Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-299

299. országos Illés márczius 2. 1871. 85 nak beadása alkalmával nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a kereskedelmi kamara memorandumában alaptalan vád az, hogy a pályaudvarokban a gabona hónapokon át hever : mert •— mint monda — orgánumaim tudósítása szerint sehol 4 — 5 hétnél tovább nem hevert; pedig a kereskedők nem nagyítottak, mert én tulajdon testi szemeimmel alig két hete. olvastam egy idegen kereskedő levelét, a melyben udvariasan tudtára adja az illető kereskedőnek, hogy minden összeköttetést kénytelen megszakítani a pesti kereskedőkkel, mert októbertől kezdve a szobi pályaudvaron hever a gabona, melyet novemberben neki meg kellett volna kapnia. T. ház! jaj annak a károsodott embernek, a kinek kártérítési ügyében a bíró a vádlott prókátora, s tanúi jelentésére és állítására fekteti Ítéleteit. Annálfogva ne vegye rósz néven a t. közlekedési miniszter ur, hogy én a közönség, a kereskedelem, a productio és a haza érdekében ugy a vasúti igazgatóságok mint a királyi fölügyelők ellen sorompóba lépek. (Halljuk!). Azon úgynevezett nyilatkozatban az állíttatik, hogy a szállítók nehézségei azáltal elháríthatok egy részben, hogy panaszkönyvek hozattak be. Panaszkönyvek eddig is voltak. De tegyük fel, hogy ilyen panaszkönyvek sohasem lettek volna, hogy azok csak most hozattak volna be. Az<.n panaszkönyveknek hasznát esak független utazó veheti oly kisebbszerű mulasztások esetében, melyek az alárendelt hivatalnokokat terhelik, mint például: pokróczok hiánya, rósz ablak, vagy rósz ajtó miatt stb. De kérem alássan! a rendszer, a rósz rendszer és az igazgatóság önkénykedése elleni panaszt a kereskedő be nem jegyezheti azon panaszkönyvekbe, hacsak magát ki nem akarja tenni az igazgatóság boszujának, melyet rajta a vasuthivatalnokok fel- és lerakodás alkalmával a hivatalos mázsálásnál ós kártérítési kérdéseknél határtalanul gyakorolhatnak. Azon nyilatkozatban, melyet a királyi fölügyelőség ád, többek közt az foglaltatik: hogy a gabna kivitellel élnem foglalt vasutak fölszolittattak, hogy fölösleges kocsijaikkal segítsék ki a régibb vasutakat. Ez, tisztelt ház, irónia. Ugyan melyik uj vasuttársnlat tegye ezt: talán a losonczi, a hatvan-miskolczi, vagy a nagyvárad-eszéki, melyeknek szállítási képessége minden kritikán alól áll? Én most is tudókba nagyvárad-eszéki vonalon oly állomást, ahol 2000 mázsánál több gabona fekszik, és fizettetik tőle a kárt, és teherszállítási képessége naponkint alig hatezer mázsa. De tegyük fel, hogy ezen módon lehetne segíteni. Meg Volt ez már próbálva 1867 — 8-ban és lehetett tapasztalni, hogy a vasúti vonaloknál a kölcsönös viszonosság a segítségben nem létezik. Mert például, ha az állam-vasúttársaságnak szüksége van kocsikra és a tiszai társaságtól kéri azokat kölcsön: akkor azokat csak hónapok múlva adhatja vissza. Ha pedig a tiszai vasúttársaság szorul az állam-vasuttársaság kocsijaira : két-három nap múlva Czeglédnél vissza is szolgáltathatja ; inert a tiszai vonal Czeglédig, az állam-vasuti pedig Stettinig viszi a terheket. A segítség csak akkor lehetséges, ha mindkét részről egyenlő távolságra és egyenlő időre adatnak kölcsön a kocsik. Továbbá azt állítja a királyi fölügyelőség, hogy alaptalan azon vád, melyet a közönség azért emel, hogy nincs elég teherszállító kocsi, s hogy a bajok oka nem a vasúti igazgatóságban, nem a kocsik hiányában, hanem egészen másutt rejlik, és ezen okokat elhárítani a magyar kormánynak nem áll hatalmában, vagyis tulajdon szavaival élve : a ,,vasúti nehézségek kiítforrása kizárólagosan a birodalom határain, és igy a magyar kormány hatáskörén kívül esvén, azok gyökeres orvoslását a kormánytól követelni nem lehet." Az igaz, hogy a háborúnak is van része benne : de én azt mondom, hogy nem alaptalan azon vád, hogy nincs elegendő kocsi, sőt nagyon is alapos; a mennyiben nem volt, és most sincs elegendő kocsi. Ezt szavakkal és adatokkal fogom kimutatni. Valamely vasúti vonalon szükséges kocsik számát meghatározza az azon vasútvonalon tapasztalt forgalom mennyisége. Az 1869. évről kiadott kimutatás szerint, melyet az igazgatóság 1870. elején közzétett, Baziás és Marchegg közt 27 millió mázsa teher áruczikk vitetett, melynek meggyőzésére beszámítván azon 53 százalékot is, melyet jövet-menetkor a kocsik üresen tesznek, több mint 2000 millió mázsa mértföld kívántatott. A vasut-társaságnak azon évben volt 4250 vaggonja, melyből, tapasztalás szerint, lehúzván a 15 százalék elhasznált s igazítás alatt álló kocsit, marad 3600 hasznavehető kocsi. Már most, hogy ezen több, mint 2000 millió mázsa mértföldet 3600 kocsi, melynek tehervitel-képessége 75 százalékot meggyőzhessen, kellett volna egész év alatt naponkint 1550 mázsa mértföldet tenni minden kocsinak, minek meggyőzésére naponkint egy-egy kocsira több 10 mértföld útnál jut. T. ház! A ki annyira-mennyire ismeri az administrationális kezelést, jól tudja, hogy oly kevés és gyakorlatlan személyzettel, mint a milyennel az államvasút bír, lehetetlen a waggonparkok menetelét ugy rendezni, hogy naponkint 7 mértföidnél egy kocsi több utat tehessen, és így 150 mázsa, vagyis 75 % tehervitel-képessó-