Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-316

3IS. országos ülés mírczius 22. 1871. 133 aosodás érdekeit, legkevésbbé a culturáét; de nem biztosítja kifelé sem az önállóságot: mert élettelen és annyira lelketlen, annyira életmüszervek nélküli, miszerint ha jóakaratú kormány kezében könnyen jár, szintoly könnyen járhat egy roszakaratu kormány keze alatt; különösen mikor folyvást biztatnak bennünket azzal, vagy talán inkább ijesztgetnek, hogy meg ne buktassa az ellenzék a jelen kabinetet, mert rögtön lép nyomába ilyen meg amolyan absolutismus. Én t. ház beismerem, hogy csakugyan gépezet a körigazgatás és ha csak épen ily gépezetre gondolunk: nagyon könnyű másolni akár melyik nyugateurópai államtól, akár az emiitett belga községi törvényt, akár a francziákét vagy a legközelebbi Lajtán túli szomszédunkét egyszerűen át lehet venni. Csakhogy az én felfogásom szerint, ha a jelen törvény megalkotásánál, a kormány, — nagyon természetesen igazsága is lehet benne, — keresi a kormányzás könnyűséget, a rajta levő felelősség terhének kevésbbé súlyossá tehetését: ez az alkotmányosság, — mely nálunk legalább is papiron létezik, — azon bajt involválja magában, hogy a kormánynyal szemközt a nép közvéleményének is vannak jogosult igényei, különösen a mire a t. központi bizottság is oly méltán nagy súlyt fektet. Az 1848-ki törvények által jogosított népnek igen nagy horderejű igényei vannak a t. kormány irányában. Ha a két fél egymás közt megegyezni nem tudna, hová fölebbezzék az ügyet? Felelet: a törvényhozáshoz : ez a legtermészetesb békebiróság. Ugyanazért a törvényhozásra nézve nemcsak részletekben, de még átalánosságban is nagyon jó és szükséges, ha az elveket ismeri, megvitatja, mielőtt egy ily szerves belügyi reformot tartalmazó törvény megalkottatik. Mint emlitém, a kormány a közigazgatási gépezetnek összeállításában már ekkoráig is jó munkát tett: megalkotván az 1870: XLII. törvényezikket. — Utána, ugy vélem szükségkép következik ez, a mi most szőnyegen van; utána egymást követőleg fölvétetnek majd azok, melyekrőlemlékeztem. És mikorra valamennyit összeilleszteni kell: csak akkor jő kérdésbe a gyakorlati hasznavehetőség, a részarányosság szerinti összeillesztés, akkor hozzák elő az idő, a történelem logicája, s az alkotmányos fejlődésnek természetes törvényei, ama tűz- és viz-próbához kellő mindenféle élettani vizsgálatokhoz, boncztani elemzésekhez használt műszereket, melyek próbára teszik: mi az életképesség az egész rendszerben? A kormány kezében csak gépről akarnak tudni; de a közönségnél gondolkodó érző polgárok ezreivel van ügyünk. Ezek alkotják a gép alkatrészeit. Ezekben a gondolkozó erővel az akaraté is szerves fejlődésben van. És ha volt idő, mikor hazánkban a népet igen könnyű volt összeszámítani, t. i. fölvették az alsó és főrendi nemességet, összeszámították a clerussal, hozzátettek néhány zérust ezen czim alatt: „Misera plebs contribuens" — és meg volt a népszámlálás. Ez 23 — 24 év előtt még elég könnyen mehetett. Tudjuk, hogy 1848-ban változott a helyzet, ós azóta más idők, más emberek vannak. Ennélfogva most a számvetés kissé nehezebben megy. Most t. ház, nagyon kevesen lehetnek Magyarország lakosainak milliói közül, kik a nemzetnek legfontosabb éíetérdekét nem látnák a községszervezési törvényben. Most, midőn a egfontosabb belügyi kérdések megoldása jön szőnyegre : eszmerokonságnál fog-va még a külügyi, a diplomatiai állás is szóba jön. A jó véletlenség hozta magával, hogy épen itt a házban a megelőző napokban tárgyaltatott is ezen kérdés. Voltunk már akkor többen, kik ugy gondolkoztunk , miszerint azon évenkénti 23 és több millióra tehető adó, melynek árán megváltja a nemzet, hogy a külügyi politika Bécsben activa, és Budán passiva legyen: mégis sok egy kissé. Ugyanis láttuk azt, hogy jelenben a jó történetesség által kijutott kedvezmény talán nemis egészen biztos a jövendő számára; mert hiszen miért kellene akkor oly roppant nagy adózási teherrel, oly rengeteg nagyszámú katonasággal támogatni azon politikát ? Hogy egyenesen a belügyi kérdéseket említsem föl : én azokra nézve azon meggyőződésben élek, hogy ezen alkalommal per excellentiam a falusi toronypolitikának van érvénye a házban. Tehát elmondom az erre vonatkozó tételeket. Ugyanis a t. kormányzat, midőn eddigi működése által kitüntette azon irányt, mely szerint Buda várában és Pesten kívánná összpontosítani és ragyogtatni Magyarország nagyságát : most feli szólalnak azok, kik a falusi torony alatt politizálnak, és azt mondják, hiszen nem mondja senki, hogy a községi rendszer megalkotása fölösleges vagy szükségtelen volna. De azon megalkotandó közigazgatási géprendszer nagy áldozatokat követel tőlünk. Mégis sokkal előbb akarják elkészíteni ama gépezetet, mint a mi kívánalmainkat teljesíteni. Mik a mi kívánalmaink ? Első helyen ez: hát mire való egy 4 éves alkotmánynak mondott parlamentális kormány, ha a megelőző absolutismus által kezdeményezett kizsarolási adórendszeren máig sem tudott könnyíteni, sőt ellenkezőleg sulyoI sabbak a terhek? így érzik ezt a falusi torony körül. Mire való ezen több évet ért parlamentális kormányzat . ha mindeddig alig történt lépés