Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-318
2 92 3t8 országot Ölés wárezius 24. 1871. Tóth Vilmos belügyminiszter: Igen szerencsésen hivatkozott a képviselő ur azon esetre, mely két gyógyszerész közt fordult elő. Kérdem a képviselő urat, ha bíróság elé terjesztetett volua az ügy, vajon milyen tő:vény alapján itélt volna a biró, miután egészségi törvényünk még nincs? Épen ezen eset flagransan mutatja, hogy itt csakis adminisztratív utón, felelős minisztérium utján kell intézkedni. (Helyeslés; föTkiáltásók jobb felől. Szavazzunk!) Simonyi Ernő: T. ház! Hogy mily különbség van a miniszter ur által idézett 88. és az itt tervezett 28. §. közt, előttem szólott Szontagh Pál barátom elég világosan megmagyarázta. Mikor Ghyczy Kálmán képviselő ur felolvasta a Lajtán túli törvénykönyvből az ide vonatkozó törvényt, erre nem tudtak semmit mondani; és akkor fölkel Hoffmann Pál képviselő ur, s azt mondja : az eszmét e házban mindenki elfogadja, az eszme ellen kifogása senkinek sincs. De ha az eszme ellen kifogása senkinek sincs, kérdem Hoffmann Pál képviselő urat: törvénykönyvünk melyik részében van ezen eszme kifejezve ? Hogy ez oly intézkedés, mely okvetlenül szükséges, azt tagadni, reményiem, senki sem fogja; és kérdem a t. képviselő urat: tud-e a világ hátán civilisált államot, melynek törvénykönyvében ezen eszme kifejezve nem volna? De ha ezen eszme nálunk még kifejezve sehol sincs, és itt sem akarják kifejezni: hiszi-e a t. képviselő ur mint szaktudós és mint a törvénykönyv egy nagy részének kidolgozásával megbízott tagja a kormánynak, hogy mi létezhetünk ezen törvény nélkül ezentúl is ? és hogy akkor még a civilisált államok közé sorolhatjuk magunkat, és nem leszünk kitéve azon eljárásnak, melyet most követnek irányunkban, midőn legkedvesebb szomszédiunk, kikkel oly viszonyban vagyunk, mint a Lajtán túli tartományok, arra szólítják föl a kormányt, hogy Lajtán túli lakosok fölött magyar törvényszékek ítéletet ne hozzanak, mert ők a magyar törvényszékekben nem bizhatnak ? Mikor ily elvek vannak a törvényben lerakva, és midőn önök az eszmét elvileg helyeslik ugyan, de az eszmének kifejezést adni nem akarnak : akkor tökéletesen igazuk van azoknak, kik azt hiszik, hogy a kelet nem Törökországban, hanem nálunk kezdődik, s hogy itt Magyarországon van már az Oriens, a hol az európai civilisatio megszűnik; mikor oly eszmék említtetnek fői, melyek ellen a legnagyobb bátorság sem mer fölszólalni: engedjék meg, absurdum azt mondani, hogy mi kifejezést ezen eszméknek adni nem engedünk. Hoffmann Pál: Szavaim világos félremagyarázása ellen kell felszólalnom. (EUenmondásoh bal oldalról. Halljuk jobb felől.) Előttem szólott t. képviselő ur azt állitá, hogy én a Ghyczy Kálmán képviselő ur által fölolvasott §§-ra vonatkozólag azt mondottam volna, hogy pártolom az eszmét, de visszautasítom annak behozatalát. Ezt nem mondottam. Én azt mondottam, hogy az eszmét pártolom; de jól kell azt keresztül vinni. Méltóztassanak megnézni, hogy ez egy §-e, vagy pedig egész törvény ? En azt mondottam, hogy épen a fölolvasott §. ós annak környezete, ezen egész törvény mutatja, hogy ezen kérdést egy §-ban megoldani nem lehet. Ezt mondottam, és nem azt, a mit Simonyi képviselő ur fölhozott. Móricz Pál: T. képviselő ház! A bel-_ ügyminiszter ur épen az imént azon kérdést in tézte Szontagh Pál barátom hoz, hogy micsoda törvény szerint járjon el a biró azon concret esetben, melyet fölhozott? Azon törvény szerint, a mely szerint a miniszter eljárna. A törvény nem tiltja, hogy valaki gyógyszertárt állítson föl valakinek szomszédságában. A miniszter, ha erre azt mondja, hogy jogosítva volt ott gyógyszertárt fölállítani : helyesen jár el; de azt mondja a miniszter ur, hogy a biró nem határozhat ily ügyben. Bocsánatot, kérek, egy speciális esetet hozok föl. Az 1840: XI. t. ez. a vizek szabályozására nézve határozottan megmondja, hogy ha az illető fél nincs megelégedve a megye eljárásával, főlebbezhet a helytartótanácshoz, és ha ennek eljárásával sincsen megelégedve, akkor a törvény rendes útjára folyamodbatik. Tehát itt épen ugy mint valamely magán ügyben, a hol, mint tegnap fölhoztam, a kanczellária határoz ata ellen via juris kereshette jogát a fél; ezen eiv meg van törvénykönyvünkben, és önök ezt a legvilágosabb jogfogalmak ellenére meg akarják dönteni. (Zajos helyeslés bal felől.) Almássy Sándor : Engedelmet kérek, én épen csak Hoffmann képviselő ur helyreigazított szavait akarom ugy értelmezni a mint azt egyátalában értelmezni lehet. A képviselő ur akként igazította Simonyi képviselőtársam szavait, hogy ö az eszmét elismeri ugyan, de nem monda azt, hogy nem akarja keresztül vinni, hanem azt állította hogy jól kell keresztül vinni. En nem hallottam sem Hoffmann képviselő urtol, sem bárki mástól azt, hogy tehát mikép akarják azt keresztül vinni; mi adtunk módozatot, hogy miként akarjuk ezt, meglehet hogy önök jobbat állítanak föl, de ezt akkornapra halasztják, mikor már nem lesz azt hová be tenni. Ennek pedig más értelme nincs, mint nemakarás. (Helyeslés bal felől.) Királyi Pál előadó: T. ház! (Ffflt*
