Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-306

352 306. országos Ülés márczius 10. 1871. ság méltányolja azt, hogy ezen fizetések; amint azok jelenleg meg vannak állapitva, csakugyan meg nem felelnek az igényeknek; méltányolja azt, hogy a Mária Terézia idejében megállapított fizetések már ma elégségesek nem lehetnek, midőn minden anyagi és szellemi munkának értéke nagyban emelkedett; és azért egy tekintetben eleget is tesz a kívánalomnak, a menynyiben azt indítványozza, hogy a tanárok nyugdíjazásánál nem 1365, hanem 2500 frt vétessék alapul. Én ebben implicite elismerve látom azt, hogy az 1365 frtnyi fizetés csakugyan tarthatatlan. Miben tér tehát el a pénzügyi bizottság jelentése az én véleményemtől? Abban, hogy én nem tartom helyesnek, miszerint a tanárok 61%-ja —48 közöl 24 van azon helyzetben — tehát ezen 24 tanárnak azon 3—400 frt, melyet ők privát szorgalom utján, mint didactrumot szereznek: levonassék és betudassék azon szükségesnek elismert 2500 frtnyi fizetésbe, amint az jelenleg csakugyan tényleg történik. A pénzügyi bizottság e részben az általam fölhozott aggodalmakat csakugyan nem oszlatta el, sőt ezentúl azon félszeg rendszert akarja behozni, és föntartani, hogy azon tanárnak, aki a didactrum utján többet tud összehozni, mint itt minimumként fölállitatik, hogy az kedvét elveszítse arra, hogy több privát collegiumot tartson : mert hiszem ugy is beszámittatik neki a didactrum a fizetésbe. Mindig hangsúlyozta azt a pénzügyi bizottság, hogy hiszen az egyetem végleges szervezésénél tekintettel fognak arra lenni. De uraim, itt egyénekről van szó, akik nem várhatnak addig, mig a rendszer meg fog változni: (Fölíciáltások: Dehogy nem várhatnak!) azok ma is érzik a szükséget, és hogyha ma is azon állapotban hagyatnak, azzal nem lesz rajtok segítve, hogy ha évek hosszú sora után tétetik talán rajtok könnyítés. Ennek folytán bátor vagyok a t. házat fölkérni, hogy mellőzésével a pénzügyi bizottság véleményének, mely elvben úgyis elfogadja azt, mit én indítványoztam, — amennyiben az csak a kiviteli módozatokban tér el az én indítványomtól : — az én indítványomat elfogadni méloztassék. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. ház! Fölfogásom szerint arról van szó, hogy egy, a dolgok természetes követelményének megfelelő fizetési módozat állandósittassék, rendszeresittessék. Ez valóban nehéz föladat, mert visszahatással lesz a tanár egész magatartására és szorgalmának mely irányban terelésére. Mindez legfontosabb megbeszélést igényel, melynek leginkább akkor lenne helye, midőn az egyetem végleges szervezéséről lesz szó. De másfelől itt szó van egyénekről, azoknak tisztességes ellátásukról. Ezen második czélból a t. ház már méltóztatott akként intézkedni, hogy a tandijak beszámításával ugyan, de minden egyénre nézve mégis hüztosittassék legalább 2500 frt addig is, mig a máris a törvényhozás asztalán fekvő javaslat keresztül mehet. Ezen időpontig, azt hiszem, talán lehet várni. {Helyeslés.) Azon veszélylyel szemben pedig, hogy, ha valamelyik tanár szerencsétlenség következtében, pl. hangját elveszti, vagy egyátalában munkaképtelenné lesz: a bizottság ajánlja, hogy nyugdijkiszámitás alapjául nem 1300 frt, hanem 2500 frt vétessék. Én azt hiszem, hogy ezen modus elfogadása által, maguknak az illető tanároknak épen ugy, mint az ügynek, a legjobb szolgálatot teszi a képviselőház; mert — bocsánatot kérek — én a t. képviselő ur által ajánlott modust nem tartom épen véglegesen kielégítőnek, és ha az sem kielégítő, akkor nem látom az okot, mely arra birna bennünket, hogy valami rendszert állapítsunk meg, amelyről nem állítjuk, hogy véglegesen jó lesz. Segítünk különben a szükségen ugy, mint tavaly is volt segítve, és mint most a bizottság a nyugdíjazás tekintetében segíteni akar. (Helyeslés.) Ez által időt nyerünk arra, hogy ha uj szervezetet teremtünk, olyat teremthetünk, amely véglegesen jó. Kérem a t. házat ezen motívumok alapján — nehogy oly intézkedést tegyünk, melylyel az illetőkön segítve nem lesz, és az ügynek talán kárára lenne — a pénzügyi bizottság véleményét elfogadni: mert én ezen kérdést megfontolás nélkül helyesen megoldhatónak nem tartom, és én kívánom, hogy ez tüzetesen megvitattassók. Ami pedig Hodossy képviselő urnák azon argumentumát illeti, hogy a tanároknak betudatván fizetésökbe a collegiumok tartásáérti dijak, ez a tanárok kedvét és szorgalmát csökkentené, mert azt mondhatnák: hogy ha többet is keresek a collegiumok által, nincs hasznom belőle, mert hiszen, úgyis a fizetésembe beszámítják, azaz akkor annál kevesebbet kapok az államtól; ha pedig kevesebbet szerzek magán szorgalmam által, akkor az állam pótolja ki a kevesebbletet. Erre én egyátalában el merem mondani, hogy ezen állítólagos hátránytól én nem tartok, hanem ellenkezőleg nagyobb hasznot várok azon eljárástól, mely a pénzügyi bizottság véleményének elfogadása által fog létrejönni, mert akkor az illető tanár nem fogja erejét 4 — 5-felé szétforgácsolni,ahol aztán egy irányban sem készül el, hanem egy irányban, rendes tanóráiban, fog iparkodni jelentékeny működést kifejteni. {Helyeslés.) Én is foglalkoztam ezen dologgal a haza-