Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-305
305. országos Dlés márczius 9. 187.'. 833 kadjon, és azt akartuk, hogy egyéb tekintetben j is a legszükségesebb megtéve legyen, t. i. egy kis szoba legyen ott. Ha ezenfölül még több kell, az nincs kizárva; de én részemről azt tartom, hogy oly dologra, melyre' nézve még terv siucs, és minek szükségességéről — teljes meggyőződésem szerint — előzőleg meggyőződve nem vagyok, igen jelentékeny összeget költségvetésembe állítani helyes nem volna. (TJgy van! jobb felől.) Én júniusban vettem át a miniszteri tárezát, októberben már nyomatni kellett e költségvetést, és akkor arról, hogy ezen suliguli ásványforrás körül mit kelljen építeni, nem voltam értesülve; és bizony körülbelül fontosabb dolgaim is vannak, mint hogy erről alapos tervekre alapított tudomást szerezhettem volna magamnak; de hogy valami mégis már most is szükséges, erről értesültem, és e czélból ezen összeget beállítottam a költségvetésbe. Különben pedig azt hiszem, hogy a mi a jövőt illeti, e tekintetben elég lesz téve a tisztelt képviselő ur kívánalmának, ha az a folyó évi szeptemberben benyújtandó költségvetésben tekintetbe fog vétetni. {Helyeslés.) Szaplonczay József: Többet nem is kivánok. Elnök; Elfogadja a t. ház a pénzügyi bizottság által javaslott tételt ? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik. Majláth István jegyző (olvassa): Sóvári uradalomban: a herleini fürdő berendezésére 10,000 frt. Széll Kálmán előadó: Nincs észrevétel. Elnöki Elfogadja a t. hézt (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik. Majláth István jegyző /olvassa) : Topánfalvi uradalomban: a marosujvári vendéglőház fölépítésére 2000 frt. Széll Kálmán előadó: Nincs észrevétel. Elnök: Elfogadja a t. ház ? (Elfogadjuk !) Tehát elfogadtatik. Majláth István jegyző (olvassa) : Az államjavakban, nevezetesen az erdőkben szükséges nagyobbmérvü befektetésekre. Széll Kálmán előadó: A pénzügyi bizottságnak ezen nagy összeget előmutató czimre inditványa nincs. A bizottság mindenekelőtt a pénzügyminiszter úrhoz azon kérdést intézte ezen összegre nézve, a melynek legnagyobb része a máramarosi és az erdélyi erdőségek kiaknázása •czéljából létesítendő befektetésekre lesz fordítva: vajon ezen összeget föl birja-e a kellő sikernek kilátásba helyezésével használni; ezen tekintetben rendelkezik-e azon előföltételekkel, a melyek ezen összegnek hasznára és sikerének fölmutatására szükségesek. A miniszter azon kijelentése folytán: hogy leginkább csak egy viz-szállitó és a tutajozást rendező törvénynek szükségét érzi; reményű azonban, hogy annak mielőbbi törvényhozási létrejötte eszközölve lesz, ezen összegnek befektetését ezen évben kilátásba helyezte. Még azonkívül kijelentette az:, hogy minden egyes tételnek gondos átvizsgálása után, minden egyes építkezési költségvetésnek még gondosabb tanulmányozása után fogja csak ezen kiadást megtenni, és ezen összeget odafordítani. A bizottság ezen fölvilágositásban megnyugodván, észrevétel nélkül ajánlja az 1.898,400 frt összegnek megszavazását. Szaplonczay József: T. ház! A máramaros-szigeti igazgatóság alá tartozó erdőknél 725,600 frtot találok előirányozva. Nem azért szólalok föl, mintha netán észrevételem volna aziránt, hogy a maramarosi erdőknél ezen investitio tétetik ; de mindenesetre föltűnő előttem az, hogy már igen sok befektetés történt eddigelé. Ha fölveszem, milliókra megy az már, a mi Máramarosban az ily munkákra befektethetett, mert már a megelőző előirányzatban részint a Kőrösmező-viz felfogására szükséges gát építésére, részint ottan egy fürészmalom építésére szavaztatott meg egy nagy összeg a képviselőház által. De mindezen munkálatokra nézve, habár a kincstári igazgatóságnak ügyes és képes szakemberei vannak soha sem adatik be részletes előirányzat; pedig óhajtandó lenne, mikor milliókról van szó, hogy a pénzügyi bizottságnál ezek a tervek bemutattatnának. Jól tudom én azt, tisztelt pénzügyminiszter ur. hogy az az ősszeg, a mit itt kérni méltóz! tátott, nem fog ez évben elfogyasztatni, és én csak j elismeréssel, vagyis — hogy helyesebben szóljak, miután tudom, hogy csekély személyem elismerésére nem szorul a miniszter ur — talán köszönetemet fejezem ki, hogy a Máramarosba fz összeget befektetni és ott forgalomba hozni méltóztatik, a mi által a népen is segítve van. De méltóztassanak elhinni: az eddigi kezelést tekintve, ott valóban oly látványok voltak, hogy valóságos botránynak lehet nevezni, és alig lehet elhinni, hogy micsoda fölakadások voltak ott a fatermelés körül. Alig fogják hinni, ha elI mondom: hogy egy szegény embernek, kinek i halottja levén, szüksége volt 3—4 szál deszkára, I ezt nem kapta meg a kincstári hivataltól pénzért j sem, mindaddig, mig az illető lelkész vagy a szolgabirótól nem vitt czédulát, hogy csakugyan halottja van ; ha valamely építésznek szüksége volt 10—12 deszkára vagy egy pár gerendára; kegyelemhez kellett folyamodnia; már pe| dig azt nem hiszem, hogy az igazgatóságnak a I kegyelem osztása lenne föladata, mikor valaki