Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-298

• 68 298- ertzígo* Illés mány egyik, teljes meggyőződéséből kifolyó ér- I vül azt hozta föl, hogy a rövid szolgálati idő mellett, egy tökéletesen a ezélnnk megfelelő tüzérséget alkotni vajmi nehéz volna. Ezen érv ellen épen a túloldalról mondatott az, hogy hiszen ezen lehet segíteni: a szolgálati időt hoszszabbitani lehet és kell. Ekkor tehát az ellenzék részéről nem forgott fön nehézség abban, hogy nagyobb kötelességek rovassanak, pedig nem az egész seregre, hanem annak csak egy részére, t. i. azokra, kik talán arra alkalmasoknak mutatkoznának, hogy a tüzérségbe léphessenek. Akkor pedig nem pár hónapi szolgálatról volt szó, mert azt csak mindenki elismeri, hogy pár hónapi szolgálat, vagy rendkívüli behívás nem elégséges arra, hogy valaki a tüzérségre kiképeztessék. A t. képviselő urak tehát hosszabb szolgálati időt tartottak szem előtt akkor : mikor mindamellett készeknek nyilatkoztak e hosszabb időt is megadni. Akkor arról volt szó, mit előnyösen megkaphatunk a közös hadseregből, hol az a hosszabb szolgálati idő következtében is, és annak folytán, mert az minden mellék-agai el van látva : jobban található, mint itten. — Most pedig olyasminek pótlásáról van szó, mit nem kaphatunk máshonnan: t. i. a honvédségnek a szükséges kerettel való ellátásáról. És ime, a t. képv. ur, azt a rövid szolgálati időt, mely erre szükséges, meg akarja tagadni. Ez, azt hiszem, elég világot dérit arra : miként áll a két oldal egymással szemben, a honvédség kiképeztetésére nézve. Ezt átalánosan előre bocsátva, átmegyek azokra, miket a t. képv. ur egyenkint mondott. Először azt méltóztatott mondani, hogy ezen törvény felesleges volna akkor, ha elfogadtatott volna a túloldalról jött azon javaslat, hogy az egy éves önkéntesek a seregben eltöltött egy évi szolgálati idő után a honvédségbe tétessenek át. Megengedem, hogy ez a honvédség keretét szaporította volna; de a hadsereget tökéletesen megfosztotta volna a magyar tiszti elemtől. S mi lett volna ennek eredménye ? Az, hogy igenis lett volna 329 ezer közlegény azon biztos kilátással, hogy annak magyar tisztje sohasem lesz. Vajon ez-e az, mit a t. képv. ur sajnál, nem tudom ; de én annál kevésbé sajnálom, hogy azon javaslat elvettetett: mert az egyévi önkéntes szolgálat könnyebbség, mely adatott azoknak, kik a seregben vannak s igy, ha ez megszűnik: következménye az lett volna, hogy mindenki, ki a seregbe lépett, elesett volna azon kedvezménytől, habár alkalmasnak mutatkozott volna is arra, hogy egy év alatt magát a tiszti állomásra kiképezze ! Fgyéb eredményét nem látom. Ami azt illeti, hogy csak az önkéntesek márczius I. I87T. vétessenek be, és ezt czelozza a képviselő ur javaslata : megvallom, ezzel nem tudok megelégedni. A kormánynak, kétség kivül, föladata az, hogy ezen törvényt, ezen fölhatalmazást ugy használja, hogy ne ártson, hanem használjon az intézménynek. S én azt gondolom, föl vagyunk jogosítva azon föltevésre, hogy a kormánytól várhatja mindenki azt: hogy nem fogja e fölhatalmazást oly módon használni, miszerint az talán az intézmény ellen ellenszenvet idézzen elő. Azt azonban, hogy körülirassók: kik azok, kiket a kormány behíhat, s hogy a kormány kezei az által megköttessenek, hogy csupán önkénteseket híhasson be: egyátalán nem tartom elfogadhatónak; ellenkezőleg ezt oly intézkedésnek tekintem, mely midőn egyrészről kívánja a kormánytól, hogy a honvédség harcaképességét minélelőbb biztosítsa: másrészről elvonja tőle az erre vezető módokat. {Helyeslés jobb felől.) Épen a túlsó oldalról hallottuk dicsérni a porosz szervezet helyességét. De méltóztassék tekintetbe venni azt is, mily terhet ró az az illetőkre. Ott nemcsak a katona-kötelezettek vannak némileg sújtva a törvény által, és nemcsak azokra haramiának nagy terhek ; hanem magánosok is tartoznak azokban résztvenni. Nem szabad például erdészi s más ily hivatalba oly embert fölvenni, ki nem szolgált a hadseregben, sőt az illető, — különben egyforma qualificatio mellett: — azokat kénytelen venni, kik a hadseregben szolgáltak. Egy szóval ott a törvény gondoskodik arról, hogy egyrészről a polgárok bizonyos osztálya kötelességét teljesítse, de másrészről arról is, hogy bizonyos jutalomban is részesüljön. Mi megkívánjuk itt az eredményt: akarunk aratni, de vetni nem akarunk. (Élénk tetszés jobb felől.) Az sem áll, amit arra nézve méltóztattak mondani, hogy azon intézkedésnek, mely e törvényjavaslatban foglaltatik : az lesz eredménye, hogy tisztekül és altiszfcekül egyátalán nem fognak jelentkezni; hanem vissza fognak vonulni. A. tapasztalás az ellenkezőt mutatja. Most már négyszer annyi jelentkezik, mint jelentkezett azelőtt, és reménylem, hogy ez igy fog haladni. A kormány részéről pedig igenis azt az ígéretet tehetem, hogy oly kímélettel fog eljárni, miszerint sem vidékek, sem osztályok iránt igazságtalan ne legyen ; de midőn ezen ígéretet, a t. ház előtt, igen szívesen teszem: másrészről meg a kormány részéről követelnem kell azon erőt, melyet e törvényjavaslat ad. Hogy itt nincs kimondva a szolgálati időnek minimuma és maximuma: ennek igen egyszerű oka van. A kormány nem határozhat egy ily időtartam fölött, miután e részben még nincsen