Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-305
322 305. országot Ölés márczius 9.1871. haladás, de az eddigieknél sokkal több és ezeknél nagyobb mérvű beruházásokat czéloz ezen költségvetésnek rendkívüli része, melyeket az illető helyen nem is mulaszt el a bizottság a t. képviselőház figyelmébe ajánlani, különben a bizottság az összeg változatlan megszavazását ajánlja. Móricz Pál: T. ház ! Én magam is szükségesnek tartom azon befektetéseket, melyek itt előirányozva vannak és legfölebb csak azt óhajtom, hogy nagyobb sikerök legyen, mint a diósgyőri befektetéseknek. Hanem egy kérdést vagyok bátor a pénzügyminiszter úrhoz intézni. Az 1868-ik évi zárszámadásban az államerdők jövedelme 1.380,000 frt volt, az 1869-iki zárszámadásban — miként emlékezni méltóztatik — az akkori pénzügyminiszter ur tetemesen nagyobbnak állította a jövedelmet, és már 1869-ben igen bőven kifejtette, hogy mennyivel emelte a államerdők jövedelmét : az 1869-iki zárszámadásban 1.260,000 frt van kitéve a 34-ik lapon; tehát az államerdők jövedelme 1868-ról 1869-re vagy 120,000 frttal fogyott. Ezt ón nem értem, azért bátor vagynk fölvilágosítást kérni. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Miből méltóztatik kérem a tételeket venni? (Móricz Pál: A Bárszámadásokból! Átadja a miniszternők.) Kérem, én amint látom, az állami erdőségeknél a rendes bevételeket méltóztatik kiemelni az egyik és a másik zárszámadásból; és ha az 1869. évre való bevétel 1.260,000 forintot tenne, amint méltóztatik mondani, mig 1868-ban 1 millió 300 s néhány ezer frtot: akkor ugyan ellenmondás lenne hivatalbeli elődöm állításában. En mindenekelőtt bocsánatot kell hogy kérjek , hogy mostani válaszomat olyannak mondom, melyre esküdni nem akarnék, mert a zárszámadások eredményeire és az efölötti vitákra akkor készül el az ember, és akkor vitatja meg azokat: mikor napirenden vannak. Az 1868 —69-iki zárszámadások tételei fölött, a vitatkozást fölvenni nehéz, miután nem azok vannak most napirenden, hanem az előirányzat. Nem mernék tehát jótállani annak föltétlenül helyességéről, a mit mondani fogok. De mit méltóztatott fölhozni % Itt a zárszámadásban az van mondva: rendes bevétel, cselekvő és terhelő vagyon 1868. végével, és 69. végével. 68. végével 1.380,000, 69. végével 1.260,000. Ezek közül sem az egyik, sem a másik nem bevétel, hanem mindkettő az év végével mutatkozott készlet-értéke a cselekvő vagyonnak. így tehát a t. képviselő ur tévedésben van, mikor a készletet az év bevételének gondolja. Tehát a nehézség már ezáltal is föl van derítve. A mi a másikat illeti, a mit a t. képviselő ur kezembe adott, itt 1.380,000 frt van. De nem méltóztatott megnézni a fejezetet: mert ez 1867-ről hátralék, és nem 1868-ról bevétel. Tehát egyátalában nem az 1868—69-iki bevételeket méltóztatott fölhozni, az hanem 1867. évi hátralékot, másfelől pedig az 1869. év végével mutatkozott cselekvő vagyon értékét. Móricz Pál: Én megnyugszom a feleletben, mert a zárszámadásokból nem lehet kivenni a dolog mibenlétét, amennyiben az egyik egészen más alapon készült, mint a másik, s oly nagy azokban a confusio, hogy én nem tudom, mikóp fog a miniszter ur abból kigázolni. Egyébiránt, ha akkorra méltóztatik halasztani a feleletet, mikor reá elkészül, ez ellen sincs kifogásom. Akkor talán a felelet megnyugtatóbb lesz. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Elfogadom; nem is vagyok reá készen; de annyiban már is megfeleltem, amenynyiben kimutattam, hogy a t. képviselő ur az 1868—69-ik év végével maradt készleteket bevételeknek vette, és ennek földerítésével — ugy hiszem — a kérdés meg is van oldva. Különben ez a kérdés most nincs is napirenden, hanem anynyi bizonyos, hogy a kérdés nem ugy áll, amint a képviselő ur mondotta. Elnök: Méltóztatnak tehát elfogadni az összeget ? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik. Széll Kálmán előadó : A pénzügyi bizottság e czimre nézve egy határozatot javasol, mely abból áll, hogy jövőre az államerdőségeknél a számvitel más alapokon történjék. Részemről nem tartom szükségesnek, hogy a ház ezen határozatot egész formailag meghozza, miután a pénzügyminiszter ur a pénzügyi bizottságban erre teljes készségét kijelenté, s ha a t. pénzügyminiszter ur a házban is kijelentené, hogy azon értelemben fog a jövőben eljárni, ugy a határozatra magára szükség nem volna, mondom, ha kijelentené a t. háznak, amit a bizottságban is kijelentett, hogy az erdészet számvitelét jövőre azon alapokon terjeszteudi a ház elé a költségvetésben, amely alapokon a pénzügyi bizottság véleménye szerint az viendő, s mint a pénzügyminiszter ur a bizottságnak ezt ki is jelenté : akkor ezen határozat szüksége elesnék. Péchy Tamás: T. ház! Én részemről a határozat-hozatalt mindenesetre szükségesnek tartom, mert ámbár teljes reményem van, hogy a t. pénzügyminiszter ur fogja a jövő évben is beadni a számadást; de arról teljesen bizonyos még sem lehetek, és e tekintetben, mivel én ezt igen czélszerü intézkedésnek tartom, s ily határozat hozatalát sértőnek a pénzügyminiszter úrra nem tartom, sem pedig olyannak, amelyet a t. ház el nem fogadhatna, s mivel biztosabbnak tartom, ha határozat meghozatnék, mint a puszta ígéretet, azért kérem a határozatot kimondani.
