Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

305. országos ülés márczius 9. 1871. 313 ezen lotto-játékot ma már megakadályozni sem lehetne. A mi a harmadik indokot illeti, mely kétségtelenül beleértetendő a t. előadó ur nyilatkozatába, ez a mind mai napig teljes érvényben fönálló 1868: XV. t. ez. A fölhozott érveket megdönteni én hivatva nem érzem magamat ; de igenis észrevételeket fogok előhozni , melyek azoknak gyengítésére szolgálnak. így páldául azon állítás, hogy az 1 millió frtnyi bevétel az állam háztartására nézve nélkülözhetlen ; nem oly átalános érvü igazság, mely kivételt nem szenvedhetne. Mert például a 19 milliónyi és közel 20 millióra menő hiányról is azt hinnők, hogy az szintén nélkülözhetlen bevétel lenne; és ime nélkülözni, sőt utólag államkölcsönnel vagy hitelmüvelettel fedezni kell. Tehát midőn egyik lehetetlenség a másikkal áll szemközt, a valóságra kell bizni, hogy a pert elintézze azon régi mond?ís szerint: mundus se expediet. És épen azért, mert a kiadások arámához képest a bevételekben már egyelőre kimutatott 19 milliót nélkülözni kell, nincs értelme annak, miért volna lehetetlen ezen 20-ik milliót nélkülözni? Annyival inkább bátor vagyok ezt a t. ház becses figyelmébe ajánlani mert az én határozati javaslatom nem azt ezélozza, hogy most rögtön kitöröltessék ezen tétel az állami háztartásból ; hanem, mint emlitém, csak módosítást kívánok, a mi illeti a pénzügyi bizottságnak azon állítását, hogy a lotto-játók jelenleg meg nem akadályozható volna, ebben is van némi igazság; de nem oly nagy, nem oly átalánosan kötelező, mely minden áron föntartását kívánja ezen rovatnak. Ha megakadályozni nem lehet: bizonyosan lehet módosítani, jobb irányba téríteni, épen azon erkölcsi szempontnál fogva, különösen, melyből kiindulva, így véleményez a t. pénzügyi bizottság. „Csak" azon tekintetből véli föntartandónak. Mindenesetre nagyon kicsinyítve van a dolognak erkölcsi értéke, a beszúrt „csak" szócska által; és ez az, a mire a fősúlyt fektetni kívánom. Miután az 1868. évi XXXVIII-ik törvényczikk által népoktatási hivatást vállalt magára a törvényhozás: bizonyára elvállalta azon kötelezettséget is, hogy ezen népoktatási törvény lehető sikerének akadályait igyekezzék az útból félretenni. íme egyik akadályra mutatok én ezen íottojövedéknél: nem értve átalában azon szenvedélyt, mely a művelt világban átalánossá lesz, a sorsjátékra, és melyet maga az állam a lottokölcsönöknél igénybe szokott venni, és sok legnemesebb czélu intézmény fölsegéléaére szoktak használni; hanem veszem a dolog azon oldalát, mely szerint a lotto-játékot átalában tarthatlannak tudja az államgazdászati tudomány; és tírv. H. KJLPIÓ 18Jj-f xrr. pedig egyenesen azon oknál fogva, mert az demoralisálja a nép alsó, kevésbé művelt osztályát. Hogy csak az idézett törvényre irányozzam a figyelmet, ugy tűnik föl, mintha az egyik kézzel nyújtott adományt a másikkal visszavonná a szegény néptől az állam. Pedig a törvény értelmében meg kell tanítani arra, hogy a vak szerencsére, a jó történetességre nem bízva, munkás kézzel, számító észszel és józan takarékossággal szerezze és gyarapítsa vagyonát; míg a másik törvény megengedi azt, hogy az állam saját hasznára kizsákmányolja tudatlan együgyűséget, jóhiszeműségét a népnek. Ez az, t. ház, a melyre nézve bátor vagyok hinni, hogy nincs pártnézet, nincs különbözés köztünk, hogy összebékíteni nem tudjuk egymással a két törvénynek hatását a gyakorlati életben; ez az, mely nyíltan követeli azt, hogy ha meg nem szüntethető, legalább is módosíttassák az ide vonatkozó törvény, tehát az államköltségvetésnek jelenleg tárgyalás alatt levő rovata. Fölhozzák némelyek, hogy ezen lotto-jövédek épen a legnépszerűbb neme volna az önkéntes adózásnak, és akkor el kell ismernem, hogy a legnépszerütlenebb inditvánjmyal lépek föl itt, midőn épen a népnek kezéből kivétetni óhajtom azon veszélyes szert, melylyel csak árthat magának, de soha nem használhat. Erre nézve bátor vagyok azt jegyezni meg, miszerint én magamra vállalom és mindazon képviselőtársaim — kik velünk egyetértenek, — magukra vállalják azon felelősséget, mely a népszerűtlenségből származható kedvetlenséget illeti. Ha a democratiát is különböztetni szokták, valódi és áldemocratiára: még ' inkább kell a népszerűséget e tekintetben megkülönböztetni. Én átalában megkívánom, hogy az igazi népszerűség olyan legyen, mely nem mindenben kedvező, épen azon osztályú népnek, mely önjavának megfontolására képtelen: mert még a közoktatási törvény odáig nem nevelte őt. Az igaz népszerűség, melyet a törvényhozás keres a nagy közönségnél, abban álljon, hogy a közművelődés átalános terjedésének ilyen szembeötlő, hogy ne mondjam : botrányos akadályát elhárítja az útból. Ezen okoknál fogva ajánlom szíves figyelmébe a t. háznak a módosítást ezélzó határozati javaslatomat. Jámbor Pál jegyző {olvassa a határozati j'-vaalatot.) „Határozati javaslat, beadja Gonda László. Mondja ki a t. ház: fölhivatik a pénzügyminisztérium arra, miszerint gondoskodjék az 1868-ik évi XV. törvényczikk érvényének oly 40