Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-303

303. országot Ülés márczius 7. 1871. 235 kély eredmény a fönálló nagyobb szükséglettel szemben; másrészről őszintén bevallom, hogy ez engem nem lepett meg. Sokan, nagyon sokan gondolkoznak velem együtt igy a hazában, s azt hiszem, e téren miniszterelnök úrral is találkozni fogok; sokan vannak, akik ugy gondolkoznak, hogy a magánosok zsebéből gyűlt ezerek és százezerek nem versenyezhetnek becsben azon fillérekkel, melyeket a törvényhozás szavazott volna meg rokkant harezosainak. Azon emlék, t. ház, melyet a képviselőház 1861. évben Palóczynak esak papíron és csak betűkkel állított, midőn kimondta, hogy Palóczy a haza hálájára érdemes az: egyesek és tömegek által állítandó, és égig emelkedő márványszobrokat ugy becsben, mint tartósságban bizonynyal fölül fogja múlni. (Igás' hal felől.) Ezen tárgyra vonatkozólag egy határozati javaslatot van szerencsém a t. ház elé terjeszteni. Nem fogom ezt indokolni : mert a siker reménye nélkül nyújtom azt a t. képviselőház elé. Önöknek, t. képviselő urak, emlékezetében vannak még az 1867—68 — 69—70-ben minden előforduló alkalommal e tárgyra nézve elmondottak. Utalom önöket azokra és pedig ugy azokra, miket e padokról elmondtunk, mint azokra, amiket önök mondottak. ítéljenek. Nem kérhetem az igen t. miniszter urat, hogy törölje ki ezen árnyfoltot is a költségvetésből ,mert hisz, elmondotta erre nézve is ismételten a ,,lehetetlent." Ismerem azon indokokat is, melyek e tárgyra nézve elmondattak, és nekem ezek számára esak mély sajnálkozásom van. T. ház! Az 1848 —9-iki rokkant honvédek száma napról-napra kevesbedik, a régi sírhantok mellé mindennap uj sírhantok domborodnak s elvégre kidől az utolsó harczos is, és el fog égni a hosszú szenvedések és nélkülőnzések lángjánál a kilencz könyv utolsó lapja is, a melynek segélyével megmenthettünk volna legalább két kincset: a törvényhozás kegyeletét a multak nagysága iránt, és az adott szó szentségét. (Éljenzés.) Mindezek daczára. — helyesebben mindezek kedvéért — én a költségvetést, mely nem zárja ki azt, hogy az általam kifejezett óhajtások előbbutóbb teljesüljenek: átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hosszas éljenzés, helyeslés hal oldalon.) Parcsetics Sándor jegyző (olvassa Várady Gábor határozati javaslatát.) Határozati javaslat. Beadják Várady Gábor, Clementis Gábor, Vidacs János, Pap Lajos, Domahidy Ferencz, Makray László, Ivánka Imre, Gáspár András, Kürthy István, Mednyánszky Sándor, Tisza László, Kende Kanut, Szunyogh Albert, Kis János, Kollár Antal, Farkas Elek, Plachy Tamás, Dezső Szaniszló, Eder István, Berecz Ferencz, Fráter Imre, Salamon Lajos, Grómon Dezső, Dobsa Lajos, Pilaszanovits József, Szontagh Pál (csanádi), Szomjas József, Péchy Tamás, Szakácsi Dániel, Luksics Bódog, Gaál Endre, Jankovich Miklós, Fejér Miklós, Szaplonczay József, Jámbor Pál. Tekintve, hogy a közös hadsereg 1871. évi költségvetésében ellátási czim alatt a rokkantak és nyugdijasok részére 10 milliót meghaladó ősszeg állapíttatott meg, a nélkül, hogy ennek megfelelően az 1848 —49-iki önvédelmi harczban részt vett honvédekről hasonló gosdoskodás történnék ; tekintve, hogy azok, kik az említett önvédelmi harczban hazánk ellen fogtak fegyvert, nyugdíj és más ellátásban részesittetnek ; mig a haza védelmében részt vett honvédseregnek nemcsak főtisztjei nem részesittetnek nyugdíjazásban, hanem még rokkant és keresetképtelen honvédeink ellátására sínes valamely öszszeg a költségvetésben előirányozva? mondja ki a képviselőház: hogy az 1848. és 1849. évi rakkant és kereset képtelen honvédeknek, valamint azon keresetképtelen özvegyeknek nyugdíjazására, a kiknek házassága az 1848. és 1849. önvédelmi harcz befejezése előtt keletkezett, úgyszintén az emiitett időben kötött házasságból született kiskorú árváknak gyámolitása érdekében ezennel 400 ezer frt ajánltatik meg, utasíttatván a bonvédelmi miniszter, hogy ezen nyugdíjazásra átalában az ellátásra vonatkozó törvényjavaslatát a képviselőházhoz késedelem nélkül terjeszsze be." Pulszky Ágost: T. ház! az előttem szólott szónokok, egynek kivételével, miudnyájan elfogadták a honvédelmi minisztérium előttünk fekvő költségvetését ; azonban mindnyájan bizonyos restrictiokat, bizonyos árnyfoltokat említettek föl, melyek szerintök a költségvetésből kitörlendők lennének, mielőtt teljes megelégedéssel járulnál]ak szavazatukkal ezen költségvetés megszavazásához. Én megvallom, ezen költségvetést feltétlenül ugy, a mint áll elfogadom: mert én részemről nem látok semmit, mi miatt a minisztériumnak a múltra nézve szemrehányást lehetne tenni, és mert nem tudok a közvetlen jövőre nézve semmit, a mi csakugyan megvalósítható volna, s a mit a minisztérium meg nem ígért, s igy bizonyosan, — valamint, a mint a múltban mindig megtartotta igéretét, — jövőre is kétségtelenül ki fog vinni. Én tehát indokolni kívánom azt, hogy miért fogalom én el ezen költségvetést föltétlenül, indokolni kívánom ; nehogy az látszassák, mintha mi itt mindnyájan olyat szavaznánk meg. a miről nem tudjuk, hogy abban mi foglaltatik; nehogy ugy látszassák, a mint a 30*