Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-322

288 322. országos íüás márczitts 30. 1871. hogy a számadó, vagy a község, ha a közigazgatási határozattal megelégedve nincsen; az ügynek bíróság előtti megvizsgálását kérhesse: éppen ugy szükséges, hogy erre nézve határidő tűzessék ki, nehogy a számadó fölött Damocles kardja lebegjen őrökké. Én azt hiszem t. képviselőház, elég hosszú, ha 3 hónapi határidő adatik. Ennélfogva, ha méltóztatnak a módositványt elfogadni, a 2-ik pontban e szó után „megvizsgálását" a következő szavak lesznek kihagyandók: „kérheti a községre nézve illetékes bíróság előtt" és ezek helyett a következő szövegezés lenne elfogadandó : „a belügyminiszteri határozat kézbesítésétől szá- I mitandó 8 hónap alatt a községre nézve illeté- i kes bíróság előtt kérheti." Van szerencsém e mó- [ dositást elfogadásra ajánlani. Királyi Pál előadó: A módositvány j csak annyiban különbözik az eredeti szerkezettől, hogy a törvényjavaslat szerint, ha a számadó nem \ lenne megelégedve akár a község határozatával, akár a miniszter leiratával: az ügy megvizsgálását kérheti; mig a módositvány megszabja a határidőt és azt 3 hónapra teszi. Oy módositvány ez, mely szabatositja a szövegezést és nem engedi a pör megindítását örök időkre nyújtani. Elnök: Elfogadja a t. ház a szövegezést e hozzátétellel együtt ? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik. Ivacskovics György jegyző (olvassa a 132-ik §-t.) Körmendy Sándor: T. ház! Én ezen §-t igen fontos intézkedésnek tartom azon nagy ügyben, a mi idáig oly szégyenteljes volt társadalmi életünkön,— mintegy szennyfolt, sőt mintegy fekély, — t. i. a szegények és koldusok. E §. szándékozik ezekről intézkedni; de nézetem szerint nem oldja meg ezen §. azon kérdést akkép, amint azt az ügy fontossága igényelné, és pedig azért : mert mindjárt ezen §. első kikezdésének első sorában ezen kifejezés, hogy ,,a mennyiben egyesek könyöradományai a község szegényeinek ellátására elegendők nem volnának"; mintegy föltételezi továbbra is azt, hogy a koldusok egyeseket utczákon, köztereken, templomok előtt, vásárokon fölkereshessék, és mintegy zsaroljanak. Én tehát gondolva, hogy a törvényhozásnak intentiója az, hogy az ügyet végkép, gyökeresen gyógyítsa meg: bátor vagyok egy szabatosabb szerkezetet terjeszteni a t. ház elé, mely igy hangzik: „a 132. §. első kikezdése hagyassák ki és helyébe tétessék a következő: ,,Minden község köteles az illetőségéhez tartozó mindazon munkaképtelen szegények (koldusok) ellátásáról, akik jótékony intézetek vagy közsegélyzés nélkül magukat fön nem tarthatják, akkép gondoskodni, hogy ezentúl semminemű házalás vagy nyilttéreni koldulás elő ne forduljon". A második kikezdés első sorában „ha ez a szegények ellátása" továbbra marad a szerkezet. Széll Kálmán jegyző (újra felolvassa Körmendy Sándor indítványát.) Királyi Pál: T. ház! Én nagyon sajnálom, hogy a képviselő ur módositványához, — kinek ez nem tudom most már hányadik módositványa, — nem járulhatok hozzá. Ugyanis a §. azt mondja, hogy minden község köteles a maga szegényeit ellátni. Ez tehát itt is ben van ; de nem zárja ki egyszersmind a már fönálló jótékony intézetek segélyezését. A t. képviselő ur módositványa pedig azt mondja, hogy minden község köteles szegényeit ellátni, a kik ily jótékony egyletek segélyezése nélkül magukat fön nem tarthatják. Már most azon község niikép tudja azt meg, hogy a szegény olyan, a ki a jótékony czélu egyletek segélyezése nélkül magát fön nem tarthatja ? Ez policziális ellenőrködést tételezne föl. (Felkiáltások: A szövegben is szükséges ez, mert itt is ben van ez!) Tudom, hogy benne van az, hogy ha szegények a jótékony intézetek segélyezése nélkül magukat fön nem tarthatják, azon esetben a község a helybeli viszonyokhoz képest intézkedik. De én ezt correctebbnek tartom: mert igy sok nehézségnek lesz eleje véve s azért ezen módositványt el nem fogadom és kérem a szöveget megtartatni. Halász Boldizsár: T, ház! Körmendy tisztelt képviselő ur egyenesen meg akarja szüntetni a koldulást, ha pedig a szerkezet fönmarad ugy mint a javaslatban van : akkor a koldulás sem fog megszűnni ; mert hiszen a koldulás nem egyéb, mint egyesek könyöradományának. azaz azon filléreknek beszedése, a melyeket a koldusoknak adunk. Ennek megszüntetését magam is óhajtom. Látjuk a fővárosban is minden utczasarkon nem egy, hanem 3—4 áll, tehát mennyi lehet még a falukban? E tekintetben pártolom a módositványt, mert én is meg akarom szüntetni a koldulást. Tartsuk ugy a koldusokat, mint kötelességünk volna, de hogy házról házra járjanak könyöradományokat kérni, ezt nem tartom megengedhetőnek, és minek is 1 A könyörtelen ugy sem ád, a jószívű pedig meg nem állhatja, hogy ne adjon, és igy ki van téve a folytonos unszolásnak. (Igaz, igaz!) Kérem a módositványt elfogadni. Győrffy Gyula: Én is óhajtom a koldulásnak az országban megszűntetését, hanem azon rendszabály a melylyel meg akarjuk szüntetni a koldulás^: nem foglalhat helyet a községi törvényben, hanem tartozik a rendőri tör-