Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-316

138 316. Sfsiígos iiléí márczius 22. 1871. gyobb adót fizetők nem fogják engedni a parum vagy nihil hábenteseknek, kiket önök hite sze­rint a közvagyon megőrzése, a közterhek igaz­ságos fölosztása, a közrend fentartása stb. nem igen érdekel — hogy a vagyonosabb osztály zseb­jét könnyelműen kiürítsek? Azt hiszi ugy-e a t. kormány, hogy ha a közigazgatási, községi hi­vatalnokok a felsőbb rendeletek vak engedel­mességü végrehajtói lesznek : a képviselők azok­hoz nem szólhatnak, a hivatalnokok, a képvise­lők minden idejöket, figyelmüket a közügyeknek fogják szentelni, s elvégre a községek oly virágzó és megelégedett álapotba jönnek, hogy egy monstre hálálkodó fölirattal fognak járulni a kormányhoz ezen a népet s általa a hazát bol­dogító rendezési törvény életbeléptetéseért. Az eredmény uraim — tapasztalni fogják nemsokára — ellenkező lesz. A t. kormány ad majorem pluto cratiae et Austriae glóriám kasztot, kiváltságolt osz­tályt organizál az utolsó faluban is, hol egymás között a lakosok jogkülönbséget soha nem is­mertek : az irigység, egymás lenézés, bizalmatlan­ság, czivódás sárkányfogait hányják szét a nép között, mely együtt lakik, együtt él egymással folytonos érintkezésben, egymást, ki nem kerül­heti; és midőn a nép 99/100-adrészét, kezdve azon, ki egy krral kevesebb adót fizet, mint a leg­nagyobb adózók között az utolsó, mint értetlen roszakaratút, rendetlenkedőt e törvényjavaslattal a plutocratok gyámsága s polizeiliche Aufsicht-je alá rendelik: megteremtenek egy örökös daczoló ellenzéket s rendszeresittetni fog az örökös viszál­kodás, és a két párt a személyesség küzdterén lábaival tapodja a közérdeket. Hogyha pedig a kiváltságolt képviselők közül csak egy pár is csatlakozni fog ezen másodrendű képviselőkhöz, a többség, vagyis a hatalom mindig ezen meg­bélyegzett értetlen párt kezébe jutna. A kiter­jedett jogok, melyek a municipiumoknak adatnak, a hivatalnokokat folytonos ellenkezésbe hozzák a képviselettel s egymást fogják fölváltani az esetek, melyekben vagy a municipinm tagjai függesztetnek föl, vagy a képviselők oszlattatnak szélylyel ; mert a hivatalnokok állásuk vesztése miatti félelemből a községek érdekeit a kormány érdekeinek fogják alárendelni, s ezt tehetik min­denütt : a helységekben a bírák, a városokban a polgármesterek, kik végrehajtás előtt a képvise­lők határozatait megvizsgálhatják, megsemmisít­hetik. De uraim! meg fogják ezek semmisíteni apránkint a közügyek iránti részvétet s a kor­mányhozi ragaszkodást is. A felsőbbség túlka­pásai, törvénytelen rendeletei elleni minden orvos­lat kizárása, midőn a képviseletnek megtiltatik még az azok feletti vitatkozás is, apathiát hoz elő a községekben, az igaz ; de azért a vitatkozás keres, még pedig keserű s veszedelmes helyet keres a malmok alatt, a korcsmákban, az egyletekben, casinókban s hírlapokban. Vagy talán ezek* nek betiltására is reá kerül a sor? Ezen antidemoeraticus elvre alapított — nem önkormányzati joga a községeknek, — mert a ki annak nevezi csúfolódik, hanem alkotmá­nyos megzabolázása a népnek: kettőt eredmé­nyezhet, vagy adandó alkalommal e szeren­csétlen nemzet kebelében az egymás ellen elke­serített osztályok között egy veszélyes belviszály t, melynek neve^forrodalom; vagy, ha apránkint sikerülend e nép kebeléből a közügyek iránti lelkesülés kioltása : chinai állapotot, — és mindkét esetben a nemzet halálát, és' ne felejtsék uraim, hogy a 3—4 száz millió lakossal biró mennyei birodalom fővárosát, melyben több emberi lény vegetál, mint a mennyi Erdélyben és a három egy királyságban lakik, egypár ezer európai kato­na, elfoglalta — pedig mily távol fekszik Euró­pához a chinai birodalom! s mily közel áll ezen kis nemzet ama nagyhatalmakhoz, melyeknek torka az elnyelésre nyitva áll s elnyelik önöket együtt a néppel, mely jelenéhez többé nem fog ragasz­kodni s jövendője iránt közömbössé tétetik. Uraim! gondolják meg, mit cselekesznek. Tekintsenek körül e hazában, vagy ha nincs reá idejők a la III. Napóleon küldjék szélylyel meg­bízottaikat, vagy hagyják meg praefectusaiknak, hogy tegyenek jelentést a nép hangulatáról, —de jelen hangulatáról — azon népnek, mely ezelőtt néhány évvel oly epedve várta a magyar kor­mány megalkotását, mint a zsidók a messiást, mely a magyar kormány tagjainak kinevezteté­sét mindenütt széles e hazában kivilágositások­kal, népmulatságokkal üdvözölte: — és meg fogja tudni, hogy ezen nép most az osztrák kormányt óhajta vissza, és átkozza ezen mostani kormá­nyát. (Egy hang: Nem igaz!) Ha önök ezt nem hiszik, ugyan mondják meg, mit tett eddig a kormány a népért ? Az adó két­szerte vagy háromszorta nagyobb, mint az oszt­rák kormány utolsó évében volt; annak behaj­tási módja terhesebb, igazságtalanabb, irgalmat­lanabb, az indirect adó kezelése valósággal bosz­szantóbb és zaklatóbb és az egyéni szorgalmat zsibbasztóbb, mint volt az osztrák kormány alatt, a perlekedés költségesebb, hosszadalmasabb, mint valaha volt, az igazságosság eltévedt a paragra­fusok tömkelegébe, labyrinthusába. Az átalános katonakőtelezettség embekeres­kedéssé fajult s uj adó alá vetette a családapá­kat; a sorsolás és beállítás közti félévi szünidő, az ismeretlen katonai élettől rettegő ifjúságot engedetlenné, hasznavehetetlenné tette és demo­ralisálja. A népnevelési törvény megszakította az egy­vallásuak közt az egyetértést, s a mi benne czél­I szerű volna, megtörik a hatalmas clerus egyes i tagjainak ellenszegülésén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom