Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-319

3)9. országot :)io5 márczius 27. 1871. 227 jelen eljárásban a képviselőház méltóságával semmi ellenkezőt nem találok ; sőt inkább a képviselőház méltósága ellen intézettnek találom azt, ha valamely átalánosságban elfogadott tőrvényjavaslat egy hátsó ajtón beesempészet inditványnyal kiforgattatni és tökéletesen semmivé tétetni czéloztatik. {Zaj, ellenmondás bal felől. Ivánka Imre közbeszól. Hossmn tartó nyugtalanság.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak ezen tárgyban heveskedni. Ha rendet akarunk, mindenesetre szükséges a nyugodt tanácskozás. A képviselő ur azt mondotta, hogy a ház méltósága sértetett meg, s ez most viszonoztatott. Kérem méltóztassanak csendben lenni. Csernatony Lajos: T. ház! Én sajnálom, de nem érthetek egyet Dietrich képviselő társammal. (Halljuk!) Valamint a jobb oldal, vagy helyesebben a többség irányában, mi ellenzéki jogunknak tartottuk egy §-ot elvetni, ugy joguk van nekik is az elvetett §-ot egy másik f-hoz toldani. (Igaz!) Én részemről nem tartom ezt a parlament méltósága elleni eljárásnak, mert ezen eljárás Angliában mindennap gyakoroltatik. A pártok egymás ellen harczolnak parlamentális fegyverekkel, de fogásokkal is. Irányi Dániel: Nem áll! Csernatony Lajos: De tökéletesen igaz, Angliában fogások is használtatnak. Ez parlamentális modor. Angliában mindig megtörténik a parlamentben, hogy az oppositio, ha megveretik egy helyen: fölhasznál száz meg száz módot, ha életkérdés forog fón; valamint a kormánypárt is fölhasznál mindent, hogy megszerezze magának a győzelmet, a vereség után is. Ez csak hadviselési tisztességes modor; de azt, mit az előttem szólott t. képviselő ur mondott, azt nem aeceptáljuk: az csak ingerel arra, hogy folytattassék az efféle vita. A parlamentális életnek igen sok fogása jogos, és ha valamely párt bizonyos elveket igen életbevágóknak tart, ha egy helyütt megveretik, ismét meg próbálhatja, vajon nem hozhatja-e azokat be másutt. Ezt tettük mi is: megverettünk nem egy alkalommal, és ismetelve behoztuk újra ugyanazon elvet. Most a kormánypárt a maga részéről kísérli ezt meg. De ha ezt helyesnek tartom : azt nem tartom helyesnek sem egyik, sem másik részről, hogy bizonyos elvi kérdéseknél betódulnak szavazni, és azután megint kimennek a képviselők. Ez nem parlamentális illem, hanem az volna igazán illő, hogy a nagy kérdések következéseinél is jelen legyenek, mi által meggátoltatnék mindenesetre ily kellemetlenség. En csak ezeket voltam bátor elmondani. H4y eslés.) Bobory Károly: T. ház! A beadott módositványra bátor vagyok azon észrevételt tenni, hogy a szerint, a mint a módositvány , de meg az eredeti törvényjavaslat 35. §-a is mondja, nem alakulhat meg a községi képviselet: mert itt az mondatik, hogy a képviselők számát a község nagysága szabályozza, a kisebb községben 10-nél kevesebb, a nagyobb községben 20-nál kevesebb képviselő nem lehet; már pedig épugy, a mint észrevétetett a tör vényhatóságok rendpzéséről szóló törvényjavaslatnál, ha minden 100 lélek után választatik egy képviselő: csak ott lehetne a kis községeknek 10 képviselőt választani, a hol a lélek-szám meghaladja az 1000-et. Már pedig tudjuk azt, hogy nevezetesen a felsőbb vidéken, de másutt is, vannak községek, melyek saját jegyzővel nem birnak, és hol a lakosok népszáma az 1000-et meg nem üti; másrészről tudjuk azt is, hogy vannak oly községek, melyek a nagyobb községek közé volnának számitandók, mert saját jegyzővel birnak, de a nép száma a 2000-et, mely megkívántató arra,, hogy 20 képviselőt választhatnak, t. i. minden 100 lélek után egyet, meg nem üti. Annálfogva, minthogy én részemről igen ferde dolognak tartom, hogy oly törvény alkottassák, mely betű szerint egyéb esetekben nem alkalmazható, mind ezen módositványt, mind pedig a 35-ik §-t elvettetni kérem. Simonyi Ernő: T. ház! Én ezen indítványnak tárgyalásába be nem mehetek, mert azt a házszabályok egyenesen tiltják. Bármi legyen is Csernatony ur fogalma a parlamentálismusról, de ez reducálná azt ad absurdum : mert épen ugy, a mint nem akadályozta a minisztert, hogy egy imént elvetett §-t, egy másik §. végéhez oda ragaszszon, ugy nem gátolhat engem senki, hogy ezen 35. §-t a jövő §. végére indítványozzam és ismét háromnapi vitát indítsak meg. Ha már most akkor, mikor azt a ház e^ogadta, valaki más fölkel, és indítványozza annak kihagyását : nem volna soha vége a vitatkozásnak. Az egyszer elfogadott vagy elvetett §-ra visszajönni többé nem lehet, és ha a kormányt egy §. elvesztése zavarba hozza: találjon oly expedienst, mely nem lesz annak repetitiója és kisegíti őt a bajból, a melybe belement. Méltóztassanak fölvenni, hogy minő következéseket vonhat ily eljárárás maga után, s mi lesz belőle, ha az ellenzék ezen fegyverrel fog élni? Egyetlen egy törvényjavaslat sem fog befejeztetni. Én kérem a t. házat, hogy a benyújtott indítványt, miután azt a házszabályok 150. §. egyenesen tiltja : elvetni méltóztassék. (Helyeslés szélső bal felöl.) Irányi Dániel: Én csak azért kelek