Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-321
262 321. országos üiés marczios 29. 1871. Elnök: T. ház! {Halljuk!) Nekem természetesen nincs jogom vitatkozásba bocsátkozni ; de kötelességem a házszabályokat föntartani. A házszabályok értelmét ennélfogva, a t. ház határozata fogja eldönteni s én csak azt jegyzem meg, hogy ha ezen §. a képviselő ur magyarázata szerint értelmeztetnék: akkor egyátalán nem volna szabad az interpellatiót indokolni, hanem azt csak szárazan be kellene adni: mert akkor az „indokolással* kifejezés sem vonatkozhatnék az interpellatiókra. Ha azonban az interpellatiókat indokolni szabad, a szabályok világos rendelete szerint csak ugy szabad, mint az indítványokat, azaz röviden. (Élénk helyeslés.) Majláth István jegyző: Hoffmann Pál! {Zaj a szélső bal oldalon. Csiky Sándor és Paulovics István szólni akarnak. Elnök csenget.) Paulovics István : Én csak azt óhajtanám tudni, mi történik az interpellatióval 1 Elnök: Ki fog adatni a miniszterelnök urnák. Hoffmann Pál: T. ház! Van szerencsém Komárom megyébe kebelezett Tata városának és a tatai járás községeinek emlékiratát benyújtani, melyben Tata városában egy királyi elsőíblyamodásu törvényszéknek szervezése és fölállítása iránt esedeznek. Kérem azt a 2 5-ös bizottsághoz utasítani. Elnök' Oda fog utasíttatni. Helffy Ignácz: T. ház! (Zaj. Halljuk!) Azon kérdést bátorkodom intézni az igen t. elnök úrhoz, adjon fölvilágosítást az iránt: miért nem nyújtotta be eddig lemondását a képviselői állásról Samassa ur, ki, mint tudjuk, már hetekkel ezelőtt kineveztetett püspökké ? Már pedig nem szenved kétséget, miszerint a püspöki állás iscompatibilis a képviselőséggel. Elnök: Nekem hivatalos tudomásom nincs arról, hogy Samassa képviselő ur ki vau nevezve püspökké, és ha a kinevezésről hivatalos tudomásom nincs: én részemről senkit sem szóllithatok föl arra, hogy mondjon le a képviselői állásról. (Helyeslés.) Helffy Ignácz: Bocsánatot kérek, én nagyon sajnálom, hogy a t. elnök ur ebbeli válaszával nem lehetek megelégedve, mert ebből az következnék, hogy egy kerület véghetetlen időig képviselet nélkül maradhatna, amintazilletőknek tetszik egy, három vagy talán tíz hónap múlva lemondani. Ez morális lehetetlenség, és tudjuk, mily izgatottságra ad alkalmat az ilyen helyzet, és tudjuk, hogy az ily eljárás által visszaélések történhetnek. Ha az elnök ur nincs értesítve a kinevezésről, mindenesetre a kormány nem járt el a maga rendje szerint; mert kötelessége lett volna értesíteni a ház elnökét, hogy az illető képviselő ur oly állásra neveztetett ki, mely a képviselőséggel össze nem fér. Elnök: Talán meg fog a t. ház nyugodni abban, hogy ezen egy esetre nézve az elnökség hivatalos tudomást szerezzen magának. A jövőre nézve pedig fölkérem a kormányt, hogy mindazon esetekben, midőn képviselő hivatalra kineveztetik : erről egyszersmind a házat értesíteni méltóztassék. (Átalános élénk helyeslés.) Babes Vincze: T. képviselőház! Nem igen szoktam a miniszter urak nyugalmát interpellatiókkal háborgatni ; hanem mégis, mikor azt tartom, hogy mulhatlanul szükséges világosságot hozni valamely fontos ügybe, én is hódolok a szükségnek és kérdést intézek a kormányhoz. Jelenleg Pavlovics képviselőtársamnak imént előadott interpellatiója ad nekem alkalmat, hogy ugyanezen ügyben egy másik interpellatiót adjak be, vagyis hogy ahoz toldalékot csatoljak. Ismeretes dolog, és nemis lehet tagadni, mily zavart és nyugtalanságot idézett elő külügyminiszterünknek múlt évi novemberben, Bukarestben és Belgrádban átadott jegyzéke. Ugy látszik, hogy erről meg volt győződve a t. miniszterelnök ur is, a mennyiben ő már alkalmilag igyekezett ama rósz benyomást némileg enyhíteni azáltal, hogy a jegyzéknek némikép más értelmet adott. Azonban az épen előadott interpellatióból azt látom, hogy nemcsak itt e házban igyekezett az igen t. miniszterelnök ur más értelmet adni ama jegyzéknek, hanem Belgrádban ügynökei által szintén egyenesen máskén nyilatkozott. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék interpellatióját röviden indokolni. Babes Vincze: Én azt tartom t. ház, hogy épen e jelen pillanatban semmi sem volna károsabb hazánkra nézve, mint kétes politikát űzni a keleten: mert mulhatlanul szükséges tiszta politikát és egyenes politikát követni. Minthogy pedig ez nemcsak hogy nem tiszta, hanem zavart ; ugyanazért bátor vagyok nagyon röviden a következő interpellatiót benyújtani. (Halljuk! olvassa.) „Interpellatio a t. m. kir. miniszterelnök úrhoz. Vonatkozólag Pavlovics István t. képviselő ur által a monarchiának keleti politikájára nézve mai napon előterjesztett interpellatio]ára, szükségesnek tartom a következő kérdések földerítését kérni : 1. Való-e, hogy a t. m. kir. miniszterelnök ur Belgrádon az ismert 1870. november 23-ki küíügyéri jegyzék tartalmától eltérő nyilatkozatot tett a keleti keresztény népeknek netalán keletkező szabadsági harczára s törekvéseire nézve ?
