Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

30í. országos Illés márrzius 9. 1371. 315 lását már initiáltam, és meg vagyok győződve, hogy a jövő évi költségvetés már egy változott állapot alapjára lesz fektethető, akár elfogadtatik ezen határozati javaslat, akár nem. Szükség nincs reá, miután már munkában van az, mit a képviselő ur kivan. Szaplonczay József: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy határozati javaslatomat vissza ne vonjam — ezt nem bizalmatlanságból teszem. Semmi okom sincsen reá, hogy az igen t. miniszter ur jóakaratában, szándékában kételkedjem. Mert nem tapasztaltam, hogy igéretét nem teljesítette volna, mióta azon diszes székben ül, — melyet kiérdemelt. Nem bizalmatlanság tehát az, midőn én újra fölszólalok, s kérem a t. házat, hogy határozati javaslatomat ne legyek kénytelen visszavenni. Megmondom az okát, miért. Az igen tisztelt miniszter urat igen tisztelem ugyan; de hisz az idő változhatik, változhatnak a tárczák, mint azt csak közelebbről is tapasztaltuk, s ki biztosit engemet arról, hogy a legközelebbi budget épen a miniszter ur által fog beterjesztetni ? A mi, ha megtörténnék, könnyen megeshetnék az is, hogy a következő miniszter ismét azzal felelhetne, mint szokás, hogy elődének nyilatkozata őt nem kötelezi. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter * Ha ezen indokolás mellett a t. ház elfogadja, nincs ellene semmi ellenvetésem. Elnök : Ezen határozati javaslatot a miniszter ur is elfogadván, a tisztelt ház is elfogadja. Tisza Kálmán: T. képviselő, ház ! Én a budget ezen eziménél csak egy pár szót kívánok szólani. (Halljuk !) Tudjuk azt, hiszem mindnyájan, hogy daczára annak, hogy Magyarország oly gazdag sóban, mégis a sófogyasztás Magyarországon igen messze áll még attól, a hol áll más államokban, a melyek — a sóban nem olyan gazdagok ugyan, de melyekben a vagyonosság lehetővé teszi azt, hogy annyi só fogyasztassék el, mennyi részint az emberi egészségre, részint az állattenyésztésre nézve szükséges. E tekintetben a t. ház, vagyis egyátalában a törvényhozás már tett a múlt években lépést az által, hogy a só árát lejjebb szállította. Én örömmel hali ottani a tegnapi napon, hogy a pénzügyminiszter ur maga is azon nézetben van, hogy ez irányban, még nem történt meg mindaz, a minek megtörténnie kellene; s most csak kifejezést kívánok adni azon óhajtómnak, hogy derittessék ki statisztikai adatok nyomán, hogy minő eredménye volt a sófogyasztásra az eddig | történt leszállításnak, ezután tétessék javaslat j a só árának az állam jövedelmeire tekintettel további leszállítása iránt; mert én legalább, hacsak az adatok egészen ellenkezőről nem 'győznének meg, mit nem hiszik, azt tartom; hogy a só árát tetemesen lehetne leszállítani, és pedig ugy, hogy az állam még direct jövedelménél is alig vesztene valamit; mig az állam polgárának egészségére, gazdászati viszonyaira az, kogy nagyobb mérvű lenne a sófogyasztás, kiszámithatlanul jótékony hatást gyakorolna. Különben én épen azért, mert ezt oly fontosnak tartom, mind a költségvetést, mind az indokolást e tekintetben meglehetős gonddal keresztülnézvén : láttam , hogy a miniszter ur elmondja indokolásában, hogy háromféleáron adatik el a só Magyarországon. Van ugyanis a belföldön teljes ároni sóeladás, mérsékelt ároni eladás és van sóeladás a külföldre. Mi a teljes ár, mi a mérsékelt ár, azt is részletezve kimutatja a miniszter ur; azonban a 3-ik tételt, hogy t. i, mi az ára a külföldre vitt sónak: azt nem mutatja ki, hanem egyszerűen azt mondja, hogy az szerződés szerint történik. Én azonban végig nézvén a részletezést, gondolom, hogy föltaláltam annak okát: hogy az indokolás miért nem mondja meg a kölföldre eladott só árát, és miért ! mondja, hogy ez szerződés szerint történik. Mert valóban oly kellemetlen hatást tesz az emberre, ha aztán a részletezésből nagy nehezen kiszámítja, hogy mily aránytalan külömbség van a külföldre, és a hazai polgárai számára eladott sóárak közt: hogy érthető, miszerint ezen hatást akarta a miniszter ur kevesbíteni. Mert nem \ hiszem, hogy valaki nagyon abnormis dolognak | ne tartsa azt, hogy a külföldre eladott magyar só körülbelől 1 írt 80 kr-ért adatik el mázsánként, és a teljes áron eladott só Magyarországon közép számítással 6 frt, a leszállított áron eladott só ára 4 frt. Pedig, hogy igy van, arról e részletezésnek 130 és 131-ik lapjai tanúskodnak. Mert külföldre eladatik 400,000 mázsa só, bejön összesen 438 ezer frt. En tehát, midőn erre a t. ház figyelmét fölhívni szándékozom: egyátalában nem akarok semmi határozati javaslatot beadni, csak azt óhajtom, hogy egy felől derittessék föl oka annak, hogy miért van az, hogy külföldre a só ilyen nagyon is csekély áron adatik el. — Megengedem, hogy lehet ezt talán indokolni is, de mindenesetre szükséges, hogy indokoltassék; — továbbá kifejezem azon | óhajtásomat, hogy kiderittetvén a sóárak leszállításának eddigi eredményei, mind a só fogyasztás, mind a jövedelem szempontjából, a minisztérium részéről mentül előbb terjesztessék elő ennek alapján javaslat a só árának a belföldön való leszállítása iránt. (Helyeslés bal felöl.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : A t. képviselő ur kívánságának azon40*