Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-298

74 298. országos ülés márczius 1. 1871. melyek legkönnyebb módon és legolcsóbban visznek a tengerhez. Ezeken építkezhetünk, csinálhatunk olyan közlekedési eszközöket, melyekre közvetítő befolyás nem történhetik. Ezek alkalmasak lesznek, tömeges és rohamos természetű kivitelekre. A mi pedig a legközelebbi akadályokat illeti, — mert hiszen tagadhatatlan, hogy az államvaspálya sok hátramaradást okoz, részint hanyagsága, részint forgalmi eszközeinek nem elégséges volta miatt: — én azt hiszem, hogy ezen leginkább csak ugy lehetne segítenünk, ha a minisztérium oda törekednék, hogy mindazon vaspályáknak, melyek részben határainkon tűi terjeszkednek, határainkon belől levő része a külsőtől elvilasztassék, azok igazgatósága Pesten székeljen, igazgató tanácsa pedig legalább felerészben magyar honfiakból álljon. Ajánlom módosításomat a t. ház figyelmébe. Falk Miksa: T. ház! Nem lehet köszönettelnem vennem az igen t. közlekedés-miniszter urnák az imént hallott nyilatkozatát, hogy az általunk benyújtott határozati javaslatot ő is elfogadja. Csakhogy én e nyilatkozatból nem azt következtetem, a mit az igen t. miniszter ur: t. i. hogy nem szükséges többé e tárgyhoz szólani ; hanem épen annak ellenkezőjét. A t. miniszter ur azt mondja, hogy bizzuk a teendőket a kormánynak intézkedésére. Ezt én ugy értem, hogy az igen t. miniszter ur nemcsak azt akarja teljesíteni, a mit mi részletesen fölhoztunk a határozati javaslatban; hanem még többet is, t. i. azt, a mit itt a vita folyamában el fogunk mondani. Ajánlani a határozati javaslatot, erre természetesen nincs szükség; mert a mint mondom, nemcsak a t. kormány fogadja azt el, hanem alá van az irva a ház minden pártárnyalatának tagjai által. Ellenzésről tehát nem lehet szó; hanem legfölebb bővítésről és egynémely pontnak magyarázatáról. Ezt annyival inkább szükségesnek tartom, mert igen t. barátom gr. Vass Samu épen azt a pontot dobta ki a határozati javaslatból, melynek fölvétele mellett én buzgólkodtam legerélyesebben. Ujat, az igaz, nem lehet mondani ezen tárgyban; hanem épen abban rejlik a főbaj, hogy bár nem uj a dolog, bár 3 — 4 esztendő óta álanak főn mindezen bajok : léteznek még ma is. (Ugy van!) Én idézetekkel nem akarom untatni a t. házat, különben fölolvashatnék egypár hírlapi czikket, a melyek 1868-ban jelentek meg, és ha a t. ház nem tudná, mikor jelentek meg: azt mondaná, hogy tegnap. Fölolvashatnám a pesti áru-tőzsde és gabnacsarnok memorandumát 1868-ból. Ha nem tudná a t. ház, hogy ez 68-ban íratott: azt mondaná, hogy ez azon kérvény, i melynek alapján mi ezen határozati javaslatot j terjesztettük elő. Ez, t. ház, az én nézetem szerint baj, és j pedig olyan baj, melyen valahára erélyesen kell > segíteni. Ea nem vádolom a kormányt arról, hogy nem volna benne jó szándék, jó akarat; I hanem ugy látszik, hogy szüksége van mégis I egykis pressiora a közvélemény részéről, hogy i aztán a teendő intézkedéseket lehetőleg erélyeí sen vigye keresztül. (Igaz!) A vasutakra nézve én lehetőleg tartózkoI doni a két extremumtól, mely ez irányban föl I szokott merülni. Vannak oly emberek, kik azt mondják, j hogy a vasutakhoz nem szabad hozzányúlni, ! hogy az oij fontos tényezője a közgazdászatnak és i a közjólétuek, hogy azt nem szabad bántani. Vannak mások, a kik azt mondják, hogy a i vasutak kiszívják az ország legjobb nedvét, hogy ; uzsoráskodnak az ország rovására stb.; — ezek! kel sem tartok. Én szeretem, ha a külföldi tőke bejön hozj zánk, és szeretem, ha nyer : mert, ha nem nyerne, | nem jönne ide. Hanem egészen magánjogi szern[ pontból, nézetem szerint, a vasúti vállalatokat ; még sem lehet tekinteni. Magánjogi viszony állhatott fön régente a szállító és fuvaros közt; | a szállító bérbevette a kocsit, lovat és bizonyos j áron megegyeztek a tovaszállitás iránt. A koi csis használta az ország útját, s ezzel punktum. ! Ez tisztán magánjogi viszony volt. A vasutak azonban monopóliumban része| sülnek. Övék a talaj, melyre a síneket lerakják; i oda más valakinek nem szabad sin rakni; I övék a sínek, s azon síneken más vaaki nem I járhat; övék a kocsik, melyek rajta járnak. Azt hiszem, ez mégis egykissé kivételes dolog, és ugy hiszem hogy a kormánynak tökéletesen jogában áll hozzászólani; mikép kezelik ezen monopoliuI mot ? Ezes azon szempontok, melyekből én a vas: utakat tekintem. Azt mondják ugyan: ott vau a eoneurren| tia; szorítani kell a vasutakat és lehet is szori| tani concurrentia utján. De én azt hiszem, hogy az oly országban, ! hol kamatgarantia van : az nem lehetséges; S ott a conenrrentiának egy bizonyos határa I van, melyen ha túl megyünk, magunk tettük ki magunkat a károsodásnak, akkor inter duos | litigantes tertius luget, és nem gaudet; mert ; magunk zsebéből fizetjük a hiányt az egyiknek I is, a másiknak is. ; Ezen átalános megjegyzések után, legyen