Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-297
54 297. országos ölés február 28. 1871. létszámának megfelelöleg esnék 2963 közlegény. Van továbbá a hadseregnél 816 tüzér tiszt s igy a honvédtüzérség most 142 tisztet igényelne ; 142 tisztnek kiképzése pedig t. ház, nem oly nagy dolog, hogy az lehetetlenségnek volna mondható. Én tehát azt hiszem: nem áll, hogy Magyarország nem birná el ezen kisebbségi indítvány teljesítését. Nem gondolom, hogy Magyarország arra szoruljon, miszerint a honvédség csak azon esetre nyerhessen tüzérséget, ha annak költségeit magán adokozásakból teszszük össze, vagy — mint a pénzügyminiszter ur mondta, — ha a honvédség, miként 1848-ban tette: puszta kézzel foglalja el magának az ágyukat. Magyarország honvédsége valóban nem érdemiette meg minisztereitől azt, hogy ily gúnyos módon alamizsnára vagy martalékra utasíttassák.^ Kénytelen vagyok még Éber Nándor képviselő ur tegnapi előadására egy pár nagyon rövid megjegyzést tenni. Éber Nándor képviselő ur szemünkre vetette, hogy nálunk a hadsereg körüli vitában katonai szempontok helyet politikai szempontok szerepelnek; ebben a t. képviselő urnák nemeiig igaza lehet; de nagyon igazságtalan akkor : midőn ellenünk hozza föl e vádat és midőn el nem ismeri, hogy a politikai szempont ezen kérdésben a jobb oldalon sokkal inkább szerepel; mert azon óhajtás, hogy a honvédség tüzérséggel is birjon, nem politikai szempont, hanem katonai szempont. Azon eljárás azonban, melynélfogva önök megtagadják azt, hogy a honvédség tüzérséggel is bírjon, az csakugyan semmi egyéb , mint politika. (Ugy van.) A t. képviselő ur fejtegeti, hogy Magyarországnak szüksége van szövetségesre. Azt mondja, hogy szövetség külön hadsereggel, együtt nem is képzelhető. Ezen állításának igazolására visszaemlékszik a krimi hadjáratokból merített tapasztalatokra, és kimutatja, hogy ott, habár Európánakkét leghatalmasabb serege működött: azért, mert nem egyesité a hadseregeket, igen sokszor megtörtént, hogy mig az egyik győzött, a másiknak veszteséget kellett szenvednie. Ezzel azonban a t. képviselő ur épen semmit sem bizonyít; mert az épen ugy megtörténhetik oly hadsereggel is, mely együttesen egy vezénylet mellett működik. Példa erre az osztrák hadsereg legutóbbi hadjárata : ott megtörtént, hogy daczára annak, hogy egységes volt a vezénylet, mégis az egyes csapatok egymással ellentétes irányban mőködtek ; sőt az is megtörtént, hogy a bölcs hadvezér rendeletére a hadsereg egyik része a tábornak a másik részét lövette. Éber képviselő urnák fölhozott példája tehát éppen semmit sem bizonyít. Buzdit az igen t. képviselő ur, hogy Poroszország példáját kövessük. "Valóban, mi sem kívánunk egyebet ; és éppen, mert ezt követni akarjuk, azért kérünk mi külön hadsereget és addig, mig külön hadsereggel bírhatunk: kérünk a honvédség számára tüzéreket. így követjük Poroszország példáját ; mert azt, hogy háború esetében Magyarországnak hadügyminisztere egyetlen egy ágyúval se rendelkezzék: mindennek inkább lehet nevezni, de porosz példának semmi esetre sem. Mondja a t. képviselő ur, hogy ő azért nem akarja elvenni azon kevés magyar tüzért a közös hadseregtől, hogy azon közös hadseregnek Magyarországot illető része magyar legyen. Én kénytelen vagyok azt elhinni, mert ő mondja ; de ha nem mondaná, nem hinném el. Mert aa visszaemlékezem azon egypár hét előtt itt folytatott vitára, midőn a központi bizottság megbízásából épen én voltam szerencsés azon indítványt előterjeszthetni, hogy a közös hadseregnek Magyarországot illető része magyar hadseregnek neveztessék: akkor azt ellenezték, mintáz önök által teremtett állapot nyugalmát megzavaró veszedelmes indítványt. Nem hallgathatom el azonban, hogy Éber képviselő ur, miként monda, bűnnek tartaná, ha végrehajtatnék az, a mi általunk inditványoztatik : bűnnek tartaná ! valóságos bűnnek. Nem igy t. képviselő ur! Magyarország honvédségét tüzérséggel ellátni nem bűn, hanem gondoskodás a haza jövője iránt. Az önök eljárása azonban, Magyarország sorsán a szelleméről és vezényletéről egyaránt ismeretes osztrák hadsereg kezébe tenni le: — ha nem is akarom mondani, hogy bűn, hanem bizonyára a legnagyobb meggondolatlanságok közé tartozik. (Helyeslés bal felől.) Ürményi Miksa t. képviselőtársam szemére veti Keglevich Béla t. barátomnak, hogy az osztrák birodalom fölbomlásának lehetőségéről megemlékezett. Én t. ház, ezen kérdéssel foglalkozni nem akarok; de a t. képviselő ur kétségtelenül tudja azt, hogy ezen eshetőséggel a túlsó oldalon is foglalkoznak, ott is igen tekintélyes német népgyűlések tartatnak, melyekben a német egység tökéletes keresztülvitelének eszméjét üdvözlik ; másrészről a képviselő ur azon körülményből is, hogy e kérdésről itt beszélünk, átláthatja, hogy ezen kérdés valósággal létezik: s igy Magyarország sorsát annyira megkötni, mint ő akarja, annyit tenne, mint azt is kérdésessé tenni. Ezt én t. ház, nem akarom. (Helyeslés bal felől.) A tisztelt képviselő ur szemünkre vetette, hogy mi a franczia-porosz hadjárat elején a
