Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-319

319. wszáyOí ű;és márczius 27 1871. 219 tok ellen szavazni. (Hdyeliés hal felől. Felkiáltások t Szavazzunk! Nyugtalanság.) Babes Vincze : T. ház! {Nagy zaj.) Előre bocsátom, hogy nagyon rövid leszek. (Halljuk!) Figyelemmel kisértem a szőnyegen levő kérdés iránti vitát; (Halljuk!) hallottam mindenféle érveket a virilis szavazatok ellen és mel lett; de ugy hiszem, t. ház, hogy azon momentumot, azon szempontot, melyet én előhozni szándékozom : nem hozta föl senki, legalább nem azon alakban, nem azon módon, mint én azt fölfogom. (Folytonos nyugtalanság ) Azt gondolom, t. ház, hogy ismerős dolog és senki által tagadtatni nem fog; mert bizonyítja azt az egész történelem, hogy mióta a népek államban élnek: mindig tusa, küzdelem van az uralkodók és uralkodottak között. Az uralkodók minduntalan arra törekesznek, hogy az állam, a népek az ő birtoklásuk czélja legyenek ; a kormányzottak ellenben mindig arra törekesznek, miszerint az államot a maguk számára kívánják, maguk birtokolják, maguk vegyék hasznát czéljaik elérésére. Az uralkodók eddig három factorral éltek, három factort használtak főleg ezen ezélnak elérésére. Az első factor az aristocratia, 2-ik a bureaucratia, 3-ik az egyház, a hierarchia. Es mindamellett, t. képviselőház, nem voltak képesek az uralkodók megakadályozni, miszerint morális vagy physicai forradalmak ne támadjanak, és mindannyiszor, a mennyiszer ezen forradalmak kiütöttek, mind a három factor lakolt úgyannyira, hogy bebizonyult, miszerint a három factor nem elégséges a

t forradalom megakadályozására; miszerint a felelősség terhe sokkal Dagyobb, hogysem a három factor magában elegendőnek láttassék; ennélfogva már a franczia forradalom óta minduntalan azon törekednek, miszerint uj factorokat szerezzenek, a melyek megosztozzanak velők a felelősségben, és az ódiumban is, és ime itt van a 4-ik factornak, a virilis szavazatnak megszerzése. Ez nem lehet más, mint hogy szolgáljon a hatalomnak, hogy megoszsza a felelősséget, az ódiumot, és az uralkodó uralmát biztosítsa. Ez levén meggyőződésem: azt mondom, hogy mindenki, a ki azt akarja, hogy ezen tendentiák jövőre biztosíttassanak, szavazni fog a virilis szavazatra. En annak ellene vagyok, annálfogva nem szavazok arra. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Senki sincs a szólásra főijegyezve; e szerint a vita be van zárva. Szólhatnak még azok, a kiket a szó szabályszerüleg megillet. Tóth Vilmos belügyminiszter: T. képviselőház ! Ha méltóztatik megengedni, óhajtanék mielőtt a kisebbségi és többségi előadók zárbeszédüket megtartják, e szakasz tárgyalásánál szintén fölszólalni, nem annyira azért, hogy a virilis szavazatok mellett nem tudom hányszor emeljek szót; mint inkább azért, hogy azon átalános észrevételekre, melyek e szakasz tárgyalása alkalmával a törvényjavaslat ellen fölhozattak, megjegyzést tegyek. (Halljuk!) En ugy tapasztaltam, t. ház, hogy igen szívesen támadják meg a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot a szabadelvüség szempontjából, és én azt értem is. Ez a szó „szabadelvüség" igen sokat mondó szó, s azonkívül relatív fogalom levén, nagyon gyakran megtörténik, hogy bizonyos intézkedések némelyek által szabadelvűeknek tartatnak, mig mások azokról épen annak ellenkezőjét teszik föl : igy p. o. én az előttünk fekvő törvényjavaslatot szabadelvűnek tartom. (Ellenmondás és derültség a hal oldalon.) Egyátalában nem csodálkozom ezen közbeszóláson, mert hiszen ezen kétnapi vita megmutatta, hogy e tekintetben nem vagyunk egy nézeten, és hogy a t. ház túlsó oldala részéről épen a szabadelvüség szempontjából támadtatott meg ezen törvény. Kinek van igaza kettőnk közt, azt bajos lenne itt meghatározni: és azt hiszem, hogy leghelyesebben cselekszem, ha az én nézetem támogatására a t. ház kegyes engedelmével egykis párhuzamot vonok Európa többi országainak községi törvényei közt, és azon törvényjavaslat között, melyet a kormány volt szerencsés a t. háznak tárgyalás végett beterjeszteni. (Halljuk!) Ne méltóztassanak megijedni, nem fogok végig menni Európa összes országain, mert ez unalmas lenne. Nem fogom fölhozni Francziaország községi törvényeit; mert erre azt mondanák, hogy ez a caesarismus, az imperialismns, az absolutismus hazája. Nem fogom fölhozni Svájcz községi törvényét, mert erre azt mondanák, hogy Svájczban az államfőt is a nép választja: tehát nincs szüksége az állam irányában autonómiára. Nem fogom fölhozni Angolország községi törvényeit, mert azt mondanák, hogy ott ezen hivatást a békebirói intézmény viseli, mely nagy befolyást gyakorol az ügyekre. Nem fogok szólni Poroszország községi törvényéről; miután azt mondanák, hogy Poroszország katonai állam, és szolgálhat mintául a katonai kormányzatra, de nem a községi törvényre. Nem fogok szólani a Lajtán túli tartományokról, mert azt lehetne mondani, I hogy ott a községek rendezése Schmerliug idejében történt, a midőn Ausztria polieialis állam mintaképe volt. De utalni fogok egy szabad alkotmányos, virágzó monarchiára, hol a szabadsággal párosult rend és politikai józanság 40 év alatt csodálatraméltó, mondhatni irigylendő állapotokat idézett elő: Belgiumra. Kegyes engedel-