Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-322

296 322. országos Ülés márczius 30. 137!. olyan terrénumon expropriáltattaa, mely nem a földesúr páskuma, hanem tisztán a népé, a községé. Oda jön a földesúr és bort akar méretni, mondván : a terrénum nem enyém, hanem a bormérési jog az enyém. (Tóth Vilmos: Es egyszerű jogi kérdés!) Tessék csak oda menni, innen Budáról könnyű diskurálni. Én oda fogok menni egy szalmaszállal a kezemben, a hol földesúr vagyok, és a vásárjognál fogva 86 frt jövedelmet húzok a szedett helypénzből. En oda fogok menni, ha a földesúr és a nép közt viszály támad s egy szalmaszállal meg fogom magamat és jogaimat védelmezni ; de a miniszter ur nem képes oda menni 6 lovas hintón és valamennyi beamterével együtt sem. Ez a gyakorlati élet mezeje, hol az enyém és tiedről van szó, erre ki kell terjeszkedni, mert csak a gyakorlati életből merített adatok illusztrátiójával lehet azokat napfényre hozni, miket a t. kormány el akar burkolni. A fölJesur tehát, hogy gyakorolja a maga italmérósi jogát — mert előbb nem mondtam el egészen, — fölüt afféle bordát a községnek páskumán a vasút mellett. Árendás akad rá, mert a vállalkozás a mai világban igen nagy, és szerződést kötni olyasmire könnyű, a mi nyereményre nyújt kilátást, mert ha jogát nem explealhatja, ahoz fordul, a kitől ő kivette. Ámde a község népe és elöljárósága tiltakozott az ellen, hogy a földesúr regale beneficiumot űzzön, és conflictus conflictusra halmozódik, s az országban a nép, melyet önöknek törvényjavaslata máris egymásra felhecczelt, előbb-utóbb oly szomorú viszonyok közé fogna jutni, hogy azután a t. mi^ niszterium, hogy fogja magáról a felelősség terhét elhárítani, és hogy fogja ezen speciális esetekben a csendet előállítani, nem tudom, de kétkedem benne. Nekem tehát szivemen levén az ügy, ez alkalommal a közbiztonság vagyoni és személy bátorság tekintetéből és az elhárítandó belvillongások tekintetéből is, a Tisza Kálmán t. barátom által beadott határozati javaslatot, nemcsak hogy pártolom és a megszavazott törvényjavaslatot attól függővé teszem : hanem képviselői kötelességemnek tartom kijelenteni azt, hogy ha azt a t. kormány, daczára annak, az úrbéri viszonyoktól fönmaradt kiváltságok szabályozása nélkül végre kívánja hajtani, én részemről a felelősség terhét a kormányra hárítom és lesznek idők, és bizonyosan lesznek, midőn az ezen keserű gyümölcsöket megtermö eljárásukért bizonyosan keserűen meg is fognak lakolni. {Helyeslés bal felől.) Halász Boldizsár; T. ház ! Vannak, kik az ellenzéket azzal gyanúsítják, mintha a megyei és a községi rendezésről szóló törvény .ránti gyűlöletből kívánna azon tactikával élni, hogy mivel rósz, tehát minél későbben lépjen életbe. Részemről tagadom, hogy csak távolról is e szándékunk volna : mert még a legroszabb törvény is jobb a semminél. Ha ezen viszonyok rendezve nem lesznek, az sokkal roszab annál, mint ha e törvény kapcsolatban azokkal, a mik azzal szoros kapcsolatban vannak, egyszerre hajtatik végre. Azok után, a mik már főihozattak: én csak a gyakorlati térről fogok pár példát mondani. A községi törvény azt mondja, hogy a községnek tagja mindenki, a ki azon területen lakik ; tehát a volt földesúr is. Most méltóztassék azon viszonyt veoni, midőn például a volt földesúr a községi gyűlésben megjelenve, mint földesúr saját érdekeit ott köteles képviselni. Vegyük a vadászati jogot: az 1802-ki törvény értelmében a földesúrnak, illetőleg a nemes embernek birtokát szabad volt eltilalmazni, rnig az urbór föl nem szabadi Itatott; már akkor, azon időben, sőt per abusum azon túl is a dézsmaszőlő s az úrbéri földek el voltak tilalmazva, ki volt táblázva a földesúr javára. Most a község indítványt tesz, kérdésbe hozza : mi történjók a vadászati joggal ? Nekünk urbérönk volt, fölszabadult szántóföldünk, fölszabadult dézsmaszőlőnk, mi azt saját hasznunkra, mulatságunkra akarjuk jövőre használni, vagy bérbe adjuk. A földesúr azonban ezt mondja: ,,veto! ez a fönálló 1802-ki törvény szerint engem illet." Méltóztassék azon egyetértést képzelni, a mi ebből kifejlődik. Ez esetben a földesúr nem tagja a községi képviseletnek, hanem földesúr. Ily regálé a községnekbizonyos időhöz: negyed évhez, vagy nem tudom micsoda időszakhoz kötött bormer'SJ Mi történjék ezekkel: A földesúr használta, mint földesúr, fogja-e ezentúl is használni ? De nem akarok több példát előhozni, ámbár ezer •meg ezer lehetőséget lehetne fölhozni, hanem csak azt kérdem : vajon a kormány, mig ezen viszonyok megszüntetve nincsenek, mig a korcsmálási regale, a vásárjog tisztába nem lesznek hozva, Eris almájaként kivánja-e ezeket a volt földesurak és fölszabadított úrbéresek közé dobni ? T. ház ! Miután én meg vagyok győződve, hogy ha akarata van a kormánynak, 3 — 4 hó alatt mindezen törvényjavaslatokat letárgyalhatjuk : — oda értve még azokat is, melyek még be nem terjesztettek, milyen a vásári privilégium, — i ha a t. kormány keresztül akar ezen esni, mert • ez olyan mint a halál, akár tessék, akár ne tessék I a földesuraknak : ezen keresztül kell esni, és a I kormány a nemakarás politikájától végre va| lahára el akar térni; mert ennek nyögés a vége, ; és ha csakugyan meg akarja a dolgot oldani: igen ' szépen kérem a kormányt saját érdekében, a haza erdekében, szüntesse meg ezen viszonyokat