Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-324
348 324. országos filé* áprii I. 1871. czolay képviselő ur állításait nem tartom a törvényen alapulóknak. A t. képviselő ur feledni látszik az úrbéri maradványok természetét. A maradványokból a földesúr uj telkeket tartozott alkotni, és mig ezt nem tette : addig a telek utáni szolgáimányokát nem emelhette föl. Mivel pedig ez csak a rendbeszedési úrbéri per befejeztével történhetett meg: tehát a per befejezése előtt a maradványokból a kilenczeden kivül egyébb hasznot nem húzott. Ha tehát mi most azt mondanók", hogy a volt jobbágy a maradványok tőkeértékének kamatait a rendbeszedési pert megelőző időkre is köteles megfizetni, ma, az urbériség megszüntetése után több jogot adnánk a földesúrnak, mint amennyit birt az urbériség korában, s ezáltal kétségtelenül a legnagyobb jogtalanságot követnők el a volt úrbéresek ellen. Különben is áll az, ami már a miniszteri indokolásban is ki volt emelve, hogy késedelmi kamatoknak csak ott van helye, hol az adós az oka a késedelemnek. Már pedig addig, mig a földesúr a fölmérés által ki nem mutatja a maradványok mennyiségét, addig a jobbágy sem tudhatja; van-e maradványa, a melyet megváltani köteles; s ily körülmények közt, a mig az alaptartozás sincs constatálva, a jobbágyot késedelemről vádolni s késedelmi kamatokkal büntetni nem lehet. A t. képviselő ur jogtalanságot vél abban látni, hogy fölmentetnek a jobbágyok, a kik nem egyeztek meg, a kamatfizetés alól, holott azok, a kik eddig egyességre léptek, vagy a kik ellenében a per már lefolyt: kénytelenek voltak a kamatokat 48. óta megtéríteni. Tagadhatatlan, hogy ez utóbbiakon sérelem történik. De ha jogtalanság történt azokkal, a kik a maradványok kamatait 1848. óta akár egyesség, akár itélet alapján megfizették: ezen jogtalanságot legkevésbbé sem lehet jóvátenni azáltal, hogy az kiterjesztessék azokra is, a kik elég szerencsések voltak ily sérelmes egyességtől vagy Ítélettől eddig megmenekülni. (Atalános helyeslés.) Egyébiránt igaza van abban a t. képviselő urnák, hogy erről nemis a pátens intézkedett, hanem az 1862. kanczellariai rendelet. Ennek kapcsában némi szemrehányással emelte ki a t. képviselő ur beszédében azt, hogy ha ezen rendeletet nem tartottam törvényesnek: kötelességemben állott volna annak hatályát megszüntetni. Erre csak azon egyszerű válaszom van, hogy először : nem szüntethettem meg egy oly rendeletnek hatályát, a melynek törvényes hatálya nem is volt alkotmányos szempontból; és másodszor: hogy a rendeletek vagy törvények értelmezése vagy hatálya fölött nem a miniszter, ha nem minién egyes concret esetben az illetékes bíróságok vannak hivatva ítélni. Engem tehát szemrehányás nem illet. Méltóztassanak mindezek mellett még azt is tekintetbe venni: hogy ha már igazságtalanság történt is azokkal, a kik kényszerítve voltak a maradványok utáni kamatokat 1848, óta megfizetni : — ezen jogtalanság nem volt akkor oly nagymérvű, mint az jelenleg volna. A kanczellariai rendelet 1862-ben kelt, tehát csak 14 évi kamat behajtását engedte meg: de ma már 1848-tól 23 év választ el bennünket és 23 évi, tehát magát a tőke összegét is túlhaladó kamatot egyszerre behajtani annyit tenne, mint 100, még 100 családot tönkretenni. (Helyeslés.) Ilyenhez a képviselőház sohasem fog segéd kezet nyújtani, és azért kérem és újra kérem a t. képviselőházat : méltóztassék a módositványt mellőzni. {Atalános helyeslés.) Várady János: Elmondattak azok, a mik ezen §. törvényességére vonatkoznak: hogy a rendelkezés előtt a remanentiák mennyiségét sem lehetett tudni, elmondatott az eddig fönállott intézkedések törvényes alapja. De azon külömbséget nem mondották el, mely létezik a maradványok és a volt úrbér közt, és igy én azt reméltem, hogy a miniszter ur föl fogja hozni, hogy a maradványnak ily módoni megváltásában a kamat is már beafoglaltatik. Mert ha a képviselőház tekintetbe veszi azt, hogy midőn az úrbéri patent szerint, egy volt úrbéri telek, mely egy egész állományból áll, melyből munka adatott és dézsma fizettetett, bizonyos sommán váltatott meg : akkor valóban a remanentiális földekre nézve, a melyekért nem dolgoztak, csak dézsmát adtak, a melyekért mindazon beneficiumok nem jártak, ugyanazon összegnek megállapítása, már benfoglalja magában a kamatot. (Helyeslés:) Ez kérdést nem szenved : mert a remanentiális földek az uradalomnak felét se jövedelmezték annak, a mit a volt úrbéri telkek jövedelmeztek. Őszintén megvallom tehát, hogy nézetem szerint a megváltással már az altérnm tantum, tehát a kamat is meg van váltva. És igy én részemről a központi bizottságnak ezen §-ban letett véleményéhez járulok. Majláth István jegyző i Nehrebeczky Sándor! (Eláll: Elfogadjuk.) Nehrebeczky Sándor: Elállók. Elnök % Elfogadja a t. ház ezen §-t ? A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A ház elfogadja. Ivacskovics György jegyző (olvassa a 19., 20., 21-ik §4, melyek változatlanul elfogadtatnak; továbbá a 22-ik szakaszt:) Paczolay János: T. ház! Én ezen 22-ik §. kihagyatását vagyok bátor indítványozni.
