Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-298
76 293. országos Qlés márczius I. 187!. egy újságot adok ki, melynek van 5000 előfizetője, ' és azt valamely nyomdásznál nyomatom, kinek van három sajtója ; de ezen újságnak lesz idővel 10,000 előfizetője, és igy a íapból 10,000 példányra van szükség, a nyomdász emellett sokkal többet nyer, ha megtartja a három gépet, mert azt mondja: minek fektessen bele uj tőkét, a három sajtó annál többet keres, minél többet nyomnak rajta; igen, de az igényeknek nem felel meg: én akkor, ha a nyomdász nem elégíti ki kívánalmaimat, elmehetek másik nyomdászhoz; de a vasútnál ezt nem tehetem. E tekintetben tehát a kormánynak határozottan közbe kell lépnie. A napokban, — és ez az elébbi pontnak illustratiójául szolgálhat, hogy t. i. nem kell túlgyengednek lenni ezen szóra nézve : „egyetértőkig", — a lajtántúli kereskedelmi miniszter egyszerűen ráparancsolt a vasutakra, hogy enynyi meg ennyi tengelylyel többet kell beszerezniük. Én irtam a bécsi kereskedelmi minisztériumhoz, tessék velem tudatni, micsoda oknál fogva követelik ezt? A felelet az volt: egyszerűen azért, mert látták, hogy a meglevő forgalmi eszközök nem elégségesek. „In dieser Art wurde der Staatsbahn die Ansehaffung von 6300, der Südbahn jené von 5200 Achsen aufgetragen, und von den an di& gemeinsamen Bahnen erlassenen Verfügungen der königl. ungarischen Regierung Kenntniss gégében." Ők tehát megtették a kellő intézkedést és egyszerűen értesítették erről a mi kormányunkat : előre tudván, hogy ez ellen senkinek kifogása nem lesz. Azt hiszem, hogy a forgalmi eszközöknek szaporítása mulhatlanul szükséges ; azonban hozzá tettem a 2. ponthoz, még egy speciális kérdésnek fölemlitését, nem azért, — mint t. barátom Vass Samu gr. hiszi — mert valami különös gyűlölet léteznék az államvaspályatársaság irányában, vagy, nem azért, mintha csakis ezen vasuttársulat vétett volna, és más nem. Nem. Az államvasuttársulat azért van inkább kitéve a megtámadásoknak, mert ezen vaspályának kettős természete van. Az északi vaspálya például csak visz árúkat Pestről, a déli vaspálya innen délfelé, vagy délnyugat felé viszi el az árúkat: mig ellenben az államvasuttársulat hoz is, visz is; tehát ennek kettős föladata van. Igen természetes, hogy ezen kettős föladatának megfelelni és az igényeket kielégíteni kétszeresen nehéz is. Nem mondom, hogy az államvaspályatársulat kevesebbet tett talán, mint a többi; csak azt, hogy keveset tett. Azt hiszem, hogy a forgalmi eszközök szaporításával, az államvaspáiyánál, nem igen fognak boldogulni, azért voltam bátor indítványozni azon t. képviselő uraknak, kik e határozati javaslatot aláírták, azon hozzátételt, mely különösen a vácz-marcheggi vágány lerakására vonatkozik. A vasúti praxisból tudjuk, hogy a kettős vagányu vasút minden T / 4 órában körülbelül egyegy vonatot indíthat útnak, de mondjuk, hogy nem minden V4 órában teszi, hanem minden l / 2 órában, ez naponkint 48 vonatot tesz. Egy-egy vonat, a mint a praxis a tiszai, és állam-vasutaknál mutatja 12,000 mázsát szokott hozni, minek súlyából % a tárára esik, — maradna a 12,000-ből, 4800-at levonva, 7200. Méltóztassanak ezen 7200-at sokszorozni 48-al, lesz körülbelül háromszáz ötvenezer. Ennyit képes is szállítani a kettős vagányu vasút, még akkor is, ha nem minden V* órában, hanem V 2 órában indul egy vonat,mig most egyremásra csak 120 ezer mázsát lehet naponkint számítani, s ez fontos dolog. Még azért is súlyt fektetek a második vágány lerakására : mert éneikül, azt hiszem, a forgalmi eszközök szaporításának semmi czélja nem lesz; mert ha a kocsik megvannak, és azok a fészer alatt állanak: annak senki sem veszi hasznát. Kérdem, vajon lehetséges-e, és van-e joga a kormánynak, hogy az állam-vaspályát ezen második vágány lerakására kényszerítse? Nem tudom, megengedi-e a tisztelt ház, hogy erre nézve tapasztalataimat elmondjam. Én magammalhoztam az engedély-okmányt, és megvallom, hogy oly pontot, melyből azt egyenesen következtetni lehetne : nem találtam ; hanem van két pont, mely erre, vélekedésem szerint, a kormányt igenis följogosítja. A 4-ik §.. mely a temesvári részről szól, azt mondja: „Die Q-rundfláche, so, wie die Erd- und Kunstarbeiten, müssen für 2 Greleise hergestelt werden. Die Concessionáre sind aber berechtigt, solange ein einziges Geleise zu haltén, in wielange der einjahrige Bahnvertrag nicht die Ziffer von 90,000 fi. Cmre. pr. Meile erreicht." Méltóztassanak figyelembe venni, hogy ez a temesvári vonal, mely kevésbé fontos és látogatott. Mi mondatik itt,: „Sie sind berechtigt", hanem csak kivételesen vannak följogosítva egy vágányt tartani : addig, mig a jövedelem nem tesz 90,000 frtot, de azután két vágányt kénytelenek tartani; tehát ebben is benne van a kormánynak joga, hogy kény szeritheti őket. Van azonban még egy §., mely egész átalánosságban szól: „Die Concessionáre habén die Pflicht, allé ikre Coneessionirten Eisen bahnen wáhrend der Dauer dieser Concession stets ím vollkommen guten u. betriebsfáhigen Zustande auf ihre alleinigen Kosten, ohne allén Beitrag j von tíeite der Staatsverwaltung zu erhalten u. I jederzeit die Lebensmittel mit den Bedarf des ! öífentlichen Verkehrs in Verhalltniss zu bringen."
