Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-315
315. országos ülés márczius 21. 187!. 105 chiában elfogadott dualismus szellemének rnegfelelöleg ne csupán német, hanem magyar nyelven is szerkeztessenek." Várady Gábor: Már az átalános tárgyalás alkalmával jeleztem, miszerint én a központi bizottság javaslatát elvben elfogadom. Nincs is egyébb észrevételem ellene, minthogy egy kitétel van e jelentésben, melyet nem fogadhatok el, s ez az: „ha ez nem volna keresztülvihető. 8 Azon alternatíva ellen, hogy a diplomatiai franczia nyelven, vagy német és magyar nyelven történjék a szövegezés, nincs kifogásom; de ezen alternatíva nem derogál annak, hogy ezen kitétel: „ha keresztülvihető nem volna," mely nem tartozik ide, kihagyassék. Kérem a központi bizottság javaslatát ngy elfogadni, hogy ezen kitétel „ha ez nem volna keresztül vihető," kihagyassék. Szögyényi László előadó: A központ biizottság részéről semmi ellenvetésem nincs, és hozzájárulok. Elnök Tehát ugy fogadtatik el, hogy e szavak „ha keresztülvihető nem volüa," kihagyatnak. Atalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatván. Következik a részletes tárgyalás. Parcsetics Sándor jegyző: (olvassa a törvényjavaslat 1-ső szakaszát, mely észrevétel •nélkül elfogadtatik. Olvassa a 2. §-t.) Irányi Dániel: T. ház! Ezen második czikk több pontjára van észrevételem. Először a második pont alatt a szándékos verések és sebzések is kiadatási esetekül említtetnek. A Svédországgal kötött szerződésben meg volt mondva, hogy ily kiadatás csak súlyos szándékos verések és sebzések esetében történhetik, oly súlyos sebzések esetén, melyek 20 napnál tovább tartó munkaképtelenséget vonnak maguk után. Ezt a francziaországi büntető törvénykönyv is olyannak tekinti, mely a vétség és bűntett közt a válaszfalat képezi, és mindenesetre szükséges, hogy tétessék ily megkülönböztetés: mert csekély, bár szándékos verések semmi esetre sem szolgáltathatnak alapot a kiadatásra; mert nem minden bűntett, de nem is minden vétség alkalmas arra, hogy ha valaki más országba menekül, kiadattassék. Csak azon súlyosabb büntettek vagy vétségek alkalmasak a kiadatásra, milyneek az úgynevezett nemzetközi büntettek és vétségek. En tehát, mint a Svédországgal kötött szerződésben előfordul, azt kívánom oda tétetni: ,súlyos verések és sebzések, melyek 20 napnál tovább tartó munkaképtelenséget vonnak maguk után". A második észrevétel a 9-ik pontra vonatkozik. Itt a rágalmazás miatti kiadatás foglaltatik. A rágalmazás semmi törvénykönyvben nem qualifiealtatik bűntettnek, de nem is oly vétségnek, mely fenyítő eljárás alá tartozik; azért tehát e miatt kiadásnak nincs helye, s azért ezt egyszerűen kihagyatni kérem. Ezen két pontra volt észrevételem. De fel kell említenem a IV-ik pontot is, hol hibás a fordítás. Itt t. i. az áll: „pérfertőztetés, kétnejüség, nőrablás, erőszakos nemiközösülés, inegfertőztetés vagy kis koruaknak elcsábítása*. A helyett, hogy az állana: „kiskorúaknak niegtertőztetése vagy elcsábítása*. Az olasz szövegben is így áll: „prostituzione o corruzione di minori*. Tehát a magyarban is így kell állania ; miután mindkettő a kiskorúakra vonatkozik. Elnök: Ezen forditás-javitás ellen ugy hiszem senkinek sincs kifogása. A többire nézve az eredeti szöveget fogadja el a t. ház ? (Elfogadjuk!) Irányi Dániel: A rágalmazást illetőleg még nem határozott a t. ház. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter : A II-ik pontot kérném meghagyatni t. ház, ugy a mint van, mert itten az olasz büntető törvénykönyvre kell renectálnunk. Mig ugyanis az osztrák büntető törvénykönyv szerint csak oly sebzés tartozik a büntető eljárás alá, mely 20 napi munkaképtelenséget von maga után: az olasz büntető törvénykönyvben egészen máskép áll a dolog. Ottan például, ha valaki véletlenül támadt verekedés közben, tehát nem előre föltett akarattal vert meg valakit, hanem a körülmények nyomása alatt : kisebb beszámítás alá esik és az ily esetben történt sebzés nem is tartozik azon büntettek közé, a melyekre e szerződés kiterjed; ellenben a szándékos sebzés igen is ok a kiadatásra. Es még ezen esetben is a kiadatási követelésnek eleget tenni csak akkor kell, ha azon cselekvényt az olasz törvényköny határozottan bűntettnek jelzi. A 9-ik pontra nézve, melyben a rágalmazásról van szó, megjegyzem, hogy a magyar törvény a rágalmazást nem sorolja a büntettek közé, s az nem is tartozik a büntető eljárás terére, hanem polgári kereset tárgyát képezi: büntető eljárásnak rágalmazás esetében nálunk csak akkor van helye, ha a rágalmazás sajtó utján követtetik el: hanem az olasz törvény szerint vannak esetek, r midőn a rágalmazó igen is büntettet követ el. És arra nincs semmi ok, hogy a magyar kormány az olasz alattvalót saját hazai törvényei ellenében oltalmába vegye. {Helyeslés.) A mi a 4-ik §-ra tett észrevételt illeti, megvallom, hogy azt nem értem: mert az elcsábítást csak a kiskorúakra vélem szorithatónak. U*
