Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-322
t)Ao 322 országos illés márczius 30. 1871. Elnök: Elfogadja a t. ház a kérvény! bizottság véleményét? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Hajdú Ignácz előadó: A következő 167 darab kérvény ugyanegy tárgyra vonatkozik; 18,000 polgár által alá vannak irva, kik utasíttatni kérik a minisztériumot, hogy Franeziaországnak Poroszország által czélba vett eldarabolása megakadályoztatására a többi európai hatalmakkal együtt közreműködjék. Nem fárasztom a t. ház figyelmét, hogy a neveket fölolvassam. A bizottság véleményezi, hogy ezen fontos európai esemény iránt a kérvényező polgárok nyilatkozatát a képviselőház tudomásul vegye, s a kérvényeket az irattárban helyezze el. (Helyeslés.) Irányi Dániel: Nem akarom a nemrég lefolyt vitát megújítani, és csak annyit mondok ezen kérvények előterjesztése alkalmából, miszerint ezek is bizonyságai fognak maradni a magyar nép igazságszeretete és jogérzetének. Elnök: Elfogadja a t. ház a kérvényi bizottság véleményét ? fElfogadjuk!) Elfogadtatott. Hajdú Ignácz előadó: Székely huszárezred 1-ső és 2-ik osztályához tartozó családok, — Székhely huszárezred 1-ső századához tartozó családok: a ló beszerzési alapnak részökre kiszolgáltatása iránt folyamodnak. Ezen kegyelmi utón elintézendő tárgy ugyanazon folyamodás által kért eszközlése nem tartozik a képviselőház teendői keretébe, s ugyanazért ezen kérvénynek az irattárban való letételét véli a kérvényezési bizottság. Simonyi Ernő: Ezen véleménytől én eltérek, és bátor vagyok a t. ház figyelmét ezen ügyre fölhívni, melyben azon elv, melynek a birtokbiztonság a tulajdon szentségének megőrzése tekintetéből sérthetetlenségben kell tartatni, sértetett meg, amint megsértetett több izben — talán nem roszakaratból, hanem eljárási ferdeségből — a minisztérium által. Ezen tárgyra vonatkozólag méltóztassanak megengedni, igen röviden fogom előadni a tényállást. Méltóztatnak tudni, hogy a Székelyföldön voltak határőrvidéki ezredek; ezek, amint magyar ezredekhez illett, akkor, midőn a magyar nemzet alkotmányának föntartása mellett fegyverbe állott : ők is a nemzettel tartottak. Ennek következése az lett, hogy az 1849-iki forradalom után ezen ezredek szétoszlatattak, közös vagyonuk mint olyanoké, kik az 1848—49-iki fölkelésben résztvettek : elkoboztatott; ezen vagyon többek között a lóbeszerzési alap. Ezen alap a lovasezrednek lovai beszerzésére tétetett össze az ezen ezredhez járuló családok által. Elkoboztatván ezen alap, kincstári kezelés alatt volt ugy, mint több más alap, mely akkor elkoboztatott. — 1867-ben egy királyi leirat megszüntette az elkoboztatási tényeket mindenütt, és igy természetesen megszűnt a most szóban levő székely alap elelkoboztatása is. Kérdés támad tehát: kinek adassék vissza ezen alap ? azért a kérdés véleményadás végett a belügyi, igazságügyi és pénzügyi minisztériumokhoz utasíttatott. A három mij niszterium együttesen azt véleményezi, miként a folyamodásban bőven elő van adva, hogy kétséget nem szenved az, miszerint ezen lóbeszerzési alap a lovasezredeket alkotó székely családoknak kizárólagos tulajdonát képezi: tehát azoknak viszszaadandó. Még eddig a dolog tisztában van. Ekkor a minisztérium azon véleményt terjeszti fel ő felségének, hogy ezen alap a székely családok kizárólagos és elidegenithetlen tulajdona ugyan; de miután sok ily család van, az ily módon történendő fölosztás az alapnak mintegy elfecsérlése lenne, holott ha együtt maradna, bizonyos kőzczélokra igen jól lehetne azt fölhasználni: javasolja tehát ő felségének, hogy egy királyi leirat által ugy intézze el a dolgot, hogy ezen alap az illető székely családoknak kegyelemből visszaadatik ugyan, de azon föltétel mellett, hogy bizonyos itt kijelölt iskolák föntartására fordíttassák. A kérvényi bizottság azt mondja, hogy ezen kegyelmi tény utján történt intézkedést, szintén kegyelmi utón megváltoztatni nem lehet. Én, megvallom, nem értem jól a dolgot. Hibát találok abban, hogy a minisztérium azt javasolta ő felségének, hogy mondja azt, miszerint az alapot kegyelemből adja vissza. Mert én az elkobzást csak akkor tartom kegyelemből felfüggeszthetőnek, ha az elkobzás maga jogos és törvényes volt. Nem megyek most arra vissza, vajon az 1848-iki forradalom birt-e jogosultsággal vagy nem? hanem egyszerűen azt mondom, hogy a mi törvényünk egyenesen kimondja azt, hogy: nóta infidelitatis vagy crimen laesae majestatis következtében történendő elkobzásokat csak a királyi tábla Ítélete után lehet végrehajtani. Miután ezen ügyben a kir. tábla előtt per sohasem folytattatott: én, mint Magyarország egyik törvényhozója, sohasem fogom elismerni, hogy ezen elkobzás törvényes; s igy, a hol törvényes eljárás nem volt, ott kegyelmi ténynek nincs helye. (Helyeslés.) Az tehát — nézetem szerint — igen helytelen tanács volt a minisztériumtól, mely a helyett, hogy oly alapot, melynek elkoboztatása törvénytelen és igazságtalan volt, viszszaadandónak javasolt volna: azt mondotta, hogy ez kegyelmi tény. (Helyeslés.) De tovább megyek t. ház! Ha az elkobzás megszüntetett: akkor igen természetesen a tulajdonjog visszaesik oda, hová eredetileg tartozott, és ezen esetben, amint a minisztérium bőven
