Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-297

54 297. országos ölés február 28. 1871. létszámának megfelelöleg esnék 2963 közlegény. Van továbbá a hadseregnél 816 tüzér tiszt s igy a honvédtüzérség most 142 tisztet igényelne ; 142 tisztnek kiképzése pedig t. ház, nem oly nagy dolog, hogy az lehetetlenségnek volna mondható. Én tehát azt hiszem: nem áll, hogy Magyar­ország nem birná el ezen kisebbségi indítvány teljesítését. Nem gondolom, hogy Magyarország arra szoruljon, miszerint a honvédség csak azon esetre nyerhessen tüzérséget, ha annak költsé­geit magán adokozásakból teszszük össze, vagy — mint a pénzügyminiszter ur mondta, — ha a hon­védség, miként 1848-ban tette: puszta kézzel fog­lalja el magának az ágyukat. Magyarország hon­védsége valóban nem érdemiette meg miniszte­reitől azt, hogy ily gúnyos módon alamizsnára vagy martalékra utasíttassák.^ Kénytelen vagyok még Éber Nándor képvi­selő ur tegnapi előadására egy pár nagyon rö­vid megjegyzést tenni. Éber Nándor képviselő ur szemünkre vetette, hogy nálunk a hadsereg körüli vitában katonai szempontok helyet poli­tikai szempontok szerepelnek; ebben a t. képvi­selő urnák nemeiig igaza lehet; de nagyon igaz­ságtalan akkor : midőn ellenünk hozza föl e vá­dat és midőn el nem ismeri, hogy a politikai szempont ezen kérdésben a jobb oldalon sokkal inkább szerepel; mert azon óhajtás, hogy a hon­védség tüzérséggel is birjon, nem politikai szem­pont, hanem katonai szempont. Azon eljárás azonban, melynélfogva önök megtagadják azt, hogy a honvédség tüzérséggel is bírjon, az csakugyan semmi egyéb , mint politika. (Ugy van.) A t. képviselő ur fejtegeti, hogy Magyar­országnak szüksége van szövetségesre. Azt mond­ja, hogy szövetség külön hadsereggel, együtt nem is képzelhető. Ezen állításának igazolására vissza­emlékszik a krimi hadjáratokból merített tapasz­talatokra, és kimutatja, hogy ott, habár Euró­pánakkét leghatalmasabb serege működött: azért, mert nem egyesité a hadseregeket, igen sokszor megtörtént, hogy mig az egyik győzött, a másik­nak veszteséget kellett szenvednie. Ezzel azon­ban a t. képviselő ur épen semmit sem bizonyít; mert az épen ugy megtörténhetik oly hadsereg­gel is, mely együttesen egy vezénylet mellett működik. Példa erre az osztrák hadsereg leg­utóbbi hadjárata : ott megtörtént, hogy daczára annak, hogy egységes volt a vezénylet, mégis az egyes csapatok egymással ellentétes irányban mőködtek ; sőt az is megtörtént, hogy a bölcs hadvezér rendeletére a hadsereg egyik része a tábornak a másik részét lövette. Éber képviselő urnák fölhozott példája tehát éppen semmit sem bizonyít. Buzdit az igen t. képviselő ur, hogy Po­roszország példáját kövessük. "Valóban, mi sem kívánunk egyebet ; és éppen, mert ezt követni akarjuk, azért kérünk mi külön hadsereget és addig, mig külön hadsereggel bírhatunk: kérünk a honvédség számára tüzéreket. így követjük Poroszország példáját ; mert azt, hogy háború esetében Magyarországnak hadügyminisztere egyet­len egy ágyúval se rendelkezzék: mindennek in­kább lehet nevezni, de porosz példának semmi esetre sem. Mondja a t. képviselő ur, hogy ő azért nem akarja elvenni azon kevés magyar tüzért a közös hadseregtől, hogy azon közös hadseregnek Magyarországot illető része magyar legyen. Én kénytelen vagyok azt elhinni, mert ő mondja ; de ha nem mondaná, nem hinném el. Mert aa visszaemlékezem azon egypár hét előtt itt folytatott vitára, midőn a központi bizottság megbízásából épen én voltam szerencsés azon indítványt előterjeszthetni, hogy a közös hadse­regnek Magyarországot illető része magyar had­seregnek neveztessék: akkor azt ellenezték, mintáz önök által teremtett állapot nyugalmát megza­varó veszedelmes indítványt. Nem hallgathatom el azonban, hogy Éber képviselő ur, miként monda, bűnnek tartaná, ha végrehajtatnék az, a mi általunk inditványozta­tik : bűnnek tartaná ! valóságos bűnnek. Nem igy t. képviselő ur! Magyarország honvédségét tü­zérséggel ellátni nem bűn, hanem gondoskodás a haza jövője iránt. Az önök eljárása azonban, Magyarország sorsán a szelleméről és ve­zényletéről egyaránt ismeretes osztrák hadsereg kezébe tenni le: — ha nem is akarom mondani, hogy bűn, hanem bizonyára a legnagyobb meg­gondolatlanságok közé tartozik. (Helyeslés bal felől.) Ürményi Miksa t. képviselőtársam szemére veti Keglevich Béla t. barátomnak, hogy az oszt­rák birodalom fölbomlásának lehetőségéről meg­emlékezett. Én t. ház, ezen kérdéssel foglalkozni nem akarok; de a t. képviselő ur kétségtelenül tudja azt, hogy ezen eshetőséggel a túlsó olda­lon is foglalkoznak, ott is igen tekintélyes né­met népgyűlések tartatnak, melyekben a német egység tökéletes keresztülvitelének eszméjét üd­vözlik ; másrészről a képviselő ur azon körülmény­ből is, hogy e kérdésről itt beszélünk, átláthat­ja, hogy ezen kérdés valósággal létezik: s igy Magyarország sorsát annyira megkötni, mint ő akarja, annyit tenne, mint azt is kérdésessé ten­ni. Ezt én t. ház, nem akarom. (Helyeslés bal felől.) A tisztelt képviselő ur szemünkre vetette, hogy mi a franczia-porosz hadjárat elején a

Next

/
Oldalképek
Tartalom