Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-323

323. országos «!és márczius 31. 1871. 3 28 vagyonból, részint az ott lakó birtokosok vagyonából: a Tisza szabályozásának befejezése okvetlenül szükséges. Szükséges más folyóink szabályozása is, mint ez kitűnt azon vitából, amely akkor támadt, midőn ezen folyók részletes szabályozásáról, vagy ezen folyók körüli csekély munka teljesítéséről volt a házban szó. Ami a csatornákat illeti, hogy szabályozása ezeknek mint szállítási eszközöknek nagy fontossággal bir : azt kétségbe nem fogja vonni senki, aki megfontolja, hogy egy ily csatorna sokszor mint viziut igen tetemesen megrövidíti az utat és fölötte nyereséges szállítási eszköz ott is, hol különben tengelyen, — akár vasúton, akár más utón - kellene a szállítást eszközölni. Nagy fontossággal birnak nálunk az öntözési csatornák is, de ezen öntözési csatornák még eddig elegendőképen tanulmányozva és egyátalában méltányolva nem voltak. Aki látni akarja, mily nagy fontossággal birnak ezek, és mennyire nevelik az országnak közvagyonát: nézze meg Olaszországban, különösen Lombardiában, nézze meg Spanyolországban a csatorna-rendszert, mely által Spanyolország, ]egterméketlenebb vidékei is a legszebb, legvirágzóbb terekké alakitattak át. Magyarországban, hol annyiszor szenved az ország kisebb nagyobb részben a szárazság által, ily öntözési csatornák megmérhetlen kincsek fognának lenni. Én, t. ház, azt hiszem, a mi illeti ugy a folyók szabályozását, mint a csatornák hajózhatóvá tételét és az öntözési csatornák létrehozatalát : semmi sem volna szükségesebb, mint egy átalános enquete bizottság, mely szakértők meghallgatása mellett kijelölné azon folyókat, és megállapítaná azon rendet, melyben ezen folyók tisztán és egyedül országos szempontból lennének szabályozandók. Ha nagy fontossággal birnak a folyók kétségkívül nagy fontossággal birnak a vasutak is. A vasutakra nézve, t. ház, tudjuk mindnyájan, hogy az utolsó évben nagy haladást tettünk. Sokkal több vasutunk van részint készen, részint épülőben, mintsem reményleni lehetett volna, hogy ily rövid idő múlva létre fognak jönni. De, t. ház. ezen vasutak létrejövetelére nézve mi volt az eljárás? Először is 1867-ben a minisztérium a képviselőháznak egy vasut-hálózati tervet terjesztett elő, s ezen terv elfogadás végett közöltetett a törvényhatóságokkal is, ezek megtették rá észrevételeiket; de azután a terv terv maradt és mind a törvényhatóságoknál, mind a minisztériumnál elveszett, többé előtérbe sem jött, és csak annak indokolásául szolgált, hogy akkor azon kölcsön íölvételére fölhatalmazást nyerjen a minisztérium a háztól, melyet azon év elején Parisban fölvett, akkor az a terv volt, hogy ezen kölcsönből vasutaink legszükségesebb része ki fog építtetni. A kölcsön megköttetett, és az összegnek körül-* belül fele folyóvá tétetett, de mire a pénz megjött : a terv megváltozott. A kormány azt mondta, hogy mégsem jó, ha mi saját pénzünkön építünk vasutat, adjuk ki ezen vasutakat kamatbiztosítás mellett; akkor idegen pénzen fogjuk építeni vasutainkat. Nem akarom most vitatni, melyik a két terv közt a jobbik; de ha már tetemes perczentre fölvétetett a pénz, sokkal jobb lett volna az rögtön beruházni, mint 2 — 3 évig a kamatot fizetni, és az összeget csekély kamatok mellett más bankokban hevertetni, és így az országra nagy, talán elviselhetetlen terheket róni. Ha lett volna a törvényhozásnak némi megállapodása : ez nem fogott volna történni. De a törvényhozás, bizonyos megállapítást hiában sürgetett a kormánytól. Vasutaink nagy része vagy épülő félben van, vagy már meg van szavazva ; azonban ámbár vasutaink hálózata igen terjedelmes, kiegészítettnek még sem tekinthető. Alig van vasút, mely az országból kivezet. Építettünk vasutakat magunk-magunknak, és igyekeztünk reá, hogy mindenkinek jusson vasút ; (Derültség.) hanem ezen vasutak sehova nem vezetnek nemzetgazdasági szempontból ; pedig czélt csak akkor érünk, hogyha ezen vasutakat országos szempontból egészítjük ki, hogyha ezen vasutaknak összeköttetését a külfölddel biztosítjuk. Már most, midőn ezen összeköttetések biztosításáról van szó : igen nagy kérdés az, hogy p. o. Törökországgal, hol történjék az összeköttetés, vajon Kikindáíól Pancsováig menjen-e, vajon menjen-e e vasút talán Pestről Belgrádig, vagy Budáról Belgrádig, vagy legyen egy összeköttetés Eszéken és Bródon át ? Ezek mind oly kérdések, a, melyeknek igen nagy megfontolása, és bővebb tanulmányozása szükséges. Továbbá kell-e nekünk az összeköttetés az Adriával, kell-e az összeköttetés Szalonikivel ? mert ezen kérdések a keleti kereskedelemre, a suezi csatornával való összeköttetésre, az Indiából ézkezett és érkezendő áruikra, és azok szállítására a legnagyobb fontossággal birnak. Kérdés, hogy Oláhországgal hol, mely ponton történjék ezen összeköttetés? Vannak vasutaink, melyek Oláhország határszéléhez vezetnek, de, hogy Oláhországnak, mely pontjával kössük össze azokat, arra nézve még nem vagyunk tisztában. Nem vagyunk tisztában arra nézve sem, hogy Moldvaországgal kell-e összeköttetés, és hol kell az? vajon a kolozsvár-marosvásárhelyi vonal helyes-e, vagy a szathmár-szigeti vonal, kapcsolatba hozatva a kassa-oderbergi vonallal, hogy az mintegy parallel vonalat kéI pezzen a Kárpátok hosszában ? Hogy ez léte-