességemmé teszi, hogy néhány perezre kikérjem a t. ház türebmót arra nézve, (Halljuk!) hogy röviden elmondjam nézeteimet azokra vonatkozólag, a miket a t. képviselő ur felhozott. A t. képviselő ur kiindulási pontja azon határozat interpretatiójának különbségében rejlik, melylyel ő a háznak a költségvetés átalános tárgyalása alkalmával hozott határozatát magyarázta, és azon felfogás közt, melylyel azt a pénzügyi bizottság magyarázta, midőn elhatározta , hogy az állam minden kiadása,