Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-307
3gg 307. országos ülés márczins II. 1871 hiszen az indítványozó ur is 4 milliót csak mint részletes fizetést kér fölvétetni: oly tehernek tekinti, melyet, miután jogi szempontokon nem gyökeredzik, méltányossági szempontokból kellene megtéríteni; ez által pedig az államot egy elviselhetlen teherrel megróni az ország jelen helyzetében teljesen indokolatlannak tartja, azért az indítványokat nem tarthatja elfogadhatóknak, s azok elfogadását a tisztelt háznak sem ajánlja. Kollár Antal: Legelőször is a pénzügyi bizottság jelentését kell bonczolgatnom. Ha a pénzügyi bizottság küldetésének és megbízatásának, mit a t. ház tőle várt, meg akart volna felelni : mindenesetre az előiratokat kellett volna tárgyalás alá vennie, és abból meggyőződhetett volna, hogy a követelt törvényhatósági. költségek igazolva vannak. Továbbá beláthatta volna azt, hogy ezek nem egyéni költségek, miket nem lehet assimilálni azon más száz és száz költséggel , hanem ezeket törvény határozta meg. Harmadszor azt sem mondhatta volna, hogy a városi adózók a többi adózók rovására terheltettek volna. Kivilágosodott volna továbbá az is, hogy itten az államra semmi teher nem rovatik, hanem az követeltetik vissza, mit az állam kapott a többi adózók előnyére. Az lett volna kötelessége a pénzügyi bizottságnak, hogy az 1868-ki pénzügyi bizottság jelentését, az akkori városi képviselők által aláírt indítvány és határozati javaslatokat, valamint az időközben azok ellenében beterjesztett határozati javaslatokat és indítványokat szintén tekintetbe vegye: nem pedig hogy ily eljárást kövessen, és oly véleményt adjon, a milyent adott. Mert így azon gondolatra kell jönni, hogy a pénzügyi bizottság nem találta érdemesnek a kerületek és váx*osok ebbeli ügyét a ház elé terjeszteni, azon városok és kerületek ügyét, melyeknek politikai magatartása és érzülete lendületet adott a mostani alkotmányosságnak, mely lendület nélkül a mai alkotmányos élet nehezen lett volna létesíthető. T. ház ! A mi a pénzügyi bizottság jelentésének lényegét illeti;— miután csak ugyfelületesen tárgyalta az ügyet, miután az előiratokat nem vizsgálta meg, és csak ugy oda dobva tagadó véleményt javasolt: én csekély tehetségemhez képest, kötelességemnek tartom mind az indítványt, mind pedig a tényállást előterjeszteni, azon oknál fogva, hogy a t. háznak alkalma legyen magát tájékozhatni, és az igazságos követelésnek megfelelő határozatot hozni. A mi az indítvány és határozati javaslatokat illeti, melyeket 1868-ban és azóta többször a városi követek beadtak: az abból áll, hogy az 1861-től fogva törvényhatósági joggal felruházott kerídetek és városok által viselt és előlegül fedezett törvényhatósági költségek az állam által visszatérittessenek. Ebből állott az indítvány; a tény pedig az, hogy 1861-ben, midőn az alkotmányos élet megkezdődött, az országban minden törvényhatóság ennek alapján szervezkedett és iparkodott az evvel járó költségeket is sajátjából fedezni ; igy törtónt, hogy a megyék ép ugy, mint a városok, melyek törvényhatósági jogokkal birnak, iparkodtak a törvénykezés és törvényhatósági költségeket, melyeket azelőtt nem viseltek ; saját pénztárokból fedezni. De miután a megyéknek házi pénztáruk nem volt, kényteleI nek voltak kölcsönhöz folyamodni, s abból fedezni a költségeket. Ezen felül még az akkori collegiális korI mány. az udvari cancellár és a helytartóta, náes megtiltották a megyéknek, hogy ebbeli költségökre házi-adót, pót-adót , vessenek ki. 1 Másként állott ez a városokra nézve, melyeknek ; volt minden esztendőben kivetett pót-adójuk, i melyet azért szaporítottak, hogy a törvénykezési i költségeket fedezhessék, Ott a kormány nem tilj totta el a pót-adót, hanem megengedte annak | kivetését és beszedését. Ennek az lett következménye, hogy miután a városok ezen utón a szokott rendes adómennyiséggel ezen ujabb költségeket nem fedezhették : nevelés-ügyi, közbiztonsági pénzeikből fedezték a törvényhatósági költségeket ; ennek az lett következése, hogy egyszerre azon veszik észre magukat, hogy fenakadt az egész közigazgatási élet. Ennek következtében kénytelennek érezték magukat, megvizsgálni ezen fenakadás okát, s arra jöttek, hogy ők nem csak azon adót fizetik mint az ország többi adózói, hanem fizetik egyszersmind saját közigazgatásuk és törvénykezésük költségeit is. Ez adott azután alkalmat arra, hogy mind a kir. udvari eaneellariához, mind pedig a helytartótanácshoz felfolyamodtak, orvoslást keresendők s egyszersmind abbeli költségeik megtérítése iránt s ez eredményezte azon határozatot, hogy mind a collegiális kormány 1861. előtt, mind pedig a parlamentalis kormány 1867. után, előlegesen, azaz mielőtt ez ügyet tanulmányozta volna, „törvénykezési költségek* czim alatt évenkint bizonyos összeget határozott 1 meg a városnak kifizettetni. Ezen tényből tűnik ki az, hogy a város nem csak azon adót fizette, melyet az ország többi adózói, hanem fizette saját törvénykezési és közigazgatási, s ezeken kívül még a megye közigazgatási költségeit is. Jelenleg a városok nem kivannak egyebet, I mint azon többletnek megtérítését, melyet ők, mint városi adózók, az ország többi adózói által fizetett adón kivül fizettek, s ez azon követelés, ! melyet a városok és kerületek már a lefolyt [ évre visszaköveteltek.
